Betartott ígéret

2017.12.08. péntek

Betartotta... azt mondta, nem látom három hétig, és nem is láttam! Reggel úgy mentem dolgozni, hogy tele voltam bizonytalansággal (nem először), hogy miként viselkedjek vele? Ismét veszekedjek? Megpróbáljak úgy hatni rá, hogy elküldöm a francba? A baj az, hogy minden nekem fáj. Szeretem.
Meló után kajálni mentünk kolléganővel. Fáradtan értem haza. Korán le is feküdtem, azzal a gondolattal, ha jön, jön, ha nem, nem! Vagy meghallom az üzenetét, vagy nem. Nem érdekel. Majd lesz valahogy.
Persze meghallottam. Mindig meghallom. Még nem volt kilenc. Tizenegyre ide is ért. Ez korai időpontnak számít nála. Megadta a pénzemet is. Fotókat ugyan nem hozott, csinált, de kitörölte. Azért bele nézett a telójába, hátha mégse, én meg próbáltam elcsípni valamit, hogy milyen fotókat is őriz, de szemüveg nélkül reménytelen.
A továbbiakban kedves volt velem, és én is kedves voltam hozzá. Minden jó volt.
Beállította az ébresztőt három helyett fél ötre. Jól aludtam mellette. Nem virrasztottam ébren, ahogy máskor szoktam. Az ébresztőt én is meghallottam, de nem keltem fel. Hagytam picit visszaaludni, majd megkérdeztem, akkor most felkel, vagy még alszunk? Még alszunk! Oldalamra fordulta, és már vissza is szunyáltam. Ugyan ez megismétlődött fél hatkor is. Majd fél hétkor végre rá bírta venni magát, hogy felkeljen, és hétkor ment el. Soha még ilyen későn! Jó érzés volt. Még akkor is, ha soha többé nem fog megismétlődni.
Cseszegettem kicsit, hogy nagyon ki fog kapni otthon, és büntiből az idén már nem engedik nálam aludni. Viccelődtünk ugyan, de nagy rá az esély, hogy tényleg nem jön már az idén. Igyekszem nem elszomorodni ettől a ténytől.
Még azt is kérdezte reggel, hogy nem tudom-e, mi történt a fejével? Mert hogy valami vágások vannak a homlokán (nem túl nagy). Hááát... - mondom neki - nem meséltél róla semmit az este, és én sem bántottalak, úgyhogy nem tudom.
Nem túl felemelő, hogy kevéstől is annyira részeg tud lenni, hogy nem emlékszik semmire! Csoda, hogy még az eszébe jut, hogy én létezem, és nálam dekkolhat!

Váratlan

Színházban voltam. Vasárnap délutáni előadás. Volt egy halvány gondolatom, hogy utána bekukkantok a közeli kocsmába, ami az egyik törzshely, hátha ott csípem. Dolgozott, minden esély meg volt rá. Le tettem róla. Előadásnak vége, ruhatári sorban állás, öltözés, miegymás. Csak egy perccel előbb kellett volna a buszmegállóba érnem, és együtt utaztunk volna. :( De csak az utolsó ajtón tudtam felugrani. Le is ültem, telefonomat is elő vettem. Nem néztem körül. Abban a megállóban emeltem fel a fejem, ahol neki le kell általában szálni. Hát nem ott suhan el az ajtó előtt, szájában cigivel? Már nem volt időm leugrani. Sajnáltam az egészet. A következő megállónál nekem is le kellett szálnom. Hirtelen ötlettől vezérelve rácsörögtem telefonon. Ilyenkor bennem van a félsz, hogy felveszi e, és milyen hangulatban van? Persze kinyomott azonnal. Én meg bámulom a képernyőt, hogy ez most mi a f@sz volt? Nekem azt írta ki, foglalt. De ez csak azért lehetett, mert én még nem nyomtam meg a szétkapcsolás gombot, ő viszont azonnal hívott is vissza. Talán egy reflex nála.
Lényeg, hogy visszahívott. Mondom neki a szitut, hogy egy buszon utaztunk. Bocsánatot kért, nem vett észre. Mondom én sem őt, és csak jó utat szerettem volna neki kívánni. Kérdeztem, jön e valamikor? Nem tudja. Talán szerdán! Én inkább a pénteket javasoltam, akkor hamarabb végzek. Rákérdeztem, jobban lett e a múltkor? Pár szót még beszéltünk, de hamar elköszöntem tőle. Nem ajánlotta fel, hogy jön hozzám, én sem kértem. Nem erőltetem, ha nem akarja.

Furcsa

2017.11.18. szombat

Fura egy este volt! Most sem vártam. Ez is egy plusz munkanapja volt. Korán keresett, korán is jött. Hamar ágyba kerültünk. Szokásos hozzá bújás, apró csókok. A múltkori "baleset" után úgy gondoltam, én leszek felül, és akkor óvatosak leszünk. Végig csókoltam a hasát. Odalent nem volt teljes a harckészültség. Próbáltam segíteni a dolgon, de nem sok sikerrel. Kérdem tőle, álmos, aludni szeretne inkább? Igen. inkább aludna. Hát jó. Nem haragudtam meg. Majd közli, nagyon éhes. Oké, tudok adni szendvicset. Sajnos csak két zsömlém volt. Megevet hozzá egy csomag téliszalámit, némi sajtot, pirosarannyal. Hozzá két pohár málnaszörp. Majd még mindíg éhes lévén, egy tál műzlit is letolt. Közben mondja, hogy nagyon szarul van. Mint aki elájulni készül. Volt már rá példa a buszon. Nem szédül, nincs hányingere, és ha eszik, az segít. Szerintem a vércukra eshetett le.
Majd mentünk aludni, és tényleg aludni!
Az már sokkal rosszabbul esett, hogy közli velem, december 8-án jön legközelebb, mert akkor lesz a céges kocsmázás. És addig...? Nem, addig már nem jön! De hát az még három hét! Nekem nagyon hosszú idő, és lehetősége is lenne jönni (csak nem akarja az otthoni veszekedést). Kértem, gondolja át! Ha tényleg nem jön közben, abból megint balhé lesz! Hiszen a céges bulis este is csak amiatt kellek, hogy ne kelljen korán hazamennie! Elszomorít, hogy semmi, de semmi eredménye nincs a kiborulásomnak.
Naná, hogy pénzt sem hozott, fotókat sem kaptam tőle. Mi értelme az egésznek?

Visszatérés

2017.11.09. csütörtök

Nem vártam, szabadnapos lévén. Megint a "nem tudok elaludni" fázisban voltam. Lefekvés, felkelés, számítógép, és ez vagy háromszor. Majd befutot az első üzenet. Tudom, gyenge vagyok! Amiket addig fogalmazgattam magamban, hogy hogyan fogom még szivatni, semmivé foszlott, és elég hamar engedtem, hogy jöjjön.
Nem felhőtlen a boldogságom, hiszen most sem kizárólag értem, miattam volt itt. Behívták dolgozni, későn végzett, aztán ittak is, és ahogy az lenni szokott, lekéste az utolsó buszt. Haza szólt, hogy taxival megy, de közben (gondolom) eszébe jutott, hogy tesz nálam egy próbát. Az üzenet váltás közben felrémlett neki, miket mondtam, hiszen beszúrta közéjük, hogy hiányzom!
Későn ért ide. Tudtam, egy szemhunyásnit sem fogok aludni, úgy megyek reggel dolgozni.
Nem köszöntünk egymásnak, amikor beengedtem. Láttam, hátizsák van nála, így rákérdeztem, csak nem dolgozni volt? Erre mesélni kezdett. Az ajtóm előtt megtorpant, észre vette az ajtódíszemet, és rajta a rókát. Rácsodálkozott, megsímogatta, és dicsérte, milyen aranyos. Beléptünk, becsuktam az ajtót, mire visszanyitotta, és beemelte az ajtóról a koszorút. Közöltem vele, nem kapja meg, mert nem érdemli meg!
Mesélt, amíg levette a bakancsát. Majd átölelt, magához húzott, mert hagytam magam, és megfogta a fenekem.
Kérte tegyem a maradék kajáját a hűtőbe. Megbeszéltük, reggel mi legyen? Ki hová megy, és mikor? Be akarta állítani a telefonján az ébresztőt, de eszébe jutott, hogy nem szeretem azt a csengőhanját, így letett róla. Majd én úgyis felébresztem.
Az ágyban azonnal tartotta a vállát, és kérdezte, oda fekszem e? (Oda szoktam bújni.)
Jelezte, megkapta az emailemet. Olyan kis bánatos gyerek hangon mondta, már azt hitte, elfelejtettem a születésnapját (később nézte az üzenetet)! Meg hogy nagyon várta, hogy majd telefonon felköszöntöm! (Jól esett. Bár ő meg aztán baromira szarik az én születésnapomra!)
Melengette rajtam a hideg talpát. Mondom neki "béka lába". Majd rögtön javítottam, "Laci lába"!
Sokat csókolóztunk. Meg hagyományos módon álltunk neki a szeretkezésnek. Egy idő után váltottunk. A hevességének, és egy félrecsúszott mozdulatnak a következtében meg is sérültem. Vagy 5 centi hosszan felrepedt a bőröm, az érzékeny területen. Akkor, és másnap csak azt éreztem, hogy fáj. Másnap este tudtam valahogy megvizsgálni, mi is a baj. Remélem begyógyul a seb, mire legközelebb jön!
Hajnalban szundikáltam talán fél órát. Majd keltegettem, és együtt mentünk. Szarabbul volt, mint este.
A parkon átvágva emlékeztettem, hogy ígért nekem valamit. "Nincs pénzem!" - vágta rá. Nem is arról vam szó, nyugtattam meg, hanem a fotókról. Azt mondta, egyszer neki fogot, de végül mégse, mert minek? Mondom neki azért, mert Én kértem! De hogy nem érti mire jó az? Nem kell, hogy megértsd, csak tedd meg a kedvemért, legalább ezt az egyet! Hát jó, megpróbálja.
Kaptam két puszit, és még láttam, ahogy eléri a buszát, a korábbit! Legalább nem morog, hogy későn ért haza!

Szakítás... már megint!

2017.10.29. vasárnap

Születés napja volt, de nem jött. Nem jött már megint. Ráküldtem egy sms-t.
Lázas, beteg. Oké. De attól még lehetne kedvesebb. Önző. Most sem tudtam kikönyörögni belőle egy emberi szót. Mérges lettem, elküldtem. Ettől meg ő dühödött be.
Most a szakítás állapotában vagyunk. Én lenyugodtam, ő haragszik. Nem sokáig lesz ez így.

 

Nem enged el

2017.10.12. csütörtök

Szorongtam, éjjel-nappal rajta járt az agyam. Mi lesz most? Akar engem? Tesz értem valamit? Vagy elege van, és többet nem jön?
Úgy látszik komolyan vette, és érezte, hogy komolyan mondom, gondolom...
Bár nem értem utazott Pestre (már megint), de korán jelentkezett, hogy akkor jöhet e beszélgetni. Jöhetett. Valami beépített radarja lehet, mert most is a fejem párnára érésének a pillanatában csörrent meg a telefonom.
Nem volt józan, amikor ide ért, de vidám volt legalább. Ahogy belépett, éreztem a békülési szándékot. Ölelt, puszilt, viccelt... Az én hangomban sem volt komolyság, vagy sértődöttség. Megvártam, míg elvackolja magát az ágyban. Kérdeztem, szeretne e valamit mondani, mielőtt rázúdítom a magam mondanivalóját. Nem akart. Miért - kérdezte - kéne valamit mondanom? Dehogy!
Nehezen mondtam el a saját gondolataimat, érzéseimet, mert folyton el akarta ütni valami poénnal. Csak akkor vissszakozott, amikor látta, hogy megsértődtem. De azért nem hagytam magam, és csak azért is elmondtam, amit akartam. Nem nagyon értette, a különbségeket. Magyarázta ő, hogy mit miért, de azt meg én nem láttam be, hogy az a megfelelő indok a tetteire!
Próbáltam rávenni valami kompromisszumra. Kértem, és kérdeztem, mit hajlandó tenni értem?
Nos, sok minden nem fog változni. Ugyan így összevissza fog jönni, és csak akkor, ha ő akarja. Én csak rendszerességet kértem nem túl hosszú szünetekkel. Mondjuk úgy hetente, max kéthetente jöhetne.
Féltékeny ne legyek! Nincs kire!
Igyekszik, és megpróbál kedvesebb lenni.
Végül megígérte, hogy lefotózza végre a szobáját (bár szerinte semmi értelme), hogy láthassam.
Mindezek után természetesen békülős szex következett. Utána nem aludt el rögtön. Kicsit még beszélgettünk, összebújtunk, aminek egy második menet lett a vége.

Picit lenyugodott a lelkem, nem csak a testem. Nyolc éve megy ugyan ez a harc, tudom, nem változik semmi, lesznek újabb kiborulásaim, de most egy ideig jó.

Ultimátum

Már megint egy nemalvós éjszaka...
Még nem aludtam, hiszen délutános műszakból épp hogy hazaértem, amikor bejelentkezett. Nem volt egy nyakbaborulós a fogadtatásom! Közöltem vele, remélem, csak aludni jött, mert pont ez az a helyzet, ami miatt beszélni akartam vele. Persze nem most, mert az agya semmit nem fog fel belőle. Azt mondja, majd máskor. De mikor, kérdem én? Sosem jön úgy, és akkor, amikor alkalmas lenne!
A durcásságom, és a makacs ellenállásom arra sarkalta, hogy megpróbált békíteni. Közben józanodott is sokat. Érezte, ez most komoly. Átölelt, simogatott, megpuszilt. Jó darabig hajthatatlan voltam. Próbáltam rábeszélni az alvásra. Így is alig 3 órát tudott aludni (én annyit sem). Közben apránként csak elmondtam, mi a bajom. Válasz út elé állítottam. Legközelebb ha jön, jöjjön korábban, józanabbul, és gondolja át addig a kettőnk dolgát. Vagy tesz érte, hogy azt érezzem, fontos vagyok neki, vagy többet ne jöjjön! Ha jön is 10 ig van nyitva az ajtóm. Utána se telefon, se semmi! Akár haza is mehet! (Csak el ne lágyuljak! Hajlamos vagyok rá. Mint most is... Csak szeretkeztünk egy picit. :( )
Reggel megkérdeztem, emlékszik e miről beszéltünk, és hogy ehhez tartsa magát! Szedje végre össze magát, különben ennyi volt!
A pénzemről persze szó sem esett, amivel még tartozik. A spagettim ne kellett neki, de a párizsit azt elkérte. Nem váltunk el durcásan. Puszit is adott. De könnyen lehet, hogy soha többet nem látom.

