Hajnali párbeszéd

2018.10.09. kedd 04:00

Én: Újabban kinek a kedvéért járkálszt te fel a facebookra? </div>
                                        <div class=

Szombat helyett

2018.09.21. péntek

Elviekben dolgoznom kellett volna, gyakorlatilag kivettem egy nap szabadságot, mert már nagyon szenvedtem a munkahelyen a nagy semmittevésben. Kihasználtam a nyár utolsó napját. Elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz. Délután pedig sétáltam egy nagyot a Margitszigeten. Kicsimnek szombatra adtam ultimátumot. Mit ad isten, épp készültem az esti tevékenységekre, amikor bejelentkezett, tudna jönni, jöhet e? Picit még elmorciztam vele, hogy megint későn fog ideérni, stb. de nem mondtam neki nemet. Hogy is mondhattam volna?
Beszélni akartam vele. Az ágy ugyan nem a legalkalmasabb erre, ugyanakkor ez az intimitás helye. Hozzá lehet bújni, és úgy mondani a magamét. Na meg ő sem engedett túl távol. Ölelt, húzott magához. Nem nagyon engedte, hogy én olvassam a fejére a sérelmeimet, mondta magától a védekezést.
Nem sokat aludt mostanában. A mostani munkahelyén kiharcolt még egy kis fizetésemelést, cserébe megígérte, hogy ott marad. Viszont nagyon hívják több helyre is. Hál istennek a számomra legrosszabb lehetőséget lemondta. A másikat szívesen elvállalná, de nem érzi fernek, ezért valszeg marad itt, ahol most van. De...! Beugrósnak átjárt a másik céghez. Szóval húzós úgy lehúzni 12-14 órát naponta, hogy utazni kell egyik helyről a másikra, és haza, meg vissza, amikor nem a szomszédben lakik. Erre volt érvem vele szemben: Ha lenne hozzám kulcsa, aludhatna itt is, dugnunk sem kötelező mindenkor, én hagynám aludni! Nekem az is jó érzés, ha itt szuszog mellettem.
Most sem volt másképp, mint szinte mindig: reggel korán kel, siet haza. Családi programja van, vasárnap meg már dolgozni megy.
Szabadkozott, mert most sem hozott nekem fotókat. De végre rájött, hogy nem kell azt nekem elküldeni email-ben, elég ha megmutatja legközelebb.
Finoman rákérdeztem, mi a helyzet a konkurenciámmal? Közölte, nincs semmiféle konkurencia. Ideje sincs, kedve sincs. Kérdem tőle, akkor mi lesz Mert ez így nem biztos, hogy jó! Mi lesz vele később? Hát semmi. Aglegény lesz, feleli, és ideje megtanulnia főzni! Hát ez legalább már egy előre mutató válasz volt, és nem az öngyilkosságot emlegette.
Későbbi játszadozásaink során kijelentette, csak én koptatom a cerkáját, senki más!
Játszadozás: Mondom neki, bünti van! Nem kapkodjuk el a dolgot, kicsit felhúzom az agyát, gondoltam. Ő meg könyörgőre fogta, hogy csak egy icipicit had dugja be! Nem engedtem. Erre meg ő nem engedte, hogy a számba vegyem. Na jó, ha nem, hát nem! Erre visszatáncolt, hogy csak egy kicsit nyálazzam meg! Megtagadtam. És így huzakodtunk, na persze nem túl sokáig.
Jólesően aludtam el. Reggel is korán felkeltettem, had menjen haza. Így is balhézni fognak vele, nem kicsit! Én meg főztem gyorsan, mad visszaaludtam. Ílyen alvósan telt el a nap. De hát már csak ez valő az első őszi napon!
Lelkére kötöttem, próbáljon meg sűrűbben jönni! De hogy hogy alakul...?