Kiütve

2017.10.02. 19:15-20:50 hétfő

- Alhatok nálad?
- Dolgozom.
- Mehetek?
- Megvársz Árpád hídnál? 22:30-kor? Beszélnünk is kéne.
- Nem nálad tali?
- Nem. Egyszer az életben megtehetnél a kedvemért ennyit!
- Mehetek?
- Olvasd el égegyszer amit írtam! Jöhetsz, de beszélünk!!!
- Ok ... Mehetek?
- Totál ki vagy ütve. :( Mondtam, hogy jöhetsz.
- Én is reggel korán kelek.
- Én nem. Nem fogsz elfutni, mert nyakon váglak!
- Elfutni?
- Majd megbeszéljük. Mikor akarsz jönni?
- Jah. Most Árpád híd. Metrot várom, utána a többi. Korán kelek.
- Baszod! Még nem vagyok otthon!!! Dolgozom!!!
- Akkor megyek haza. Mikor érsz haza? (Akkor meek haza. Mikpr eesz haza?)
- Két éve nem tudod megjegyezni? 11-re!!! Menj haza. Idióta barom. :(

Nem

2017.09.28 17:55-18:22 csütörtök

- Akkor jössz ma, vagy sem?
- Bocs, de nem hinném.
- Látom, szeretsz veszélyesen élni, és élvezed, ha veszekszem veled! Hát te tudod. Akkor most beveszem az altatót.
- :)

Váratlan összefutás

Belemerültem a metrón a telefonos játékba. Később vettem észre (máskor mindig lesem), hogy beszállt, és ott támasztja az ajtót. Felálltam, oda mentem. Kedvesen fogadott. Állítólag késett a busza. Próbáltam rávenni, látogasson meg valamikor a napokban. Nem akart. Mert hogy konténert pakol pénteken. Semmilyen megoldásba nem akart belemenni. Elkísértem kávét inni, zsömlét venni, majd a buszához. Kaptam két puszit önként. Melóból köldtem neki üzit.

06:41
- Jó volt téged látni reggel! Kedvesebb, aranyosabb voltál, mint szoktál! Puszit külön köszönöm! Várlak nagyon, mert hiányzol! Puszi oda!
- :D

Mégis

2017.09.08. péntek

Ahogy az üzenetekből látszik, soha nem lehetek biztos semmiben. Ismét az a helyzet állt elő, hogy pont letettem a fejem a párnára, amikor csörgött. Így az alvásból nem lett semmi. Ami bosszantó, hogy nyugodtan letolhattam volna a délutános műszakot, mert így sem ért ide sokkal hamarabb. A végeredmény az volt, hogy nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, és úgy mentem reggel a céges kirándulásra.
Cseppnyi veszekedés most is volt. Illetve csak mondtam volna a magamét, de nem nagyon hagyta. Volt pici sírás is, mert tehetetlen vagyok vele szemben. Eszében sem volt, hogy jöjön, ha én nem írok rá, simán hazamegy. Festés utáni bútor visszapakolás volt náluk a program. "Szegény", most kénytelen volt inni, reggel meg korán kelni miattam, majd haza buszozni, kocsiba ülni, vissza jönni Pestre egy haverjáért, aki segít pakolni, majd megint Pest, és vissza. Csak tudnám, akkor minek jött? Na meg a szöveg, hogy összefutott valami régi cimborával, akire aztán reggel már nem is emlékezett! Most vagy hazudik folyamatosan, vagy tényleg itt tart már az alkoholizmusa, hogy totál kiesnek a fejéből dolgok! Egyik sem jó.
A múltkor gégerákot képzelt be magának, most csontrákra gyanakszik, mert fáj a lába csípőtől lefelé. Szerintem combcsont izületi kopása van. Persze orvoshoz nem fog elmenni.
Sajnos a szex még mindíg jó vele. Fel tud izgatni. Meg is gyanusított, hogy biztos stikában síkosítót használtam! Pedig nem. Mióta közölte, nem szereti...
Felpanaszoltam, már nem kérdezi meg, hozzon e valamit inni, és nem borozunk (sörözünk) együtt a konyhában. Erre azt mondja, tudom én, hogy milyen sok pénzt otthagyott a dohányboltban? Mert drága ott a pia! Majdnem elküldtem valahová! Én kerülök sokba neki? Nem a taxik, meg a cimborák?

Amúgy folyamatosan jár az agyam. Valamit csinálni kéne, hogy észre térjen! Ellökni magamtól! Nem engedni vagy fél évig a közelembe! Akkor megint lennének szép szavai, könyörögne, mindent megígérne.. Vagy találna mást. Egy idő után nem fájna már a hiánya, de addig... Belepusztulok.

Szóban is felhánytorgattam neki, amit már sms-ben is, hogy nem képes kimondani dolgokat. Erre hozzám vágja: Tessék: szeretlek!
Pedig én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy hiányzom. Mondtam is neki, ez így nem kell! Ez így nem az igazi. Hát ne is várjak tőle szerelmo vallomásokat, mondja. Nem várok.

Nem bírok vele. Nem bírom, hogy ritkán jön. Addig nem volt baj, amíg hetente betoppant. Csak ez az örökös harc az anyjával... Minden egyes alkalommal veszekednek, ha Pesten alszik. Ettől meg lelkiismeretfurdalása van. Miatam bezzeg sosincs. Megoldhatatlan helyzet.

Tűréshatár

2017.08.27. vasárnap

Három hét - enyi a tűréshatárom. Kettő után már jönnek a rémképek, negatív gondolatok. Harmadiknál már a dühös szakítás jár a fejemben. Ekkor betoppan, és elfújják a vihart a fejem felől. Szeretem, imádom, megbocsájtok mindent! Miért van ez? Neki miért tudom elnézni a régi sok-sok fájdalmat?
Korán jött. Rögtön mentegetőzött, hogy nincs internetje. A lakás festés miatt se tévé, se telefon, se net! Ezek szerint olvasta az egyre dühösebb emailjeimet.
Szabadságon van. Ne, ezért vártam hiába!
Mindezt a fürdőszoba ajtóban meséli. Félbe szakítom: menj pisilni! Á, nem oda indult, csak meg akarta mosni... Nem nézem meg? (Perverzek vagyunk, tudom, de olyan jókat mulatok ezeken a kis szösszeneteken!)
Próbálok kicsit beszélgetni vele. Mesél, engem is kérdez, bár inkább csak udvariasságból.
Közben nagyon fel tudom korbácsolni a vágyait. Imádja. Most például hirtelen puszit adtam a péniszére. Aztán beszélgettünk tovább. Kezem a combján. Kéri, tegyem egy kicsit odébb, erre elveszem. Nem arra! - mondja. Inkább balra! Ekkor a másik combjára teszem a kezem. Megőrül a kis játékaimtól. Aztán persze megkapja amit akar!
Kicsit finomabbra vettük a figurát, és hagyományos pózokban szeretkeztünk. Utána hosszasan tárgyaltuk, miért is okoz neki lelki traumát, ha bennem élvez el? Testileg nagyon jó neki, de lelkileg furcsán érzi magát. Mire én rögtön feszegetni kezdtem, lelkileg ez nem okoz neki örömet, hogy velem van? Nem tudta jól elmagyarázni, de kérte ne kombináljam túl a dolgot! Sőt: egyáltalán ne bonyolítsam túl!
Téma volt a családalapítás is. Mondtam neki, nem akarok az akadálya lenni. Nehogy én legyek az oka, ha egyedül marad!
Volt két "elszólása". Meséltem neki, hogy találkoztam a lányaimmal. Kérdezte, mit szólnak hozzá, hogy "együtt vagyunk"? (Semmit. Nem került szóba.)
A másik a házassággal kapcsolatban, hogy ne miattam... Azt mondja, már az ovodában tuda, hogy létezem! Mire visszakérdeztem: szerelmes voltál az óvonénibe? Hát valami ilyesmi. És elmesélte, az óvodás szexuális élményeit az ovis társával. Ilyenek szinte mindenkinek vannak. Nekem is volt.
Volt egy rossz pillanat is. Szex után kérdezi, mennyi az idő? Kapásból visszakérdeztem, haza akarsz menni? Hát felmerült benne ez a lehetőség is. Érezhette az azonnali hangulatváltásomat, mert nem erőltette tovább a témát.
További kis beszélgetésein az ágyban... Megint szóba került, hogy majd jól megver. (Persze ezek nem komoly beszédek, csak piszkálgatjuk egymást) Mire én, hogy vennem kell egy korbácsot? Á, nem kell, majd puszta kézzel...
Mindeközben hátat fordított nekem, és aludni készült, nekem is sűrűn mondogatta, hogy aludjak. Nekem viszont muszáj volt a hátához símulnom, és átölelnem, símogatnom. Majd azon kuncogtunk, hogy biztosan az emlegetett verés van rám ilyen hatással!
Ezek után én készültem aludni, mire ő fordult felém, és átölelt, mellemet símogatta. Kedvet kapott. Sajnos túl korán jött a vágy. Persze szeretkeztünk, de befejezni nem tudta. Hamarabb elfáradt. Még a lelkemre kötötte, hogy reggel minden képpen ébresszem fel még egy kis hancúrra, de sejtettem, hogy az már nem fog összejönni. Úgy is lett.
Most megint nem tudom, mikor jön legközelebb. Azt mondja, nyugodtan írjak sms-t, kérdezzem meg, majd válaszol. De nem merem. Mert ha mégsem válaszol, vagy csak jóval később, akkor megint mindenféléket fogok gondolni, és az nem jó.

Két nap

2017.08.05. szombat

Újabb tétel az "ilyen sem volt még" listán: két nap és újra itt van!

Első munkanapja, szombat. Hőség, mint mostanában mindíg. Csütörtökön bérletet ladni volt, most csak simán munka utáni sörözésből jött. Hiába kérdem, kivel..., merre..., nem mondja meg. Rossz érzés.
Ki volt teljesen akadva. Szokásos veszekedés anyjával (ne aludjon Peste, ne menjen inni!), és anyuci "kurvaanyázott"!!! Hát nem csodálom. Én nem szólok bele, nem tiltom, nem próbálok meg a fejével beszélni, hogy ne igyon annyit, sokba is kerül, az egészsége is rámegy, tudom, hogy hiába. Nem az én tisztem. Én csak annyit tehetek, vagy elfogadom, vagy elküldöm.
A pólóját már a kapuban levette. Szóvá is tettem. Nagy bánatára az odakint álló két lány így sem vetette rá magát! :)
Megemlítettem, hogy ha józanabb lesz, majd kap fejmosást tőlem. Sérelmeimet sorolnám el neki. "Balhét akarsz? Megverjelek?" - kérdezte. Ezen percekig hangosan röhögtem.
Szerinte én már megint nem hagyom aludni! Pedig csak a hasát puszilgattam csendben, hogy ne zavarjam! :D
Kérdezte, mikor is megyünk legközelebb együtt dolgozni? Sokáááá...! Na meg nem is megyünk együtt. :( De csak arról volt szó, hogy akkor tudná visszaadni a pénzem, addig viszont kérne még! Adtam neki. Most tudok. Megadja, én meg addig sem költöm el. Ő viszont szarban lesz a következő fizunál. Ennyivel kevevesebbet ad haza, és abból megint balhé lesz!
Többször elmondtam, mikor nem leszek itthon, ne is keressen! Kíváncsi vagyok, emlékszik e majd rá?

Nem tervezett betoppanás

2017.08.03.csütörtök

Nem vártam, lévén szabadnapos. Korán is jelentkezett. Azt gyanítottam, talán lement FEZEN-re, ahogy tavaly, de nem.
Bánt, hogy ebben a hőségben csak úgy felutazik Pestre, inni egyet, de ugyan ezt értem már nem tenné meg! Az más, hogy ilyenkor összeköti a kellemest a hasznossal. Haza sem kell sietnie, szex is lessz, reggel még nem megy dolgozni..., szóval ez neki így jó. Valamilyen szinten nekem is, de bántanak dolgok. Mindegy. Lenyelem. El kell fogadni, hogy nem tudom megváltoztatni. Ez egy ilyen kapcsolat. Kell, vagy nem kell?
Annyit azért már megtanult, hogy előbb összeveszik az anyjával, és amikor már vele lerendezte, hogy itt marad, akkor hív engem!

Meleg volt. Az év legmelegebb napjai közt az egyik. Ventilátor mellett 30 fok a lakásban. Nem a leg ideálisabb egy még izzasztóbb szexhez! Kérdem tőle, akar e fürdeni? Jó lenne, mondja, de az nem fürdés lenne! A fürdőszobai gyors szexnél meg mégis csak jobb az ágyban! Ment megint a kis viccelődés, hogy ő csak aludni jön, de ÉN nem hagyom! Bedobtam én is egy nem túl szép poént, de nem egy sértődős típus... Mondom neki, látod milyen meleg van, olyan kis kókadt...! Na, nem sokáig volt az. Menetrend ugyan az. Majd alváshoz készülődünk. Fekszünk kiterülve az ágyon, zúg a ventilátor. Kicsit a fenekére teszem a kezem. Megpaskolom, megsímogatom. Szünet. Végül hátat fordítok neki, hogy akkor alszom végre én is. Abban a pillanatban utánam fordul, és átölel, símogat. Nocsak! Túl korán van? Még nem álmos? Kevés volt a sör? Lényeg a lényeg, újabb menet jött. Féltem, hogy nem fogja bírni végig vinni, de nem volt gond. Mondom is neki utána: Látod, érdemes korán jönni!

Elmentem zuhanyozni. Mikor visszajöttem, nem tudtam eldönteni, alszik e? Halk, zümmögő hangot hallatott. Becézgettem is: kis zümmögő bogaram!

Reggel ismét korábban akart elmenni. Hagytam. De szóvá tettem, hogy nem esik jól. Olyasmit magyarázott, hogy reggel másnapos, és nem akarja, hogy netántán rókázni lássam! Mintha engem érdekelne! Kezd megint szaporodni azon dolgok listája, amik bántanak a velem való viselkedésében. Majd egyszer elmondom neki, ha újra kiborul a bili. Addig meg minek bolygatni a dolgokat? Hogy még rosszabb legyen?

2017.07.26. szerda

Kölcsön

2017.07.17. hétfő 20:46-22:20

- Szia. Alvás nálad? És tudsz adni 5 ezret kölcsön? :)
- Gyere. Tudok.
- Ok. Köszi.
- De ne éjfélkor gyere, jó! :)
- Most indulok.
- Jól van. Siess!
- Nem tőlem függ. De ok. ... Itt vok lent.
- Pillanat.

Keveset, de pihentem mire megérkezett. Reggel mindketten melózni mentünk.
Jó kedvű volt. ilyenkor évődünk. Ezt szeretem. Szerinte ő csak aludni jön, és én vagyok az, aki nem hagyja! Ami részben igaz. Nem emlegettem fel neki, hogy legutóbb, amikor hagytam aludni, sokáig nem láttam, mert azt hitte, szakítottam vele.
Amikor elfáradtam, közöltem vele: Félidő! Térfél csere!
Nem örült, de persze megtörtént. Síkosítót nem szereti. Többször tiltakozott, ne használjam. Igaza van. Anélkül is elvagyunk. :)
Reggel kelés. Adtam neki kölcsön, és kapott egy csomag párizsit. Szendvics, kávé, nem kell neki újabban. Meg gyógyszer sem. Csak víz. De az sok!
Mehettem volna később is, de elkísértem. Még akkor is szeretek vele menni, ha alszik útközben, és nem nagyon lehet beszélgetni vele.

Duplázós

2017.07.13 19:54 - 23:25 csütörtök

- Szia. Aludhatok nálad?
- Aludhatsz, ha megvársz. :)
- Ok. Igyekszem. :) de nem bizti
- Nem biztos, h megvársz? Majd üzenj, ha már tudod. Szeretném, ha jönnél
- Én is szeretném. Ok. Haza is... :(
- Most indulok haza. Te merre vagy?
- Még Rákoskeresztúron
- Akkor majd jössz? Tali nálam?
- Igen. :) - Várom a villamost
- Jól van. Már itthon vagyok. Gyorsan lezuhanyozom
- Rendben. :) - Itt vok. Beengedsz?
- Nem :D :D :D
- Akkor megyek... szia. Csók a puncidra. - Jönnek. Ne gyere. Megyek

Mire leértem a liftel, már nem volt egyedül. Ezzel a nővel szerintem legutóbb is találkoztunk. Akkor is ő engedte be a kapun. Szerintem ezért is jegyezte meg köszönés után... "Meghoztam a fiatalembert!"
Picit tévedtem. valahogy elszámolhattam a napokat, vagy elnéztem a naptárat, mert azt hittem, reggel dolgozni megy. Ezért lepődtem meg, amikor közli, reggel csak hétkor megy haza, és már az ébresztőt is beállította. Mekkora változás ez a hajnali 3 órás keléshez képest!
Szóba került, szívesen megfürödne. Akár velem együtt. De én már letusoltam. Engedtem neki vizet. Meg is fürdettem. Míg szappanoztam a hátát, újabb "vallomásra került sor. Mégpedig, hogy mennyire jó érzés ez neki, hogy valaki megfürdeti. Melóhelyen csak zuhany van, otthon is csak pár centit enged a kádba, és a háta közepét egyik helyen sem éri el. Így az, hogy én fürdetem, egy boldogság neki. Az ő boldogsága meg nekem is boldogság.
Megmosdattam mindenhol. Olyan kis szégyenlős a lelkem! :D Törülközni hagytam egyedül, mert mással voltam elfoglalva. Azzal, hogy már ott elkezdjem a kényeztetését!
A fürdőszoba baleset veszélyes üzem, így gyorsan az ágyba parancsoltam, és ott folytattam azzal, ami mindkettőnknek örömet okoz. Ezt a fajta kényeztetést mindig pontosan tudom, mikor kell abba hagyni. Aminek persze ő nem örül. Egyik vágya, hogy a számba élvezhessen, de ettől én még tartózkodom. Önzésből is. Ha neki már akkor jó, akkor mi lesz velem utána? Kielégítetlen maradok?
Megvoltak a "kötelező" figurák, végül ő került hátulról mögém. Szeretjük ezt a pózt. Dicsértem is a keménységét! Kelll az önbizalom, a biztatás egy férfinak is, és tényleg szeretem. Bevallotta, ilyenkor azonnal egy másik "bejárat" csábítja, de szerencsére mindig tiszteletben tartja az én hozzáállásomat, és soha nem próbálja akaratomon kívül. Most nem volt kedvem hozzá.
Kimerültünk, alvásba kezdtünk. Nem sok helyet hagyott nekem az ágyon. Forgolódtam is sokat. Közben hozzá-hozzá értem. Megsimogattam a karját, megpusziltam a hátát, stb. Úgy hajnali fél kettő tájékán ő nyúlt hozzám. Na, több sem kellett! Kölcsönösen felébresztettük egymást, és szeretkeztünk mégegyet, amit már régen csináltunk utoljára! De jó is volt!
Végre én is el tudtam aludni. A reggeli ébresző sem siettetett egyikünket sem. Persze elment, de ez most jó volt. Nem is értem, miért nem rohant, mint máskor? Jobban összevesztek tán anyucival?

Ezt már szeretem!

2017.07.06. 20:41-22:50 csütörtök

- Szia. Alszunk együtt ma?
- Gyere drága! Én addig is alszom míg megjössz
- Köszi.
- Várlak minél előbb
- Ok. It vok.
- Megyek

Néha előbukkan a kedvesebbik énje. Ezért most minden jó. Szeretem, és meg vagyok vele elégedve. Persze részeg, mint mindíg. Másnap meg rosszulléttel küzd.
Szeret hozzám jönni.  Szeret a kádban, szeret az ágynak támaszkodva szeretkezni, csak épp nem bír, mert szédül. :( Épp ezért én lovagoljam meg. Ne simogassam, mert nem fogja túl soká bírni a szexet! Majd sűrű bocsánatkérések, mert tényleg nem bírta soká. Ami engem nem zavar. Szeretek vele lenni, szeretem a szex majd minden formáját vele. De már az is boldoggá tesz, hogy ott alszik az ágy másik felé, látom, hallom, érzem, hozzá érhetek. Az orgazmushiánnyal már megtanultam együtt élni.
Reggel együtt mentünk melózni. Csak felvágottat kért, zsömlét vett hozzá. Kávét sem ivott. Az aluljáróban vett kávét is én ittam meg. Csodák csodája, picinykét beszélgetni is lehetett vele, bár óriási rosszulléttel küzdött.
Velem ezért is van szerencséje: én nem basztatom sem a dohányzás, sem az ivás miatt. Sosem akartam lebeszélni, leszoktatni. Tudom, hogy értelmetlen próbálkozás lenne.

Neve napján

2017.06.27.  21:24-22:34 kedd

- Szia. Alszunk együtt? :)
- Mi az hogy! Olyat... de olyat alszunk! :) 11-kor tali nálam.
- Igyekszem. :)
- Jössz, amikor jössz. Te leszel álmos reggel.
- :( jah. sietek. Ott várlak majd a kapuban.
- Sietek. Már a metrón vagyok
- Ok. :)

folyt. köv.

Évforduló veszekedéssel

2017.06.20. kedd
10:37 (én) - Szeretném, ha ma velem aludnál! Ne mondj azonnal nemet! 2 hete nem...
19:32 (én) - Nálam a szex 9-kor kezdődik, akár itt vagy, akár nem!
20:04 (én) - Az első együttalvásunk 8 éves évfordulója érdeklődés hiányában elmarad. Pedig sör, bor, pezsgő behűtve, punci leborotválva. De ha nem, hát nem. Nem mellesleg tahó vagy, hogy nem válaszolsz. Jó éjt!
20:05 (ő) - Minja megyek
20:58 (én) - Kicsit elvesztetted az időérzékedet! A "mindjárt" egy órája volt.
21:06 (én) - ... és most sem válaszolsz. Miért csinálod?
21:16 (én) - Szomorúvá tettél. Mi a fenét gondoljak már megint? Azt hiszem lefekszem, és álomba sírom magam.
22:09 (ő) - Azt ne tedd. :(
22:23 (ő) - Nem soká indulok
22:27 (én) - Hová? Haza? A szeretődhöz? Egyedi módon tudsz bocsánatot kérni!
22:28 (ő) - Hozzád. :) bocsi
22:29 (én) - Még van kedves ezek után ide jönni, hogy feldühítettél? De nagyon!
22:31 (ő) - Van. Mert együtt leszünk
22:32 (én) - Miért hiányzik neked ennyire a veszekedés?
22:33 (ő) - Nem hiányzik. Csak te
22:34 (én) - Qrvára nincs így!
22:34 (ő) - De iigen
22:36 (én) - Eddig mi a faszért nem álltál szóba velem?
22:41 (én) - Most sem. De azért szeresselek! Fasza!
22:43 (ő) - Azért, mert ráértem átgondolni. Búcsúzik a kollégánk.
22:45 (én) - Mit kell átgondolni? És mire jutottál? Ezt a kolléga bucsuztatást 3 órája kellett volna írnod, és nincs ez a cirkusz.
22:47 (ő) - De nem mertem. Még itt vagyunk. De igyekszem hozzád. De szerettem őt. :(
22:49 (én) - Nem az igazmondástól kéne félned! Te mindenkit szeretsz, csak engem nem.
22:50 (ő) - De IGEN
22:51 (én) Hülye vagyok. Most befejezem. Gyere, aztán beszélünk
23:15 (ő) - Ok
00:04 (ő) - Itt vagyok lent
00:04 (én) - Ok

Ezek voltak az előzmények. Megérkezett. Semmi hátizsák. Dolgoznia kellett volna, de otthonról jött. Kényszerszabi, de a kolléga bucsuztatójára (pia!) beutazott a fővárosba. (Értem nem tette volna meg.) Nem akart engem "zavarni" ezért sem válaszolt. Lecsesztem. Újból, és újból elmondom neki, de hiába: ne hazudjon! Az igazság is fáj, de sokkal kevésbé, mint ez a "nem válaszolok" dolog. Ez borít ki a legjobban! Hogy nem beszélünk, nem komunikálunk! Emailre nem válaszol. Facebookon nem jár! Felhívni nem lehet (nem is szeretem), most meg már az üzenetekre sem válaszol. Próbál agyarázkodni, nem érzi a rezgést! Nem vette észre! És igenis bármikor írhatok neki, nekem mindíg válaszolni fog! (Lehet hogy csak két nap múlva.) És ne sírjak, stb...

Franc tudja miért, de ha mellettem van, minden hihetőnek hangzik, amit mond. :( Nem akarok veszekedni vele! Szeretni akarom!
A békülés mindig szexet jelent. A lassan megszokott menetrend szerint. Engem nem kapott el annyira a hév, így nyitott szemmel néztem őt közben. Néztem, ahogy élvezi az érintésem, a mozdulatom, a testem. Ez pedig nekem okozott örömet. Nem volt sokáig tartó az aktus. Hamar elélvezett. Nem győzött bocsánatot kérni utána. Szégyelli. Nem szereti. Úgy gondolja, érzi, engem nem elégített ki.

Nem kellett korán kelni (ahhoz képest). Én szabadságon, ő meg haza ment. Hatra állította be az ébresztőt, majd én ébresztettem hétkor.
Régóta szeretnék már egy új fotót róla, de nem engedi. Titokban szoktam, amíg alszik. A mostani egészen jó lett volna, de utolsó pillanatban eltakarta az arcát.
Kicsit incselkedtem is vele ébredéskor, de hiába a "harckészültség", nem volt kedve visszabújni az ágyba.

Nem túl jók a kilátásaim a nyár további részére. Nagy lakás festést, felújítást terveznek. Ami azt jelenti, hogy a szabija arra megy el, és jobban le lesz fárasztva, mint amikor csak dolgozik! Kértem, szóljon, ha már tudja a pontos dátumot, csak hogy abban az időben ne számítsak rá! Na nem mintha mostanában olyan gyakran jönne. :(

Utazás előtt - után

2017.06.02. 17:53-22:33 péntek

- Szia. Ma este esetleg alhatunk együtt, vagy hagyjuk?
- Hagyjuk. Hajnalban utazom. Meg egyébként is... (ördögfej)
- :((( nem baj, ha megvan...
- Nincs meg. Haragszom.
- És most mit tettem tudtomon kívül?
- Épp ez az... Semmit nem tettél. Nem jöttél. Most meg mész majd koncertre. Ahová velem nem. Szarul esik.
- He???!!! Ma nem megyek semerre. Majd otthon 10én. Bikinire
- Erre gondoltam.
- Nah akkor mi van? Mehetek majd, vagy naon haragszol?
- Nem tudok várrni rád. Aludnom kell. Korán meg nem fogsz jönni. :(
- 11kor max mennék (puszi)
- Értsd meg, hajnalban elutazom. Fárasztó napom lesz. Most nem tudsz jönni?
- Most még nem, mert várom kollégámat. :(
- Gyere tízre. De ha lekésem a buszt... :(
- Nem igérek semmit. Igyekszem. :)
- Jól van. Ébressze fel ha itt vagy. Ne bassz ki velem légyszi. Igyekezz!
- Jo. Azon leszek. De nem igérek semmit. És köszi. :) ... Ha most megyek taxival az jó?
- jó szivem. Gyere.
- Ok. Itt vok
- Jövök

2017.06.07. szerda

Kész! Vége! Feladom!... Mármint a blogírást Róla!
Nem bírom követni a hülyeségeit!