Bugyi félrehúzós

2018.08.25. szombat 21:30-23:34
L: Szia. Mehetek hozzád? Alszunk együtt?
É: Igen. Már vártalak. Azt hittem nem jössz.
L: Megyek...
É: Félve kérdezem: mikor? :)
L: Félve mondom, nem tudom.
É: Légyszi ne túl soká! Már így is késő van.
L: Ok. Most hívom a taxit.
É: Merre jársz? Nagyon eltévedt az a taxi! :(
L: Nem taxi... bkv
É: Értem. És akkor merre vagy?
L: Deák
É: De legalább már elindultál, vagy még a sör a kezedben van? :(
L: Ja. Hívtam már
É: Mit hívtál? Egy órája azt írtad, hívod a taxit. Aztán bkv-t mondasz. Most megint taxi? Mond te baszakszol velem? Nem haragszom, csak gyere már! (szomorú vagyok)
L: Most indul a vili a kp-ból
/... azt értettem, mikor indul.../
É: 22:23
L: Lehet. :)))
É: Bocs, nem. 23:33
L: Akkor annyi. :) Mi a kód?
É: 55
L: Emelet? /... eltévedt.../
É: 10

Végre megtalálta az emeletet, miután bebolyongta a különböző emeleteket. Picit lehetett vele beszélgetni, bár nem sokat. A rock fesztiválon punk együtteseket hallgatott meg (nekem kicsit csalódás). Meglepődött a fotón, amit küldtem neki (Ő a rockfesztiválon). Nem túl jó híreket mesélt. Ismét állást keres. Egyet megnézett, de visszamondta. A másik még függőben. Lebeszélném róla, nem neki való. Arról nem is beszélve, még ennyit sem látnám. Ezt ő is megerősítette. Oda vonattal járn, pesti bérlet nélkül. Reggelre azonban rájöttem, az a vonat megáll itt a közelben is! :)

Hátat fordított nekem, én mögé símultam. Kiskifli-nagykifli... mondja. Na ja, csak épp fordítva kéne! Miért? Hát mert te nem szoktál... Dehogynem, Most is... és visszafordul, rám hengeredik. Csókolózunk. Mondom neki: tudod mi hiányzik nekem? Az a jó kis bugyi félre húzós hajnali szex. Felcsillan a szeme. Na, hol az a bugyi? Azonnal vedd fel! És úgy lett. Nagyon bepörgött tőle. Szegény bugyimból tangát csinált, és abba kapaszkodott. Nem pont olyan volt, mint régen, de persze ez a körülményektől is függ. Annak más volt a hangulata, varázsa. Más volt a szitu is.
Reggel már nem kelek fel. Alszo, és őt is hagyom aludni. Leszarom, hogy otthon mennyit veszekszik ezért vele az anyja, ha később ér haza. Tapasztalat, hogy úgysem tud felkelni korán!

össze - vissza

2018.08.03. péntek 21:14 -
L: Alhatok veled? Akkkor. Harag van. :(
É: Édesanyád megengedte?
L: Ja
É: Magyarázat, engesztelő ajándék kéznél van?
L: Ajándék???!!! Maximum a gatyóban. :) :*
É: Sejtettem. :( Elfelejtetted. Mikor szándékozol ideérni?
L: Ha lehet, nem soká. Reggel kelek korán. :(
É: Nálad tág fogalom a nemsoká. :( Ja, hogy még korán is kelsz! Van értelme jönni?
L: Remélem.
É: Igyekezz. De nem vagyok nagyon feldobva. Ugyan azt a faszságot játszod velem mindig.
L: ok
É: Haza mentél?
L: Nem
É: Azt hiszem, inkább mégse gyere. :( Nem látom értelmét. Nem szálloda vagyok extra szolgáltatással.
É: Na, ez vagy te! Még arra sem telik tőled, hogy "ne haragudj"!
É: Ja, értem már! Még te vagy megsértődve!
É: Hát jó. Ha erre is ez a reakciód, akkor úgy látom, tényleg ez a vége. Sajnálom. Szerettelek. Minden jót.
L: Mehetek?
L: Most
L: Itt vagyok