5 hétig semmit nem hallotam róla. Nem jelentkezett. Pontosabban: 4 hét után ráküldtem egy sms-t, hogy mi van vele? Válasza: Semmi, sok a meló!
Tipikusan rá jellemző, hogy aznap este, amikor aludnom kéne, mert reggel nem késhetem le a buszt, ami Olaszországba indul, jelentkezik, hogy nálam aludna! Én meg nem tudok nemet mondani neki! (Vagy csak ritkán.) Állítólag nagyon hiányoztam neki, és azért nem jött eddig, mert azt hitte, hogy köztünk vége, csak mert legutóbb nem volt szex! Hát ez hülye! Annyi hasznom volt belőle, hogy a buszon tudtam picit szundikálni! :)

2017.06.07. 20:17-23:11 szerda

- Szia. Alvás nálad?
- Hali. Egy óra múlva otthon vagyok. Pesten vagy még?
- Igen.
- Akkor gyere! Csók ... Zuhanyozom. Te meg siess, mert jön a vihar!
- Ok. De reggel kelek korán.
- Tudom. Utadra engedlek nefélj! :)
- Megyek mindjárt hozzád. :)
- Várlak nagyon!
- :) ... It vagyok.
- Megyek

5 nap múlva, még rajta vagyok a turistabuszon, amikor megint üzenet érkezett, a szokásos kérdéssel: alhat e nálam?
Persze hogy alhat. Még időm is volt hazamenni, letusolni.
Újabb dolog derült ki róla. Évek óta kéne légzéskönnyítőt használnia (mint az asztmások), mert tropa a tüdeje a sok dohányzástól! Szex után, azt hittem, ott hal meg nekem, annyira nem kapott levegőt! :(

Végtelen történet

2017.04.28. péntek

Semmi nem változik. Dühös vagyok magamra! Fáj a tehetetlenség! Fáj, hogy szeretem, és nem tudom végleg kizárni az életemből! Mert az még jobban fájna! (Azt hiszem, ezt is leírtam már vagy százszor.) Ez volt az első szex nélküli éjszakánk. Én akartam így. Mert megint hajnali egykor ért oda hozzám. Én meg elhatároztam, nem veszekszem! Nem hozok szóba semmit! És csak alvás lessz, hogy valamicskét tudjon pihenni. (Mert hülye vagyok.)
Amikor kérdezte, jöhetne e aludni, már rossz kedvem lett. Ugyanis ez egyenértékű azzal, hogy ma nem jön koncertre. :( Amit annyira vártam, és amit annyira szerettem volna. Vagyis egy újabb csalódás, álomkép kergetés, gyomorba rúgás! Egész egyszerűen nem fogja fel, mit tesz velem? Mit érzek? :(
És egy cseppet sem sajnáltam, amikor próbálta előadni, hogy már egy órája nem bír taxit fogni, és megfagy! Nehogymááár! Amikor javasoltam, hogy legközelebb talán el lehetne érni az utolsó metrót, villamost, akkor közölte, olyan vagyok, mint az anyja! Hát van bennünk valami közös. - vágtam vissza.
Kért egy zoknit a lábára, mert fázott (nem tudom, a sajátja miért nem volt jó?). Én alvást javasoltam, és úgy is viselkedtem. Nem reagáltam az ölelésére, a gyengéd símogatására (ilyenkor bezzeg tud), a puszijaira. Máskor egy pillanat alatt elalszik, most vagy fél órát is próbálkozott még, hátha rávetem magam! Nem tettem. Kapott pici viszont puszit, hogy ne azt érezze, dühös vagyok. Kezét is meg símogattam, de semmi olyat nem tettem, amivel bátoríthattam volna. Állítólag hiányoztam neki! Aha! Nem úgy vettem észre.
Reggel nem ébresztettem. Keljen fel, ahogy tud! (Tovább is aludt egy órával.) Szendvicset sem csomagoltam neki. Csupán egy korty kávét kapott, no meg rágót, zsepit. Érdekes módon gyógyszer nem kellett neki. Talán mert nem rázta össze az agyát a szex!

Egy kis jó, egy kis rossz

2017.04.26. szerda

Barátnőmmel voltunk kajálni, dumálni. Hazafelé mentem éppen, amikor befutott az első sms. Jönne. Nem vártam, úgy tudtam, csak csütörtökön kezdi a melót. Előző nap nem szokott jönni. Gondoltam behívták rendkívüli jelleggel. Mivel másnap én is, ő is munkába ment, gyorsan beszaladtam a boltba, vettem zsömlét, tudjak neki mit csomagolni. Hazaérve rendrakás, fürdés, ahelyett, hogy pihentem volna. Vártam, naná, hogy nem kapkodta el a hozzám jövést! Én meg hulla voltam az álmosságtól!
Kapott egy adag fejmosást, veszekedést most is! Egész jól viseli. Átölel közben, úgy hallgatja, és próbál védekezni. Nem jutunk zöld ágra! Nem fogja fell, mennyire bánt, hogy már semmiféle közös "programunk" nincs. Azt állítja, velem itthon szeret inni, a konyhámban (csak éppen nem teszi), a kocsmában meg a cimbikkel. Oké, de attól még lehetne velem is, cimbik nélkül! Aztán szóba hozom, hogy itt a remek alkalom, szombaton koncert a lakótelepen. Kedvenc együttese, ingyenes rendezvény, meló után ide jöhetne egyenesen, kimennénk pár hideg sörrel, utána két perc alatt hozzám érünk, lenne idő szexre is, alvásra is, és mehetne tőlem dolgozni! Kaját is kapna, főznék is neki! Mi a válasza? "Szó sem lehet róla!" Hát kapd be! Hiába érvelek, nem győzöm meg. Bár a kedvemért kinyög egy "talán"-t.
Következő kínos témám a szex volt. Pontosabban az ő vissza-vissza térő kívánsága. Igyekeztem rávilágítani, hogy ez olyan dolog, amit nem szeretek. Ő meg nem szeret senkit felköszönteni semmilyen alkalomból. Na, majd ha kedve ellenére ezt mégis megteszi, s küld egy sms-t mondjuk, ha születésnapom van, na akkor majd én is megteszem a kedvéért! Csak éppen a kettőnk "nemszeretem" dolga között óriási különbség van. És ha ő ennyit nem tud megtenni értem, akkor én miért tegyem meg azt, amit meg ő akar? Ebben sem jutottunk közös nevezőre.
Hogy mégse veszekedéssel teljen az este, jókedvet erőltettem magamra, és dugtunk egy nagyot. Most legalább sikeresen zárult a dolog.

Reggel megint rúgott rajtam kettőt. Úgy volt, együtt megyünk dolgozni. Mire közli, ő mégis inkább korábban menne fél órával. Hát menjen! A fene sem fog miatta fagyoskodni feleslegesen, én majd megyek, ahogy szoktam. Erre mit látok...? (Volt egy ilyen érzésem...) Nézem a buszt amivel menni szokott, csak úgy megszokásból, miközben haladtam a saját buszom felé, és látom, rajta ül a haver-munkatárssal. Felrobbant az agyam! Tudom, nem direkt csinálta, és ő tényleg korán be akart érni a melóhelyére, csak összefutottak (vagy bevárták egymást), és akkor már cigi, kávé, duma, ejráérünk dolgozni menni! De iszonyúan dühít, hogy a cimbi miatt ráér később menni, miattam nem! Szóval látván őket, bekopogtam a busz ablakán. Meglepve kinézett, és már magyarázkodott is volna, de én felmutattam neki a középső ujjam, és tovább álltam.

Papírforma

2017.04.21 péntek

Péntek, utolsó munkanapja... papírforma szerint jelentkezett. Szerencséje, hogy nem volt rajtam a szokásos havi féltékenység, rossz kedv. Mert meg is sértődhettem volna... megint. Nem jöttünk együtt haza, nem ittunk meg együtt egy sört. Későn érkezett. Szédüléssel, fejfájással, részegen. Nem sok mindent lehet ilyenkor kezdeni vele. Persze igényelné a szexet, a kényeztetést..., fel van izgulva, csak éppen semmit nem tud kezdeni vele a rosszullét miatt. Nekem meg rohadtul nincs kedvem végig a domina szerepet játszani. Azért szexeltünk, rossz sem volt, de kimondottan jónak sem mondanám. Neki meg aztán teljesen felesleges volt, mert nem tudott elélvezni. Az alvás ismét csak kurta 3 órára sikeredett. Magyarázkodik, miért is kell korán haza mennie, de nem érdekel. Menjen. Csak éppen nem piheni ki magát, és én sem. Aztán itt jajjgatott nekem reggel, hogy milyen kár volt "egy" sörre beülni a cimborákkal! Késő bánat!
Aztán gyanús is nekem! Vagy csak túl sokat féltékenykedtem az utóbbi időben!  A múltkori veszekedésemnél is váltig hajtogatta, hogy nincs senkije (noha nem is kérdeztem), most meg azt mondogatta, hogy egyedül sörözött! Vagyis cimborákkal, de értsem meg, hogy egyedül volt közöttük! Vagyis nem csajjal volt. De hát ez most sem volt kérdés!

Hamar

2017.04.11. 21:27 kedd

- Szia. Alhatok nálad?
- Gyere. Korán kelünk. Most gyere. :)
- Iszom még egyet és indulok.
- Alszom még egyet és várlak. :)
- :) ok. Köszi
- Reggel szarul leszel, de muszáj lesz felkelned!
- Rendben. Ez igaz, köszi
- Nincs mit.
- Várom a metrót.
- Ügyes, okos! Puszit neki!
- Itt vok lent.
- Beengedlek.

A szombati veszekedés után, no meg a vasárnapi nehezen kelés után elég hamar jelentkezett. Azt mondja, nagyon szeretett volna vasárnap visszajönni, rettenetes hiányoztam! (Na ja! A szex, az hiányzott. A kielégületlenség utóhatása.)
Megittuk a maradék bort, beszélgettünk. Hiányzi neki a régi barátja (Gáborom). Kért, hogy ha beszélek vele, adjam meg a telefonszámát. Szerintem egy találkozót fogok inkább összehozni.

Reggel ébresztettem, korábban akart elmenni, mert akkor eléri a korábbi buszt. Inkább vele mentem. Így kaptam puszit az aluljáróban.

Ahogy máskor is...

2017.04.08. 20:24 - 23:50 szombat

- Szia. Alhatok nálad?
- Alhatsz. Gyere. Várlak.
- Ok. Majd megyek. :)
- Jól van. Fent leszek. ... Kicsit alszom. Ébressz fel, ha ideértél.
- Ok ... Most várom a taxit
- Jól van édes
- Itt vagyok
- Jövök

Reggel véletlenül futottunk össze. Túlórázni mentem. A villamosra 10 percet kellett volna várni. Átnéztem a buszhoz, bent állt, és rajta Ő. Futás keresztül az úttesten (nem volt forgalom). A négyes ülésen ültek a már ismert kollégájával. Oda ültem hozzájuk, és egészen laza hangnemben sikerült beszélgetnem velük. Csak három megállót mentünk együtt, utána átszálltam másra. Megálltam, és nem kérdeztem meg, hogy jön e este? És sörözni sem hívtam.

Nem sokkal éjfél előtt érkezett meg. Kicsit aludtam addig. Megint nagyon részeg volt. De örültem, hogy ott van. Megkapott mindent, egyet kivéve..., a hátsó bejáratot. Pedig nagyon szerette volna. De mondtam, nincs kedvem, és ilyen részegen amúgy sem sikerülne.
Egyetlen érdekes kijelentése volt: Állítólag legutóbb is volt ennyire részeg, "de én kijózanítottam"! Hát jó is lenne, ha eljutott volna valami a pici agyáig!
Azt a megjegyzésemet meg lenyeltem, hogy azért nem engedek a kívánságának, mert ő meg nem köszöntött fel a születésnapomon, mert "nem volt kedve". Márpedig valamit valamiért!

Amúgy az aktus sikertelen volt. Nem tudott elélvezni. Ennyit a sok piáról. :( Reggel korán szeretett volna felkelni, ami ugyancsak nem jött össze. Megint csak húzta az időt, hogy még egy kicsit, meg még egy órácskát...! Dolgozni ment, de kevés munkája maradt, talán nem lesz belőle baja, hogy később ment dolgozni. Kapott két szendvicset is. Meg két puszit útravalónak.

Minden keserűségem...

2017.04.01. 17:16 - 21:55 szombat

- 6-kor végzek. Szeretnék meginni veled egy sört.
- Bocs, de nem jó.
- Fasz kivan! Neked sosem jó, amikor Nekem lenne szükségem Rád! (ördögfej)
- :(

- Szia. Szeretnék veled lenni, ha jó még neked. Paraszt vok, őszintén mondom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Lehet is! Baszd meg! Veszekedést akarsz hallani? Akkor gyere!
- Milyen veszekedést?
- Rád zúdítom az összes keserűségemet, és válaszokat akarok!
- Nagyvonalakban mit szeretnél? Mert senkim nincs és sajnos ahogy a jövőmet látom nem is lesz... korán kell kelnem. Mert melózom holnap otthon.
- Beszélgetni. Őszintén. Tudni mit miért teszel? Jól látod a jövőd.
- Jo.
- Most majd az jön, hogy még buli van és nem tudod mikor érsz ide?
- Nem. Megyek majd.
- Nem majd. Vagy most jössz vagy ne gyere. Továbbra is szórakozol velem? ... Szóval nem jössz? Nem tudsz férfi módjára felállni az asztaltól?
- Van 1 fél söröm és indulok.
- Lássam!
- Ok. Fél sör=20 perc, utána indulok.
- Mérem az időt. Ha átbaszol...
- Nem foglak. ... Mit szeretnél inni? Mit vegyek neked?
- Ma már ittam sört. Csak te kellesz.
- És iszunk együtt valamit? Várom a metrót
- Tudsz még inni? Rád bízom.
- Nem sokat, de érted erőt vennék magamon. :) ... Leszálltam a villamosról. Mit innál?
- Hozz amit szeretnél. Ha még nyitva van valami
- Itt vok. Beengedsz?
- Yes
- Nem kell. Megyek a liftel. Fel. :)

Péntek reggel, ballagok a munkás buszom felé, amikor a másik busz mellet elhaladva észrevettem, hogy rajta ül másodmagával. Nem tudtam, mikor indulnak, így csak az ablakon intettem be neki, és kézzel-lábbal, szájleolvasással váltottunk pár szót. Kérdeztem tőle, jön e este? Nem. Megy haza aludni. És holnap? Talán. Mondom: hatkor végzek, jöjjön!

Szombaton túlóra. Mindját 12! Műszak vége felé ráküldtem egy sms-t. Végzek, sörözzünk! Válasza az volt, sajnos nem jó! Bepöccentem. Még be is ültem egy sörre a "Pocok"-ba. Az a szerencséje, hogy nem jöttek oda. Mert ha igen, akkor ott veszek vele össze, de oltárira. Igy haza mentem. Bocsánatkrve jött az újabb üzi, hülye volt, jöhet e? Háááát..., ha veszekedést akarsz hallani...