A múltkori csalódás után nem a legjobb napomat választotta. Kicsit imádkoztam is, hogy ne most akarjon jönni! Persze hogy jönni akart!
Már délután aludtam, fáradt voltam. Este megbeszéltük, hogy jön. Erre eljátszotta a szokásos történetet: mindjárt indul! Nem indult. Ráírtam, nem válaszolt. Megint ráírtam, megint nem válaszolt. Bepöccentem. Szakítós üzenetet küldtem. Erre sem reagált. Oké, akkor telefon kikapcsol, és ennyi!
Nem tudtam visszaaludni. Filmeztem, járt az agyam. Úgy egy óra múlva megszólal a kaputelefon. Ide jött. Nagyon meglepődtem, és örültem is neki. Úgy vettem, nem akar elveszíteni. Kockáztatja, hogy be sem engedem, és feleslegesen taxizik, meg minden.
Nem szóltam hozzá sokat, meg sem öleltem, hozzá sem bújtam. Kérdezte, hogy akkor elmenjen e? Mondtam, nem kell. Lefeküdt, és hagytam elaludni. Sokáig aludtunk. Hajnalban rosszul volt, kirohant a fürdőszobába. Később keltegettem, és kérdeztem, fel tud e kelni, vagy még alszik? Mondtam neki, nagyon ki fog kapni otthon!
Úgy 9 óra felé már megenyhültem, és nem haragudtam rá annyira. Így aztán, látván a hajnali erekcióját, kicsit rásegítettem, és nagy örömére úgy ébresztettem fel, hogy dugtunk egyet. Azért tudattam vele, hogy nem érdemli meg, és hogy beszélgetés nélkül nem engedem haza! Ami abból állt, hogy mondtam a magamét, ő meg nem sokat fogott fel belőle, mert fájt a feje.
Nos, a konklúzió ugyan az minden alkalommal: Nem fog változni semmi, de szeretem, és mindig megbocsájtok neki. Csak néha rá kell ijeszteni, és helyre rakni az agyát. Akkor egy darabig tovább döcög a szekér.

Anyuka erősebb

2018.07.16. hétfő 19:49-
L: Szia... alvás???
É: Hamar, hamar! Reggel te is dolgozol?
L: Igen
É: Mikor jössz?
L: Indulok...

L: Otthon alszom
É: Miért? :(
L: Mert... :(((
É: Most mi van? Ez nem válasz: Inkább ne is jelentkeztél volna! :(((
L: Tudom. Bocsánat.
É: Legközelebbre magyarázatot várok, és engesztelő ajándékot!
L: Megkapod
É: Hisze, ha látom! Ezt most jól elcseszted megint! Fasz kivan, hogy csak késő éjjel, és részegen láthatlak, jó esetben havonta egyszer.
L: :(((((((
É: Ez van. Csalódott vagyok. Na pá. Menj haza!

Kétszer

2018.06.30. szombat 17:49-21:45
É: Szia. Várhatlak ma este?
L: Lehet. :)

É: Na...? Hogy állunk? Szeretnék hozzád bújni mielőbb!
L: Én is...
É: Akkor jösz még ebben az évszázadban? :)
L: Jaja
É: Várlak.
L: Ok. Köszi
É: Alszom. Csöngess, ha itt vagy!
L: Ok. Most indulok.
Én: Mivel jössz, és honnan?
L: Taxi
É: Ok. Akkor nem alszom el.
L: Negyed óra. Mi is a kód?
É: 55

 