Vállalta. Jött. Hozott bort, amit csak én ittam. Az ágyban hátat fordítottam neki. Hozzám bújt, átölelt. Lassan kezdtem neki a mondandómnak. Elmondtam (újra) 8 év minden bánatát, keserűségét. Többször elsírtam magam. Ő is beszélt az anyjáról. Beszéltünk a sosemlessz családjáról. Megint felhozta, ne engedjem magamhoz, akkor sem, ha dörömbölne az ajtón, mert az nekem jobb lesz!
Felsoroltam, mi bánt. Többek között, hogy önző! Nem érdekli, én mit szeretek. Csak az van, amit ő! Elcsodálkozott: Tényleg ilyen lenne? Kapásból be is bizonyítottam, hogy igen! Amit én kapcsoltam be zenét, azt ő kikapcsolta, és azt indította el, amit ő szeret. Hagytam volna, de közben énekelgetett, és nem figyelt rám. Dühömben kikapcsoltam az egész gépet!
Icipicit féltékenykedett is. Keresztbe feküdt az ágyon, kértem, menjen arrébb. Megkérdezte, kivel szoktam még itt aludni? Mondom neki: "Kicsirókámmal". Néz értetlenül. Mutatom neki a fotelban a plüssrókámat, hogy vele! Megnyugodott.

Persze miután kibeszéltem magam, kibékültünk, és jött a szex. Beleadtunk apait, anyait. Hajnalban a szokásos korán kelés, és hazaindulás volt a téma. "Anyuci" várta haza. :(

Nem akarok örökre összeveszni vele! Szeretem, akarom őt! És csak is őt!

Véletlen

2017.03.31. péntek

Ma reggel is végig néztem a 34-es buszt, ahogy bent állt a megállóban, hátha... és lőn!
Rajta ült Kicsirókám a kollégával. Tenyeremet az ablakra téve jeleztem: ott vagyok. Észre vett, mosolygott! Felszálni nem akartam, és kiabálni sem, noha az ajtó mögötti ülésen ültek, így amolyan szájról olvasással, és kézjelekkel beszéltünk. Kérdeztem, jön e este? Ingatja a fejét. Miért? Megy aludni! Kérdem: holnap? Bólint: talán. Beleegyezően visszabólintok, és nyomatékosítom: Gyere! - Hát majd meglátjuk.

Fél válaszok

2017.03.22.  18:58 szerda

- Szia! Igaz, hogy 10-ig dolgozom, de megkérdezem: nálam alszol ma?
- ....
- Szeretném, ha válaszolnál valamit. Légyszi!
- ...
- Gondoljak megint amit akarok? Az sosem jó! :( Felhívni nem akarlak. Viszont egy kérdés: kivel cseteltél ma: :(

2017.03.23.  07:57 csütörtök

- Senkivel, csak telón nem tudom megnézni az üzeneteket. Megpróbáltam felrakni. Nem ment. Letöröltem. Ennyi.
- Valaki üzenget neked? Nocsak! :D Tegnap miért nem válaszoltál :(
- Nem, csak már 30 üzenetem van, és el akartam olvasni.
- Ok. Fél válasz is válasz. :) Vártalak. Hiányzol.
- ...
- Na ilyenkor kéne pici figyelmesség, hogy mire válaszolsz! De hát taníthatlak én! :( Csodálkozol, ha rossz kedvű leszek? Szeress! :(
- Még nem tudom. Lehet. :)
- Ez meg miféle válasz? Agyfaszt kapok tőled! :P
- Tudom. :)
- Becsajoztál? De most őszintén! Gyanús vagy nekem! Jó lenne tudni.
- Nem. Csak itam 1 sört.
- Tegnap vagy ma? Már egytől hülye leszel? Szülinapomra sem küldtél puszit. Hiába kértem. Na majd te is így kérhetsz tőlem ezt azt!
- Ma
- Veled sem lehet beszélgetni. 1 szavas válasz a fél üzimre. Na pussz!

Majdnem szülinapi

2017.03.12. vasárnap

sms - 15:49 - 18:50

- Szia. Ma van időd arra hogy együtt aludjunk majd?
- Persze hogy van. Mikor jönnél?
- Este meló után
- Oké addig hazaérek. Gyere, csak ne éjfélkor! Bár holnap szabin vagyok. :)
- 7-8 körül mennék. De reggel korán megyek haza. Megint. :(
- Oké. Nem gáz
- Szia. Igyál mert én is azt fogok. :)
- Épp rozét iszom. De ha későn jössz és nagyon részegen... (ördögfej)
- Igyekszem nem sokat inni. :) puszi
- Ha így lesz, nagyon kedves leszek hozzád.
- :) Remélem is. (kacsintós)
- Azért el ne szálljon veled a ló! Kedvességért kedvességet várok! (angyal)
- Csupa szív leszek... úgy csinálom, hogy neked is jó legye. (puszi)
- Meglátjuk. Kezdetnek gyere időben! :)
- Jó. Igyekszem. Most indulok hozzád. Otthon vagy?
- Igen, itthon. Már nagyon várlak!
- Itt vok.
- Megyek.
- Ne -  De - :)

 

Utolsó napja volt. Kaja maradékot a hűtőbe raktuk. Természetesen korán haza kell mennie. Valami terasz korlát vásárlás ürügyén, amit majd a nyáron tesznek fel. Meg mindenféle lakásfelújítás lesz kilátásban. Nem sokat fogom látni! Most kevesett ivott (nem volt kivel), és meg akarta mutatni otthon, hogy tud ő ha akar nem inni, és korán otthon lenni!
Azt hiszem, már nincs lelkiismeret furdalásom. Nem miattam nem lesz családja, hanem az anyja miatt! Zsarolja őt! Ezt Laci szájából hallottam. Zsarolja azzal, hogy el lehet otthonról költözni! Holott ez a legnagyobb félelme: egyedül maradni!
Fincsikét szexeltünk. Újabban nincs szükségem síkosítóra. :) Nem akarta levenni az alsóját. Azt mondja, volt már olyan, hogy kifordítva, és visszafelé vette fel, és csak otthon vette észre! :)
Korán aludni is tértünk. Most még én is aludtam mellette jó sokat. Reggel kicsit átöleltem, keltegettem, ahogy az ébresztője megszólalt, na meg persze picit szundizott. Na persze sem utólag, sem előre nem kívánt semmi "boldogat". :(

Békülős

2017.03.02. csütörtök

sms - 20:30 - 22:30

- Szia. Még haragszol rám?
- Igen. Semmit nem tettél azért, hogy ne haragudjak.
- Most mit tehetek? :)
- Most? Menj szépen haza!
- Nincs kedvem.
- Sajnálom.
- Nem mehetek hozzád?
- Minek? Hogy újból csak kihasználj, és megbánts?
- Jah. :(
- Nem kértél bocsánatot, nem válaszoltál semmire. Most sincs benned semmi érzés irántam.
- Ez van, ittam 4 sört, és ilyenkor rájövök, hogy hiányzol.
- Látod ez a baj, hogy csak ilyenkor. Amúgy meg simán elmész mellettem az utcán.
- Ha nem látlak, igen. Amúgy haverral voltam, azért nem mentem oda.
- A haverod tudja ki vagyok. Nem ez volt az ok. És legalább utána magyarázkodhattál volna üziben. Nem tetted.
- Nem, mert el voltam havazva. Sok a stressz.
- Hülye kifogás. Ha most idejöhetsz, képes vagy beszélgetni kettőnkről?
- Nem vagyok benne biztos, de meghallgatlak. És nem biztos, hogy most azonnal el tudok indulni, mert buli van. :) :(
- Na ettől kezdve értelmetlen ez az egész beszélgetés. Visszatértünk az alap problémához. Csak kihasználsz!
- Szerintem nem. :(
- (nem válaszoltam)
- Nah? Gondolom tényleg nem fogsz foglalkozni velem.
- Így semmi esetre sem, ha soha nem veszed figyelembe én mit szeretnék! Most menj haza!
- Figyelembe veszem, és szerintem mindig válaszoltam a kérdésedre.
- Nem úgy viselkedsz. És soha nem válaszolsz. Holnap sem fogsz emlékezni erre a beszélgetésre.
- Tudom. Akkor jó éjt. :( De szeretnék veled lenni. És mindig mondom, ha átölelnélek, és elalszom, de jól "esel" mindenhogy. Ha írsz, most rögtön taxi, és hozzád, ha nem, akkor taxi és haza. :(
- Most menj haza.
- Tényleg? Szeretnélek átölelni, és tudom jól, hogy te is engem. És ne tagadd! :(
- Nem tagadom. De most nem akarlak. Ahoz még túlságosan fáj ahogy velem viselkedsz.
- Akkor ne akarj. Legyönk együtt, és beszéljünk. !!! Személyesen.
- Nem vagy abban az állapotban. Korábban felajánlottam, te inkább a bulit választottad.
- De most abban vagyok. Nem ittam sokat, és te most majdhogynem kijózanítottál.
- Akkor is jönnél, ha nem lesz szex?
- Igen.
- Próbáljuk meg. Gyere.
- (negyed óra hallgatás)
- Fogadjunk, hogy még el sem indultál?
- Indulok. Így jó?
- Te most baszakszol velem? Nem, nem jó így!
- Indulok. Nem észleltem az smst.
- Nem most kell hazudni. Komolyan mondtam, csak beszélgetünk!
- Ok. Akkor indulhatok?
- Már rég itt kéne lenned!
- Megyek!!! (20 perc múlva) Indultam.
- Ok.

A múltkori folytatása sem volt egyszerű. Vasárnap írt smsemre nem válaszolt. Kedd reggel meg észre vettem az aluljáróban, ahogy éppen kávét vesz a cimborájával. Ezek szerint egy metróval mentünk. Megálltam, és vártam, mi lesz? Hát az lett, hogy jöttek felém, észrevett, odavetett egy "szia"-t, és kanyarodtak fel a lépcső felé. Agyam ismét felrobbant. Két napig azon agyaltam, hogyan tudnám végleg elküldeni, kiiktatni az életemből? Csak ne nekem fájna ez ennyire!
Ezek után jött ez a csütörtöki beszélgetés. Amikor engedtem neki, de közben is többször megbántam. Mert ugye jönne, de buli van! Később meg, hogy már indulna is, de nincs elég pénze taxira! Tudok neki kölcsön adni? Persze hogy adtam. Én barom állat!

De aztán megjött. Beszéltettem. Nem hagytam, hogy csak én mondjam a magamét. Állítólag hétfőn írt nekem, de nem válaszoltam. Mondom, nekem ugyan nem! Hát akkor kinek? Lehet, hogy az anyjától kérdezte meg, hogy ott aludhat e? (Remélem nem mástó.) Végül is othon aludt!
A beszélgetésünkből nem tudtam meg semmi újat! Retteg, mi lesz vele a szülei nélkül! Anyja zsarolja, hogy el lehet húzni otthonról, ha iszik, ha nem megy haza, ha nem segít. Ő boldog, és jól esik neki, hogy anyján kívül más nő is hazavárja (én), hogy gondoskodik róla. Szeret velem lenni, csak az a qrva pia nem volna!
Én mondtam neki, ihat, nem beszélem le róla, hisz felesleges (bár szívem szerint megtenném), de berúghatna néha velem is! Sok a melóhelyi gondja, stresszes, de hát ki nem az?

Kérdi, megyek e reggel dolgozni, és mindig ugyan azzal a villamossal megyek e, mert múltkor is pont lekéste a buszát. Mondom neki, akkor te mész egy korábbi villamossal, úgysem szeret velem jönni az utcán! Hogy én milyen hülye vagyokt, és ne mondjak ilyet! Ő csak azt nem szereti, ha puszilgatom! És menjek vele a korábbi villamossal! Dehogy megyek! Így is korábban ott vagyok, mint kéne. Oké, akkor ő sem megy azzal, együtt megyünk!

Közben átölelt (kiskifli-nagykifli). Egyszerre sóhajtottunk, erre megkérdezi: menstruálok? Mert akkor ő is fog! (... mert hogy egyszerre...) Elröhögtem magam, hogy milyen hülye! Majd jött a csók, és minden más! Gondolom számított rá, hogy azért a szex sem marad el! Hát nem is. Síkosító nélkül is olyan nedves voltam, mint a niagara! Azt hazudtam neki, spriccelős orgazmusom volt biztos, attól van ez.

Hamar elaludt, én nehezebben, kicsit később is ébredtem a szokásosnál. Épp csak annyi időnk volt, hogy felöltözzünk, elinduljunk (természetesen egy korábbi villamossal) Csodák csodája, elváláskor ő adott két puszit! Valamire csak emlékezett az estéből, és valamivel csak jóvá akarta tenni a szemét viselkedését.

Így most minden visszatért a régi kerékvágásba. Semmi nem változik, eg darabig nyugton leszek, aztán majd megint szakítunk valamiért!

Vele vagy nélküle?

2017.02.11. szombat

Hát most nem tudom, mi van? Lehet, hogy szakítottunk, lehet hogy csak fogunk, lehet hogy egyik sem.

Premenstruációs szindróma jeleit mutatom pár napja. Sértődékeny vagyok, könnyen összeveszek másokkal, (sokat takarítok).

Péntek utolsó munkanap nekem is, neki is. Már kiléptem a gyárkapon, amikor kérdi, jöhet e? Kérdem, merre van? Hátha tudunk útközben találkozni! Még melóban - írja. Oké, akkor otthon találkozunk!

Korai kelést emlegetett. Arra gondoltam, ha ilyen sokáig dolgozik, talán másnap is mennie kell. Kiderült, egyik sem volt igaz! Szokásos módon a kollégákkal iszogattak, és hajnalban azért rohan el, mert piacra kell vinni a szüleit. Vagyis megint csak átmeneti szállás vagyok, és ingyen szex. Elkeseredtem, megbántódtam. Ez már a sokadik csalódás a sorban. Egyik találka a másik után, ami sosem úgy zajlik, ahogy én szeretném. Mindíg az van, amit ő akar, én meg kinyalom a seggét is!
Épp egy napja írtam neki levelet, felhívtam a figyelmét 4 közelgő alkalomra, amikor is meghazudtolva önmagát, kicsit a kedvemben járhatna egy apró figyelmességgel. Mivel nem az az ajándékozós típus, annyit kértem, egyszer jöjjön időben, beszélgessünk, igyunk együtt valamit, és ne rohanjon el reggel! Erre tessék...! Pont az ellenkezőjét csinálja!

Látta rajtam, baj van! Nem akartam rázúdítani a bánatom. A hirtelen kimondott szó sosem vezet jóra! Kérdi, mi van? Mondom, majd megírom! De ne írjam meg, hanem most mondjam. Hát jó. Próbáltam szelíden fogalmazni, és persze elbőgtem magam közben. Na ezt akartam elkerülni! Annyiban jó volt, hogy kibeszélhettem magamból a dolgot. Meg is nyugodtam annyira, hogy jól esen a szex. Csak éppen nem tudtam elaludni utána (ő bezzeg fél másodperc alatt), és járt az agyam.

A kib@szott ébresztőjének a hangját vagy 20-szor hallgattam hajnalban, mert beállította fél háromra (majd szundi funkció), háromra (ismét szundi), és fél négyre is (újabb szundi), mert másnaposan igy szeret felkelni! Az, hogyí én sem alszom, az nem érdekli!

Végül felkelt, hogy elérje az első buszt. Csak öltözöt, nem gyújtott rá. Én meg magamban tartottam az éjszaka gondosan megfogalmazott mondataimat. - "Ha jelent neki bármit is mindaz, amit tőlem kap egy egy ilyen együtt töltött éjszaka alatt, és ezt meg is akarja tartani, akkor tegyen is érte, mert besokalltam a viszonzatlanságtól! Ha szeret, mondja ki, vagy éreztesse, ha nem ne jöjjön többet!)
Direkt nem kínáltam semmivel, és nem szóltam hozzá, csak néztem, ahogy öltözik. Naná, hogy kért vizet, meg rágó! Majd úgy ment el, hogy meg sem ölelt, puszit sem adott. Ettől persze elbőgtem magam a csukott ajtó mögött.

Most nem tudom, fog e jelentkezni, és mikor? Hogy fogok majd reagálni rá? Akarom e hogy jöjjön, vagy jobb lesz, ha nem engedem közel magamhoz? Szerinte ezt kéne tennem, mert az nekem jobb lenne! Hát nem lenne jobb! Kéne gy kis szünet, hogy érezze a hiányom, hogy vágyjon utánam, és akkor tenne kicsi erőfeszítéseket, hogy megbéküljek, de nincs erőm, kedvem, türelmem várni heteket, netán hónapokat, és közben azzal büntetni, hogy nemet mondok! Bántani nem tudom vele. Sohasem fog neki annyira fájni, mint nekem! Csak magammal tolok ki így is, úgy is.

Koncert után

2017.01.31. kedd

Mindig ugyan az... Amúgy is kikészültem már, túl sokszor ébresztett fel valaki telefonhívása az utóbbi időben, most még Ő is! És akor csacsog, beszélgethetnékje van, ahelyett, hogy hagyna visszaaludni. Éjfél is elmúlt, hogy beállított. Egyetlen oka volt, hogy nem haragudtam, mert másnap nem mentem dolgozni, így korán kelnem sem kellett.
Nagyon részeg volt. Alig állt meg a lábán. Én vettem le róla kabátot, pulóvert. A többi már ment egyedül. Annyira be volt állva, hogy mosdás után a zacsi alá gyűrt alsóval jött vissza és nem vette észre, csak későn. Reggel meg az volt az első kérdése, volt e nála hátizsák amikor megérkezett, és volt e rajta kabát? Mint kiderült koncerten volt. Visszatérő, fájó pont, hogy velem már nem jár koncertre. Előre vettek jegyet egy munkatársával rá. Utolsó munkanapjuk volt, másnap szabad. Ritkaság, hogy előre tervezzen mostanában. Nem sajnálom tőle amúgy, mert szinte sehová sem jár már a kocsmán kívül szórakozni. Elkeserítő.
Én kész voltam hagyni, had aludjon, de ez még eddig egyszer sem vált be. Szexelni akart.
Éjszaka még az kívánta, ne ébresszem fel korán. Ugyan ezt reggel már hibának érezte. Várták odahaza! Hát had menjen!

Kiesett

2017.01.20. péntek

A nap, amire már nem emlékszem. :(
Talán abba kéne hagyni az emlékek gyűjtését, az események rögzítését! :(

Ami dereng: Reggel együtt mentünk dolgozni. Illetve találkoztunk egy kollégával a központban. Ettől kezdve csak felesleges harmadiknak éreztem magam, akihez egy szót sem szól senki. Ja, és szerintem ezzel a kollégával beszéltem anno telefonon. :)

Nem várt nálamalvás

2017.01.15. vasárnap

Hétvége is van, szabadnapos is, nem vártam, hogy felbukkan. Nagyban alszom, amikor jön az üzi, aludhat e nálam. Persze, gyere csak, amíg ideérsz alszom! De nem engedi!!! Mire elszunnyadnék, jön az újabb üzi, hogy taxival fog jönni. Mintha nem tudnám. Nem ám, hogy elindult, vagy már itt toporog a kapu előtt! Neeeem! Majd jön, csupán én ébredtem fel feleslegesen. Nem azért írom ezeket, mert mérges vagyok rá, csak hogy megvilágítsam, milyen is ő?
No, megjött, lementem, beengedtem. A sörösüveg még tele a kezében. Gyorsan megittam, különben pocsékba megy. Vissza az ágyba. Nekivetkőzik, bújik a takarója alá. Mondom neki, jó éjszakát! Majd hátat fordítottam, és hagytam, döntsön, alszik vagy sem. Egyik sem gond. Nekem már az maga jó érzés, hogy ott van mellettem.
Felém fordul, átölel, mellemre símul a keze. Beindulnak a hormonok. Kíváncsiságból, nem használtam síkosítót. Nem is volt rá szükség. Nagyon élvezi, ha a számban lehet. Igyekszem is, hogy változatos legyen, és ne rutinszerű, megunható.
Következő lépés, hogy én vagyok felül. Újabban ezt is nagyon szereti. Csak amikor már totálisan elfáradt a lában, lezsibbadt, begörcsölt, akkor tudom rávenni, hogy cseréljünk. Kivételesen nem kellett túl sok idő a kielégüléshez.
Mindezek után percek alatt el bír aludni. Én meg nem. Ilyenkor kicsit hozzábújok, betakargatom, megpuszilgatom. Hallgatom, ahogy szuszog, majd horkol. Élvezem, hogy keresztben fekszik az ágyon, nekem alig hagyva helyet.
Reggel elértük azt is, hogy nem hajnalban rohan el. Hétvége van. Nem dolgozik, ahogy én sem. Piacra sem kell vinnie az anyját. Nyolcra kért ébresztőt. Vagyis egyszer hétkor keltettem, majd hagytam még egy órát.
Megpendítettem neki egy koncertet, de határozottan nemet mondot. Nem jön, kihagyja! Kár.

 

Hosszú kihagyás

2017.01.05. csütörtök

Kezdtem türelmetlen lenni! December eleje után csak vártam, és saccolgattam a napokat, amikor van esély rá, hogy beállít, de csak nem jött! Nem jött karácsony előtt sem, és nem jött szilveszter előtt sem! Az év utolsó napján nem bírtam tovább magammal, és írtam neki egy levelet, hogy mennyire vártam, és mennyire csalódtam! Tudom, hogy nem szeret levelezni, de valami reakcióban mindíg reménykedem. Csak egy szó, egy mondat, egy sms... nem kéne több! Semmi. Tegnap küldtem a következő, kissé már keményebb hangú levelet. Válasz helyett megjelent személyesen. Még jó, hogy aludtam egy keveset délután, így nem voltam annyira fáradt, hogy hazaküldjem.
Szabadnapos volt, és csak bérletet venni utazott fel a fővárosba. Szombaton kezd melózni, akkor már kell neki a bérlet, és hétvégén nem tud venni, zárva a pénztár, amikor ő arra jár. Találkozott egy volt munkatársával is, de hamar nálam volt. Viszonylag józanul.
Csak ajtót nyitotam neki, nem kellet lemenni érte. Bejött, levette a bakancsát, kabátját, és akkor megöleltem. Mire gyorsan kellemes karácsonyt, és boldog új évet kívánt. Megállapítottam, hogy ezek szerint olvasta a levelem! (Mert abban sérelmeztem, hogy ennyi figyelmesség sincs benne, hogy ha már nem jön, legalább egy újévi sms-nek örültem volna!) A bérletvásárlást is elpoénkodtuk. Mondom neki, inkább eljött személyesen ennek ürügyén, csak ne kelljen válaszolni a levélre!
Kicsit kérdezgettem, meg meséltem ezt azt. Nem volt sehol, nem csinált semmit. Szilvesztert is átaludta.
Majd rátértünk a lényegre... Ő hanyatt fekszik, én hozzábújok, karja a nyakam alatt, én átölelem a derekát. Simogatja a hátam, a vállam, míg én a hasán kalandozom. Keze rátéved a mellemre, és felsóhajt: "Milyen régen fogtam már meg! ... és mennyire hiányzott!" Na, ez az, amit nem nagyon vettem észre!
Hozzáértem, erre megszólal: "Mit csinálsz? Az nem a lábam!" Mire én: "Dehogynem a lábad!" és megsimogatom az egyik combját. "Ez meg a másik lábad" símítom végig a másikat. "Ja, meg itt is van valami, de nem tudom, mi ez" Mire ő: "Azt én sem tudom mire való? Én pisilésre szoktam használni."
Ennyi bevezető után már a forgatókönyv szerint történtek a dolgok. Én a számmal kényeztetem, ő engem az ujjaival. Most kivételesen az aktushoz magamra húztam. Ne már csak mindig én...! Jó érzés néha a hagyományos pózban is kipróbálni. Csókolózunk közben, vagy a mellemet próbálja elérni. Intimebb, az biztos, és meg is értem, miért szereti ezt a legjobban a nők. Túl sokáig nem élvezhettem a dolgot, mert begörcsölt a lába. Így aztán mégis nekem kellett átvenni az irányítást. Érezhető, mekkora a különbség, ha nem iszik annyit! Nem martuk halálra egymást hosszú órákon át. Sokkal hamarabb elérte a csúcspontot, ami az én koromban már nem hátrány! Ennyi nekem elég is volt. A testem is, a lelkem is jóllakott! Így aztán sikerült hamar elaludnunk is, hiszen reggel korán keltünk. Én dolgozni indultam, ő meg haza.
Búcsúpuszira is sikerült elkapnom, noha az ellen nagyon szokott tiltakozni. És talál-talán-talán jön szombaton. Első munkanapja, piszok nagy hideggel, talán csábító lesz, hogy közel lakom, nem kell sokat utazni, hogy másnap reggel munkába induljon. Még főzök is neki, hogy legyen ebédje. Persze mindez csak talán...!

Elmaradások

2016.11.28. hétfő

Jönne, de dolgozom. Kívánságai is lennének! Inkább hazamegy. "Szeretlek" üzenetemre "én is" a válasz.

2016.12.05. hétfő

Ismét azzal állt elő, hogy ő mit szeretne! Nem szeretem a zsarolós stílust, erre megsértődik. Több üzenetemre sem válaszol. Persze a vége mégis csak az, hogy nálam alszik. Reggel tovább aludt, hagytam neki kulcsot.

2016.12.09. péntek

Céges bulihoz képest szokatlanul korán ideért (21:30)
Vártam, hogy jön, főztem kaját másnapra. Én is melózni mentem reggel. Találkoztunk egy munkatársával a metrónál. Az esti szeretkezés hosszúra nyúlt, és kimerítő volt.

Álmatlan

2016.11.18. péntek

Nem először baszik így ki velem (és lassan saját maga is észreveszi), hogy nem alszom miatta egész éjszaka! Amúgy is zűrös hetem volt! Eligazítások, oktatások, műszakrend megváltozások, leltár... Amikor mindennek vége, akkor jön Ő! Számítottam rá, egyébként, hogy betoppan. Csak nem így! Fél kilenckor jelzi, hogy jönne, de csak hajnali egykor ér ide! Én meg csak várok, a szemem már mazsolányi! Hiába fekszem le, és próbálok aludni, nem megy. Haragudni mégsem tudok rá. Ablakból láttam, megjött a taxi. Mentem kaput nyitni. Csodálkozott, hogy kerültem máris oda?
Rácsodálkozott az ajtódíszemre. szerinte karácsonyi, szerintem csak őszi. Cipőlehúzás közben már mondogatta, mennyire hülye, hogy ilyen későn jön. Ismét túl sokat, és túl sokáig ittak. Nem is akartam semmit, csak hamar ágyba kerülni, és aludni! Természetesen hajnalban kelnie kellett (volna), ment vissza dolgozni. Most kezdte volna a műszakot, de a szabadnapjain meg helyettesített. Túl sok! Ellenben marad a cégnél, nem vált egyenlőre. Nem tetszett neki az új hely. Örülök is, meg nem is.
Gyorsan elmondom neki azt a három mondatot, amit mindenképpen el szerettem volna mondani, bár szerintem már nem emlékszik rá.
Az egyik, hogy mit is kellett volna írnia sms-ben, hogy ne boruljak ki, amiért soká ér ide. A másik, hogy biztos ezért utál engem az anyja (mert utál, még akkor is, ha nem tudja ki vagyok, de tudja, hogy létezem), mert ha jöhet hozzám, és nem kell haza mennie, akkor töbet iszik, és többet költ. A harmadik, hogy végre jöhetne korábban, mert hiányoznak a beszélgetések, és jó lenne, ha alvásra is jutna idő!
Gondoltam bevezetem azt a szabályt, hogy ha tízig nem ér ide, akkor már nem is jöhet, de úgysem tudnám betartani.

Levetkőzött, felvette az alvós pólót, a zokniját meg csak félig húzta le a lábáró, úgy bújt a takaró alá. Kérdem, ez mi? Olyan mint egy manó! Hát hogy így nem fáznak az ujjai! Később persze levette, miután átmelegedett.
Nem akartam semmit, csak aludni! Neki is ez lett volna a legjobb. Tudtam, ebbe nem megy bele. Átölelt, magához húzott, símogatott. Ez engem sem hagyott hidegen. Valamit beszóltam neki, valami kis gonoszkodást. Az ő stílusában jött a válasz: "Dögölj meg!" Visszaszóltam: "Meg fogok, de az még nem most lesz!" "Hát ne is! - mondja erre.
Picit változtattunk a pózokon, és a figurákon, de amúgy a szokásos menetrendet követtük. Sajnos egyre több síkosítóra van szükségem. :( Vagy csak több előjáték kéne. :(

Ezek után neki fél perc kell az elalváshoz, nekem órák. Nem sikerült elaludnom addig, amíg még értelme lett volna. Ébresztenem kellett. Nem tudom, otthon hogy hallja meg az ébresztőjét, mert itt úgy átalussza, mint egy medve! Telefonon is keresik kollégák, ismerősök, azt sem veszi fel. Felébresztem, dünnyög. Értem én! Hagyjam még egy órát aludni. Nem számít a munkahelyi lebaszás sem ilyenkor. Majd az egy órára ráhúzott  még egyet! Én meg addig sem aludtam, csak lestem az órát, játszottam, kávéztam, és bíztam benne, ha elmegy, végre én is elalszom! Nem így történt.
Nagyon szapulta még magát reggel, hogy hogy lehet ennyire barom? Hogy miért iszik ennyit? Miért ilyen sokáig? Miért nem pihen inkább, és alszik? Csak épp az önostorozás kevés, mert egy hét múlva ugyanúgy beülnek "egy sörre"!