Előző héten éjszakás volt, most én voltam délutáni műszakban. Nehéz..., nagyon nehéz. Névnapja volt, felköszöntöttem. Haladás, hogy előre gondolkodoik, és kilátásba helyezte a szombatot. Az ominózus nap délutánján rákérdeztem, várjam e? Ahogy sejtettem: barátjával kicsit névnapoztak, utána jött hozzám. Rögtön cigit kért. Nekem meg volt. Sőt, reggelre is maradt, és van még tartalék. Fényképeket természetesen nem hozott. Rövid beszélgetés, és már bújtam is hozzá. A bevált forgatókönyv szerint zajlottak a dolgok. Kivéve, hogy majd megfulladt a két mellem között, annyira odafúrta a fejét. No meg a végén... megszakította az aktust, és kézzel rásegített. Kérdeztem tőle, ez most mi volt? Miért? Ő sem tudta megmagyarázni. Mondom neki, nincs semmi baj, ha ez most csak úgy jött, ehez volt éppen kedve, és nem az a baj, hogy nem tud bennem elélvezni.
Később rám fogta, hogy felébresztettem. Ami nem teljesen igaz. Mert ő kezdeményezett, én csak nem hagytam, hogy befejezetlenül maradjanak a dolgok! Igaz ilyenkor sohasem tudom, hogy alszik, és álmában csinálja, vagy félig alszik, vagy mifene? Szóval aludni készültem, ő mint a villám, úgy eltud aludni. Forgolódom, a kezéhez értem, mire elkezdi markolászni a combom, meg húzza maga felé. Nincs mit tenni, viszonozni kell! Mert ki nem nyitná ám a száját, hogy csináljuk mégegyszer! Tipródik az alvás, és a szex között.
Simogatom itt-ott, érzem hogy tettre kész. Apró kis trükkökkel igen csak keményre varázsoltam. Erre hátat fordít nekem. Ekkor viszont már nem hagytam abba. Megint csak nem tudom eldönteni, hogy mit is szeretne? Kényeztessem kézzel, vagy komolyabb akcióra sarkalljam? Na, itt jött az, hogy én felébresztettem, nem hagyom aludni! Amit persze nem bán, csak morgolódik. Így aztán volt egy második menet is. Hagyományosan, ahogy kell!
Utána nagyon jót aludtam mellette, ami ritkaság. Még álmodtam is. Azt, hogy terhes lettem tőle. :) (Nem kéne!!!) Már meg sem kérdeztem, mikor akar kelni? Beállította a telefonját, ami diszkréten muzsikált jópárszor, mert mindig szundira nyomta. Újabban fél hét körül indul csak haza.

Újdonságok

2018.06.02. szombat

A meglepetések estje volt.
- Pontosan érkezett. 20:40-re igérte, pontban be is csöngetett.
- Emlékezett rá, hogy működik a kaputelefon, és a megfelelő számot ütötte be.
- Icipicit vadabbra vette a szexet.
- Ugyanakkor minden mozdulatában éreztem a ragaszkodást.
- Ölelt, csókolt olyan helyeken is, ahol máskor nem szokott.
- Nem én bujtam hozzá elalváskor, hanem ő ölelt, szorított.