Kimondott szó

Négy órakor írt rám először. Kicsit fel is húztam magam a szövegén. Utólag azt mondta, csak nem akart ugyan olyan szöveggel indítani, mint máskor, mert az már unalmas! Ezek után majd 3 órán keresztül jöttek-mentek az sms-ek. Ezen közben került sor a férfiak által nemszeretem szóra "szeretlek". Mert leírta. És azért írta le, mert most már értékeli, amit tőlem kap, és szeret érte!
Úgy néz ki szerencsém lesz! Új munkahelyet keres, és nem egy távoli városban találta meg, hanem hozzám közel. Igaz, most az év vége káosz lesz számára, mert ha úgy alakul, két helyen is fog dolgozni. Reméljük beválik az új hely. Több pénz, kevesebb munka. Úgy legyen!
Meglepődtem, hogy nem hajnalban akar felkelni, és hazamenni! Reggel 7-re kért ébresztőt, de a megszokás nagy úr, már 6-kor felébredt magától. Nem tudom, jól aludt e? Folyton kitakarózott, pedig nyitva volt az ablak, ő meg fázós. És sokat forgolódott. Többet, mint szokott.
Reggel lefotóztam a kávéja, cigije mellett. Másodszorra nem sikerült, mert erősen tiltakozott. Pedig ennyi jár nekem! Ezer éve nincs róla új fotóm! Mióta nem járunk együtt bulizni!

Éjfél után

2016.10.29. szombat

Nem számítottam rá, csak következő héten. Szerencséje, hogy otthon voltam, és nem aludtam a rokonoknál! Temető látogatásra készültem másnap, és rokonokra. Korán ágyba is bújtam. Fél 10-kor ébresztett. Visszaaludtam volna, ha tudok, de nem tudtam. Így csak vártam, és vártam, és vártam. Éjfél után esett be. Ami nem lett volna baj, de reggel meg ment dolgozni! Hiába az óra átállítás, 6 óránál többet így sem aludt. Én meg még kevesebbet. Keltsem fel 4-kor! Felkeltettem. Hagyjam még egy órát! Hagytam. Hagyjam még egyet! Hagytam. Én meg virrasztottam. Hát ez van. Mindig.

A szex hosszú menet volt. Alaposan lefárasztott. Megkapta, amit szeretett volna. Most valahogy könnyen ment. Nem is volt semmi kínos következménye! Igaz, végre rájött, hogy előkészület nélkül nehezebb!

Kapott ismét kölcsön, plusz szendvicset is. Baromira sajnálom, hogy csak a munka van, meg az alvás. Nem csodálom, hogy az ivás az egyetlen, és legkönyebben elérhető kikapcsolódása!

Bróbáltam szóba hozni, hogy talán ideje lenne komoly kapcsolatot keresnie. Belém folytotta a szót. Játékosan betakarta a fejem a két karjával, és "kussolj!" felszólítással leállított. Hallani sem akr róla.

Elértem azt, amit mindig is akartam: csak én kellek neki, és erre ő is rájött. Na meg ideje, és energiája sincs más lányra! :)

Kedély javító

2016.10.20. csütörtök

Lehet, hogy változom? Többször gondolok arra, el kéne engedni! De tudom, az mégis nagyon fájna, ha nem jönne többet. Szar kedvem volt egész nap. Fáradt is voltam. Két napja ugyan meggondolta magát, és mégsem jött (túl sokat kellett volna várnia rám), és akkor azt kértem, jöjjön ma, vagy holnap, de most mégsem volt hozzá kedvem. Valahogy nem vágytam rá! Jobban vonzott egy jó alvás lehetősége. Imádkoztam is magamban, ne akarjon most jönni! Logikusan következik ebből, hogy jelentkezett. Nemet azt meg ugye nem tudok mondani neki. Jó fél órával hamarabb ért hozzám, mint én. Éppen ki akart jönni rágyújtani, de már nem engedtem. Majd fent a konyhában... Kinyittattam vele a hűtőben lapoló rozét. Neki nem adtam, nem is kért, nekem viszont nagyon jól esett! Indult a fürdőszobába, de a hátam mögött megállt, és átölelt, majd a fenekemre vert. Kapásból idéztem neki a régi mondást: Ahová pacsi, oda puszi! Erre lehajol, puszit nyom a farmeromra, a következő szavakkal: Ahányszor csak szeretnéd! :)
Majd kérte a takaróját, párnáját, pólóját, én meg gyorsan lezuhanyoztam. Az álom határán volt, mikor mellé bújtam. Csókoltam a száját, a nyakát. A homloka cigeretta szagú volt, de a mellkasa finom illatot árasztott. Még a reggeli parfűmjét éreztem. Egyre bátrabban nyúl hozzám. Kölcsönösen kényeztettük egymást. Több mindent kipróbáltam rajta, és kérdezgettem, hogy jó e? Jó volt. Alaposan elfáradtam, és leizzadtam a csata végére.
A telefonját már totál rám bízza. Tegyem töltőre, de húzzam is ki, ne maradjon rajta egész éjjel. Ébresszem fel fél háromkor, ha nem hallaná a beállított ébresztőjét, mert úgy tapasztalta, ha felébred, majd visszaalszik egy órácskát, nincs annyira szarul napközben. Hát legyen! Ez persze azzal jár, hogy én lassabban alszom el, mint ő, és korábban is ébredek, na meg visszaaludni sem tudok. Így van az, hogy ilyenkor 2-3 óra az alvásom. Mégsem vagyok fáradt. Végül is örültem neki, hogy itt volt. Feldobott, jól esett! Kért egy kis pénzt kölcsön, hogy tudjon cigit venni, meg kaját rendelni. Azért a szokásos zsömléket is elvitte. Ma pihenek, kábé két hét múlva látom újra.

Bókok

2016.10.11. kedd
Munkából jött, munkába ment. (A liftnél összefutott barátnőm lányával.) Hiába ajánlottam fel a lefagyasztott fasírtot rizzsel, csak a zsömle kellett neki.
Nézelődik más munkahely után. Biztatom is, meg félek is tőle. Ki tudja, fog e utána is járni hozzám? Néha már az is felmerül bennem, tényleg el kéne engedni, keresen magának valakit, akivel esélye van családot alapítani, mert ha mellettem marad, egyedül marad egy idő után, és akkor már semmi esélye. Magányos alkoholistaként fog, tengődni, hacsak nem lesz előbb öngyilkos. :(

A sok együtt töltött év lassú eredménye, már mer kimondani érzéseket, gondolatokat, bókokat. Most például... "Mondtam már neked, hogy milyen jól csinálod...? Ezt neked tanítanod kéne!" Vagy... Lovagolok rajta, a melleim himbálóznak, nem éri mindíg el a szájával, pedig nagyon szereti... "Látod - mondom neki - folyton eltáncolnak előled." "Hát ja! Az a két hatalmas gyönyörűség...!"

Meséltem bneki, hogy voltunk moziban, és majd halálra nevettünk magunkat. Mire ő... "Meg ne halj nekem!"

Reggel együtt mentünk dolgozni. Nekem ugyan kicsit korán van, és ugyan elkísérhetném a munkahelyéig, onnan meg akár el is sétálhatnék a sajátomhoz, de nem teszem. Tudom, az már neki kellemetlen. Szarul is van, szeretne egyedül lenni.

A tüdőszűrésen minden rendben volt.

Szilveszterkor ne számítsak rá, aludni fog. (Ezt ugyan tehetné nálam is, de mindegy...)

Haragszomrád

2016.10.04. kedd

Új dolgokat művel a drága, de nem szerencsésen! Előző csütörtökön üzent, amit én félreértettem. Azt hittem, öt napig egyfolytában nálam akar aludni! Persze nem, csak jelezte, hogy megkezdte az öt napos munkahetét, és egy nap valamikor velem szeretné tölteni az éjszakát, csak még nem tudja, melyik is lesz az a nap? Haladásnak tudtam be, hogy már előre tervez, és erről tájékoztat is!
Persze felesleges felhajtás volt az egész. Pénteken rákérdeztem, jön e, mert ha nem aludnék. Nem jön, aludjak nyugodtan. Szombaton sütöttem fasírtot. Tudom, szereti. Gondoltam, ha jön, majd lesz mit vinnie másnap ebédre. Könnyed sms-ben ezt meg is írtam neki, hátha ez még jobban ösztönzi, hogy nálam éjszakázzon. Hát tévedtem. Válaszolt, hogy elhamarkodta ezt az ígéretét, nagyon sok a munkája, nem fog jönni.
Mit tagadjam, cseppet megbántódtam, és haragudtam rá.
Ezek után kedden jelentkezett. Csak óvatosan érdeklődött, jöhet e? Nem tudok nemet mondani sajnos. Hazafelé tartottam már a villamossal (délutános műszak). Ő taxival jött, nem sokkal utánam. Nem voltam túl barátságos. Hamar ágyba bújt, mire a pólóját elővettem, már el is szundított. Hagytam. Elmentem fogat mosni. Én is lefeküdtem, de úgy voltam vele, ha már alszik, akkor hagyom aludni. Hozzá sem értem, mellé sem bújtam. Erőt vett magán, felébredt, és érezte, hogy most valami békülős beszélgetést kell kezdeményezni. Hozzám fordult, átölelt, és megkérdezte, milyen napom volt! Nagy szó! Ezt mondanom sem kell!
Feloldódtam. Picit beszélgettünk, picit símogattam ("gonoszkodtam"). Szokásos szex, majd alvás. Telefonját lenémította, hogy senki se zavarja. Lelkemre kötötte, állítsak be ébresztőt reggel hatra. Megy haza. Fel is ébresztettem, csendben kérdem, felkel, vagy alszunk még? Pici gondolkodás, maj kinyögi, alszunk hétig! De utána már forgolódot. Fel is keltem, kávét főztem, ő is felkelt. El is ment, de már mindkettőnknek kicsit jobb volt a kedve.

Hátsó ajtó

2016.09.19. hétfő

Délutános hét. Lekéstem a metrót. Veszem elő a telefont, hogy múlassam az odőt. Épp akor hagyta abba a csörgést. Kicsi kincsem hívott. Gyorsan visszahívtam. Ahogy sejtettem, ott volt a "Pocok"-ban. Na, akkor érte megyek. Végre együtt megyünk haza! Aluljárót újra megmásztam. Záróra előt voltak. Gyorsan vettem egy üveg sört. Neki is egyet. Kár volt. Azt is én ittam meg hazáig. Egy kollégával volt, de egyedül ült bent, míg a kollága a kinti részben egy fiatal párral. Cibálom kifelé drágámat, még elköszönt a munkatárstól, amikor a pár hölgy tagja megkérdi tőle: Ő az anyád? A két srác azonnal lehurrogta, hogy hallgasson már, és nem látja, hogy nem az anyja vagyok? Én hallgattam. Kíváncsi voltam, kicsim mit mond? Hát nem azt, hogy a barátnője vagyok! :( Elviccelte. Még erősítgete is, hogy de igen, én vagyok az anyja, hiszen nekem is vörös a hajam! Kicsit szarul esett a helyzet, de ez van. Ez az igazság. Öregszem, és ez lassan meg is látszik.
Neki egyenlőre ez nem tűnik fel. Megszokott, hozzám idomult, elfogadott. Kérdés, mennyire fogják cikizni miattam? Na mindegy!
Máskor sem volt józan, de most a szokásosnál is többet ittak. Úgy kellett hazacibálnom, és támogatnom végig az úton. A metrón rászóltam, el ne hagyja a telefonját (kilógott a zsebéből)! Nem fogja, mondja. Engem se hagyjál el soha! - súgom neki. Téged ha akarnálak, akkor sem tudnálak! - jött a válasz. :)
Késő volt már. Reggel dolgozni ment. Én nem. Na, gondoltam, ebből ma nem lesz szex. Hagyom aludni. Így is nagyon keveset fog. Gyorsan be is bújt az ágyba, én meg elmentem zuhanyozni. Hát nem megvárt? Azt hittem, már rég alszik! Oda sem bújtam hozzá! Ő viszont felém nyúlt, átölelt, magához húzott. Egyértelmű volt, hogy várja a szokásos kényeztetést, szeretkezést. Közöltem vele, "oda" nem kap puszit, mert nem mosakodott meg. Na, akkor máris megy kifelé! Segítenem kellett neki, mert szédelgett. Más sem hiányzik, mint hogy elessen, és összetörje magát! Ezekután megkapta a puszikat, simiket, egyebeket. A fejfájása miatt ismét nekem kellett felül lennem. De valahogy nem volt az igazi. Éreztem, és rá is kérdeztem. Hát... a szopás jobb volt... mondja. Egy kis síkosító javított a helyzeten. Helyet is cseréltünk, mert én sem bírom a tempót, ha felül vagyok. Addig-addig, míg éreztem, máshol is szeretné a dolgot. Oké, gyerünk, menni fog. Persze az is kell hozzá, hogy én is akarjam, ő is figyelmes, türelmes legyen, és hagyja, hogy a saját tempómban haladjunk. Csak az első behatolás a nehéz. Utána már nincs probléma. Csak másnap. Na azzal vigyázni kell! A záróizmok rugalmassága elég lassan áll helyre. Most nem volt semmi probléma. Még élveztem is. Csak hát az alkohol... szóval nem élvezett el. Időnk meg nem volt. Nagyon álmosan (és másnaposan) ébredt. Azt mondta, nincs kedve dolgozni menni, és mennyivel jobb lenne velem ébredni, és utána haza menni. (Amikor meg erre lehetőség lenne, akkor is hajnalban kel, és elrohan, ahelyett, hogy jól kialudná magát!) A kulcsomat kihalászta a hátizsákjából, és visszaadta. Kapot párizsis zsömlét.