Ázottan érkezett. Céges bulin volt. Ergo szédült, mint állat. Eldőlt az ágyon. Én vettem le róla a nadrágot. A mosdóba sem tudott kimenni egyedül. A hóna alá búltam, átkarolt, úgy segítettem ki, és végig ott voltam mellette. Ez is egyike, kis perverz dolgainknak. Ő nem szégyenlős, engem nem zavar. Van benne csepnyi pikantéria. Az ágyban nehezen döntötte el, mi legyen? Aludt is volna, meg nem is. Segítettem eldönteni. Sokat csókolóztunk. Simogatta a mellemet. Én is végig csókoltam a szokott helyeken. Ameddig bírtam, én voltam felül. Majd átvette az irányítást. Volt egy kevés klasszikus póz, de tudom, hogy a másikat jobban kedveli, hát fordultunk. Most is megvolt, hogy tegyem hátra a kezem, de eből hamar eldőltünk. Teljesen váratlanul odalent is megcsókolt. Tíz év alatt talán ez volt a harmadik eset. Bevetette az új figurát. Ugyan úgy hátulról, de kivárt egy darabig, amit egy hirtelen erős lökés váltott fel. Újabb szünet, újabb lökés. A hajamba is belemarkolt. Közben sűrűn kért bocsánatot, és kérdezte, nem e nagyon durva? Nem volt az. A párnámat csatakosra izzadtam. Le is kellett húzni másnap az ágyneműt. Elfáradtunk, és nem sikerült elélveznie. Azt mondta, aludjunk. Csakhogy... Ölelt, húzott magához, átkarolt a lábával, nem engedett mozdulni sem. Simogatott, csókolta a hajam. Ismerem az eféle érzelem kinyilvánításait, és élvezem is nagyon. Csak éppen közben azon járt az agyam, hogy nem az lesz a következő mondata, hogy van valakije, és nem jön többet. Szerencsére nem mondott semmit. Testbeszéddel irányítgatott. Kezembe vettem a vesszejét. Picinyke volt, mint egy kis védtelen madárka. Majd lassan feléledt a tenyeremben. Újabb próba következett, eredmény nélkül. Ilyenkor nagyon tudom sajnálni. Dícsértem, mennyire finom, és nagyon szeretek vele lenni. Az volt a válasza, akkor lenne igazán finom, ha rajta mennék el. Ezek szerint érzi, tudja, hogy nincs orgazmusom.
Megint szóba hozta, hogy amikor lent lesz a rockfesztiválon, majd hív telefonon, hogy menjek utána! Hozzá tettem, már ha nem csajozik be! Nem fog, mondja ő. Szinte biztos, hogy nem megyek utána. Amúgy is dplgozom, és józanul nem gondolja komolyan. Mondtam neki, hívjon csak, mert az mindenképpen jól esik.
Jót aludtam mellette. Hat után kelt, ment haza. Elvitte a doboz cigit is, amit nemrég találtam a buszon. Épp kapóra jött neki, mert egy szálja sem volt. Párat vissza tartottam. Jó lesz az még valamikor.

Új menetrend

2018.05.19. szombat

21:21 -23:31

L: Szia. Aludhatunk együtt ma?
Én: Pont most gondoltam rád! Gyere!
L: Nem hiszem, de ok. :))
Én: Hidd csak el! Szidtalak, milyen régen voltál! :)
L: Jaja. Tudom... :(
Én: Ha ide értél nyomd meg a kaputelefonon az 55-öt. Már be tudlak engedni.
Én: Elindultál már?
L: Igen
Én: (puszi)
Én: Merre vagy? Mindjárt elalszom. (zzz...)
L: M3 Árpád híd. Onnan villamos, és séta. Hívlak majd, addig pihizz
Én: Pfff. Vagy nem indultál el amikor irtad, vagy a világ végéről jössz.
L: Kibaszott szar a közlekedés
L: Villamos jár még?
Én: Jár éjfélig.
L: Jah. Felszálltam rá
L: Itt vok
Én: 55-öt nyomd