Gyakrabban

2016.09.13. kedd

Ott tartok, hogy lassan már nem is fogom leírni, ha jön. Majd csak ha valami különös történik. Bár valami mindig történik. Péntek után rögtön kedden jelentkezett. Fáradt voltam. Aludtam. Nem sokkal éjfél előtt riadtam fel a telefonhangra. Nem álltam neki semmiféle rendrakásnak, mint máskor. Inkább visszafeküdtem aludni, amíg ideért. Taxival jött. Hálóingben mentem le beengedni a kapunk. Lassan én leszek a bolond nő a házban, aki éjszaka hálóingben liftezik. :)
Kérdeztem, merre járt, de elmismásolta a választ. Nem volt túl jókedvű sem. Munkahelyi gondokra fogta.
A szexben nem volt semmi váratlan fordulat. Jó volt, de kevésbé tüzes, kevésbé felkavaró. Próbálkoztunk egy hátulról behatolással, de leállítottam. Nem ment.
Igyekeztem utána hamar elaludni. Nem sok sikerrel. Hajnalban meg kelés. Brrr... Mondjuk ő nem ment dolgozni, nekem viszont muszáj volt. Utolsó pillanatban keltettem, de láttam rajta, nincs túl jól. Az a qrva kevés alvás, meg a sok pia... együtt gyilkos kombináció! Így aztán maradt a lilabocis kulcs az ajtóban, a jóéjtpuszi, és az ajtóbecsapás.
Immár harmadszor van nála a kulcsom.

Otthon

2016.09.09. péntek

Egy "nemszeretem" kolléganővel épp megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza, mert pont ott van dolga, ahol én is leszállok a villamosról, amikor is... Lacikám feltette a szokásos kérdést, amire a szokásos választ kapta. Jó lett volna talizni vele, és együtt menni haza, de mikor hívtam, már a villamoson volt. Majd megvár otthon! Maradt a kolléganő társasága. Szinte futottam a villamostól hazáig. Kint feküdt a padon, mint egy csöves. Hallgatta a zenét, és majdnem elaludt. Előre megbeszéltük a közös fürdést. Rám nagyon rám fért (hőhullámok, izzadás, légkondi hiánya...), és neki sem ártott. Megint munkából jött, és munkába ment. Nagyon meghitt, szinte már "amerikaifilmes" hangulata volt, ahogy ő szárította a haját, derekán egy szál törölközővel, miközben én a fogamat mostam. Otthonos volt. Nem ok nélkül. Később szóba került az otthon. Azt mondta, neki kettő van. :) Az az érzésem, egyre inkább felfogja, mit jelent neki a társaságom, az együttléteink.
A telefonban beharangozott kívánsága nem került teljesítésre. Eszébe sem jutott! Nem bánom. Kárpótoltam érte. Még a lepedő is szétszakadt alattunk (ma vettem észre :) ).
Tett ugyan egy gyenge célzást, holmi hajnali ébresztőre, de nincs szívem megtenni! Így is nagyon keveset alszik. Én is, de én tudom pótolni!
Mondom neki, egyszer beváltom a fenyegetést, és nem lesz szex, csak alvás! Csak attól félek, akkor többet nem jönne! De jönne! - ígérte.
Reggel kapott megint a fantasztikus spárizsis zsömlémből! :) És mivel tudom, hogy reggel nem nagyon tűri a szeretgetést, csak a nyakára böktem, hogy ida adok egy puszit, s úgy is lett. Ennyit még elvisel.

Amire emlékszem

2016.08.31. szerda

Épp lekapcsoltam mindent, becsukom a szemem, hogy most már alvás, amikor jön az sms. Sosem mondok nemet (csak ha dühös vagyok). Ígérte, hamar jön. Én meg ilyenkor nekiállok takarítani, elrámolni, mosogatni. Gépet is visszakapcsoltam. Reggel korán kelés van mindkettőnknek, szóval jól kell gazdálkodni az idővel. Cigi, kicsinyke beszélgetés, semmi extra. Ágyba bújás. Szeretem ezt a pár percet... Hanyatt fekszik, én a vállához fészkelem magam, ölelem, bújok, ő átkarol. Puszilgatom, símogatom. Keze a hátsómon. Kérdezi, ez mi? Mondom a nagy seggem. Dehogy nagy, feleli ő, épp elfér a kezemben! Ment a vita, nagy, vagy nem nagy. Tudod mit...? Mindegy mekkora, ha neked jó így. - zárom le a vitát. Majd jön az ellenkezője... Ne matassak rajta, mert olyan, mintha a csontjait számolgatnám! (Tényleg nagyon sovány, de én meg így szeretem.) Mi ez? Egy felkar csont? Ja nem egy kisujj! - ezeket ő mondja. Biztosítom róla, hogy jó így, ahogy van.
Kezem lejjebb téved. Jön a szokásos szöveg, hagyjam, mert "döglött". Bízd csak ide! Majd az én varázs ujjaimmal feltámasztom! Úgy is lett.
Párbeszéd morzsák: -  Van e vibrátorom? Nincs. A "bio"-t szeretem!
- Nem jön a tej a mellemből! Nem jön, kipróbálta! Mondom, majd a sörsapi mintájára ragasztunk rá két kis csövet, és akkor akár sör is jöhetne belőle!
- Na, most megtámadott téged sok ezer kicsi Lacika! Még szerencse, hogy nem túl fürgék! Azt te honnan tudod? Hát nem tudja, de reméli! Hát nálam ez már tök mindegy!
- Finom volt a zsömle, amit legutóbb csomagoltam! Hát igen, a spáros párizsinek nincs párja!
Az est legszebb része az volt, amikor már aludni készültünk. Hátat fordított, magához ölelte a kispárnát, és belemotyogta: "Szeretek itt lenni!" Én meg szeretem, ha ide jössz. - válaszoltam.
Jót aludtunk. Reggel együtt mentünk egy darabig. Csak kicsit volt távolságtartó. Most nem zenét hallgatott, hanem játszott a telefonján, de mutogatta, és magyarázta, ha kérdeztem.

Ébresztő

2016.08.25. csütörtök

Felhívott. (Végre megvan a számom! :) ) Jönne hozzám, én viszont melózom. Sebaj. Szitu ugyan az, mint múltkor... van nála kulcs, várjon meg. Így is volt. Mikor hazaértem, már aludt. Ment a youtube, az új kedvencével. (Előzményekbe belekukkantva: sehol máshol nem járt a neten. :) ) Gyorsan lezuhanyoztam, majd ébresztgetni kezdtem. Minden férfi álma, hogy farkával egy nő szájában ébredjen. :) Imádta! És én is szeretem kényeztetni, amikor nem haragszom rá. Reggel melózni ment. Kapott párizsis zsömlét. Kulcsot megint nem vitte magával.

Kulcs 2.

2016.08.15. hétfő

Fokhagymás pirítóst csináltam vacsorára. Sokat! Sok fokhagymával! Hiszen úgy sem jött már egy hónapja! Nem is válaszolt semmire! Kezdtem nagyon kiakadni, és kilátásba helyeztem egy lapátra tevést is.
Email jött délután. Hívjam fel, mert nem tudja a számomat (amiben benne van, az csere alatt van), a közelben van, jönne. Felhívtam. Egy havernál volt, iszogattak. Megnyugtattam, jöhet, akármennyire is haragszom. Háttérből hallom: "Add ide! Had beszéljek vele!" Haverja volt. Csak a hangomat akarta hallani, kíváncsi volt rám. Laci a háttérből: "nagyon szép hangja van!" (mármint nekem :) ) Haver még kétszer felhívot az este folyamán, és nagyon mondogatta, kedves, és szép a hangom, és szeretne megismerni.
Laci szóba hozta, menjek oda, ott aludhatnánk. Szó sem lehet róla! Itt a kényelmes kis lakásom, reggel melózni megyek, dehogy kényelmetlenkedem egy idegennél! Kicsit gyanus is volt, nem e akarják hármasban, de ez nem derült ki. Nekem meg már semmi kedvem ilyesmihez!
Javasoltam, sörözzünk valahol félúton, aztán ki ki haza, de ebből is az jött ki, hogy ott sörözzünk! Lefújtam.
Na, végül kedvesem csak megérkezett taxival. Elmesélte, hogy volt a FEZEN fesztiválon egy este. Picit szarul esett, de ő már csak ilyen. Nem velem akar fesztiválozni. Mesélte a kálváriáját a telefonnal, kirándulós terveit az unokaöccseivel.
Icipicit szóba hoztam a meg nem válaszolt leveleimet. Azt mondta, nagyon szarul érezte magát amiatt, amit írtam! De rábólintott, hogy igazam volt benne.
Miután kipanaszkodtam magam, jött az este kellemes része.
Elkezdtem matatni arrafelé. Erre megkérdi: mit csinálsz? Mondom: leltározok! - Á, azt felesleges, csak egy van belőle! - Na igen, de azt azért szeretném tudni, megvan e még? És nekem jó érzés tudni, hogy az az egy csak az enyém! - Hát az neki is jó! - Mondom: Szeretem, amikor ilyeneket mondasz! - Miért? Mit mondott? - Elismétlem, nem reagál.
Valamiért kiejtettem a számon: istenem... Elgondolkodik... isten férfi volt... akkor az csak ő lehet... igeeen...? kérdi. Nem te! - felelem. - Más vallásu vagyok!
Később ő mondja nekem: Isten vagy! Hát... legfeljebb istennő lehetek! Igaz. Istennő vaaaagy!
Persze fáj a feje, szédül, így én vagyok felül... egy ideig.
Hamar elalszik, én nem. Bújok, ölel egy ideig.
Reggel kelek, készülök, őt csak az utolsó pillanatban keltem. Cigi, rosszullét a fürdőszobában, majd zuhan vissza az ágyba. Állítja, nem is ivott sokat, mégis nagyon szarul van. Dolgoznia nem kell. Beállítottuk neki az ébresztős rádiómat, kapott kulcsot, és hagytam tovább aludni, míg én dolgozni mentem.

Nyomott hangulat

2016.07.21. csütörtök

Takarítottam egész nap. Este még az volt bennem, elpakolni a dobozokat az útból, mert jönni fog! Jött is. De rosszkedvű este volt. Már azzal elrontotta a hangulatom, hogy kilátásba helyezte, nem is biztos, hogy jönni fog! Akkor meg minek hív? Miért ad reményt? Hogy aztán elvegye? Fél kilenckor azt írta, mindjárt indul. Én meg már oda-vissza háromszor megnéztem a facebok-ot, eljátszottam minden életemet, fülem a liftet figyelte, és a lépteket az ajtóm előtt. Két óra elteltével úgy éreztem, hazament (vagy máshová), csak elfelejtett szólni. Gondoltam, rákérdezek, és ha így van... hát lett volna egy kis mosolyszünet. Mondjuk úgy egy-két hónapig. A válasza megint az volt, most indul. Taxival jön.
Nem tudtam jókedvet mutatni. Ő is érezte, nem volt fer velem szemben. Kérte, ne haragudjak, nem szép dolog (ilyen későn, és ilyen részegen jönni). Állítólag, egy kolégának meghalt az édesanyja, és őt vígasztalták. Talán elhiszem, talán nem. Minden esetre elértünk odáig, hogy ha rossz kedvem van, nem fordul csendben a fal felé, és nem hagyja, hogy magam legyek. Fogta a kezem, magához húzott, átölelt. A vadiúj telefonja bemondta az unalmast. Kicseréltetni hosszadalmas procedúra. Most egy ősrégi, még csak nem is okos telefont vett elő. Azt mondja, rosszkor hívtam Paddy koncertre. Ééééén? Nem hívtam én sehová! Deeee, én hívtam, mert nincs benne a telefonban a számom, és ő csak az sms-emre válaszolt! Nutatom neki az üzeneteinket, nem én voltam! Kezdtem féltékenykedni, hogy biztos a kis ribanc volt! Mondtam is, hagyjuk az egész témát, mert közben a sírás folytogatott. Szerinte akkor ez egy régi üzenetem volt (még a régi telefon idejéből), mert nem sim kártyára szokott menteni, így minden kép, zene, üzenet a telefonon maradt. Ez elég hihető volt. De jobb kedvem nem lett.
Mondtam neki, aludjon. Én ugyan szabin vagyok, neki viszont korán kell kelni. Ha még szeretkezünk is, nem tudja kipihenni magát! Nem hagyta ennyiben a dolgot. Ölelt, símogatott. A feje ugyan fájt, és szédült is, így ismét enyém volt a felső pozíció. Nem is lett volna semmi gond, ha rám nem tör a sírás. Éreztem, hogy szeretne egy anális dugást is. Én ettől elkeseredtem. El is mondtam neki utána... Benne lennék, hisz tudom, hogy szeretné, de ehhez korábban kéne hogy jöjjön, kevésbé részegen. Több időt kéne nekem hagynia a felkészülésre, türelmesnek kéne lennie, és főleg: ne kelljen másnap sehová mennem, mert azért ez nekem nem leányálom (nem tökéletesen záródó végbél izmokkal). Ez utóbbi most adott lett volna, de a többit elpuskázta.
Az az érzés is feltört megint bennem (amit el szoktam nyomni), hogy mire is vagyok én jó? Elmegy munka után sörözni a cimborákkal. Felhív engem, hogy nálam alhat e (már ha anyuci engedi), és ha igen, akkor nyugodtan belecsaphat az éjszakába! Nem kell azon aggódnia, mikor, és hogy ér haza, és hogy megy másnap munkába? Az, hogy én négy órát várok rá, tele bizonytalansággal, azt leszarja! Nem vagyok fontos. Legalább is nem én vagyok az első helyen.
Tudom én, hogy azért szeret a maga módján. Csak ez néha nekem kevés! Az anyjával sincs már kedvem harcolni. Úgyis én maradok alul. :(
Na, szóval, ez egy ilyen pocsék hangulatú este volt. Némileg oldotta, hogy elalváskor is átkarolt, nem engedett el.
Reggel ébresztettem. Nem szólt a telefonja. Pocsék esős idő, villámlással. Visszaaludt még egy fél órát. Hogy én mennyit aludtam? Alig.
Jó lenne már végre egy hosszabb, nyugodtabb, józanabb, beszélgetős este. Csak ki tudja, hogy jön ki megint a lépés. Múlt héten sem várt meg, délutános műszakban. Ez a két és fél hét meg már hosszú nekem.