Gyors wc, vetkőzés, ágyba bújás. Én már a takaró alatt. Oda lép egy zsebkendőért. Muszáj megsimogatnom a derekát, csípőjét! Sima, mint egy babapopsi. Imádom. Mire végig futott rajtam, hogy felüljek, és így épp szájmagasságba kerüljek vele, és tudnám egy kicsit kényeztetni, eljátszani vele, már odébb lépett, és mellém bújt. Szóvá tettem, még puszit sem adott! Pótolta egy csókkal. Kérdem merre járt? Nem tudja (vagy nem akarja) elmondani. Ittak a cimborájával. Meg sem lepődöm. Értem ugyan miért is áldozná fel a szombat estéjét? Nem tartom magamban, kevés beszélgetésre jut idő mostanában. Hiányolom. A fotókra is rákérdeztem. Kicsit bántó volt a válasz, elfelejtette, és nem ide készült! Rossz kedvem lett tőle. Legyűrtem. Kérdeztem a beosztásáról. Annyi lett a végeredmény, hogy ezentúl csak hétvégenként jön, azt sem túl sűrűn. Hát bassza meg!
Csókolóztunk. Hóz magára. Álljon meg a menet! Nem sietünk! De, de! Én még puszit szeretnék oda is adni neki! Hát jó, ebbe bele egyezik. Nekem kicsit rövid volt az előjáték. Majd amikor elfáradtam, nem törődve a szédülésével, tettekre sarkaltam. Helyet cseréltünk. Kutya póz. Szeretjük. Kérdem, merre helyezkedjem, lejjebb, feljebb? Azt mondja, tegyem hátra a kezem. Mindkettőt. Összekapaszkodtunk. Új helyzet volt, még nem csináltuk. Sajnos én nem tudom már úgy megtartani magam, de jó volt. Mennyi, de mennyi izgalmas pozíciót ki tudnánk próbálni, ha én nem lennék egyre korosabb, és ő nem lenne állandóan az ital hatása alatt (szédül, rosszul van, stb).
Reggel nem keltettem. Beállította a maga kis ébresztőjét hatra. Ágyból néztem végig, ahogy készül.

Biliárd

2018.04.30. hétfő

18:12 -18:54 sms

L: Szia. Alvás?
Én: Csak alvás? :) Hát persze.
L: Is. :) Jössz biliárdozni?
Én: Ó! Hát persze! Hová?
L: Podmadinszki utca (részeg helyesírás)
Én: Ebből aztán sokat megtudtam! Pontosabban? Készülök.
L: Leszállsz a nyugatinál, lefele az első utca balra. Pomadinszki u 31
Én: Ok. Sietek.
L: Ok
L: Nyugatinál leszállsz. Podmaniszky urca (részeg helyesírás), Control söröző
Én: Ok. Kb fél óra és ott vagyok. Talán kicsit több.

Lassan már nem is találom érdemesnek lejegyezni a találkozásainkat. Ritkulnak. Ilyen-olyan okból.
Pénteken vártam, de nem jött. Nem is szólt, hogy nem jön. Elfoglaltam magam a hosszú hétvégén, nem basztattam számonkéréssel.
Hétfő  késő délután jött a kérdés, megyek e vele (velük) biliárdozni? Meglepődtem. Rég volt már ehhez hasonló közös programunk. Naná, hogy kaptam magam, és bebumliztam a belvárosba, az egyik szakadt lebujba. A biliárdozásból annyi lett, hogy ittam egy sört (saját zsebből), hallgattam a haverja részeg politizálását. Majd taxiba ültünk, és haza jöttünk. Én fizettem. Fele-fele alapban állapodtunk meg, de valahogy elfelejtette. Mindegy. Most nem bánom. Azt már inkáb, hogy beszélgetni nem volt időnk. (Meg neki ereje hozzá.)
A szex az még mindig működik. Olyan hatással van rám, mint még soha, senki.
A hátulról behatolás sikertelen volt. Nem erőltette. Így is megkeserítette az életem.
Reggel nem volt ébresztő beállítva. Küzdött a szokásos másnapossággal. Hiába igéri, hogy reggel is szexelünk, tudom, hogy hamvába holt ötlet.
Este, részegen még lelkesedik a hétvégi ingyenes koncertért, amire csalogatom, reggel már határozottan nemet mont, és sajnos tudom, hogy ez utóbbi lesz a valós helyzet. Hiába szeretném, nem fog jönni.

Legyőzetve

20018.04.01. vasárnap

Újból és újból győzedelmeskedik! Nem bírok vele. Tehetetlen, gyenge (szerelmes) nő vagyok, beleragadva egy ördögi spirálba. Ugyan az történik időről időre, lassan 10 éve. Éli a maga önző életét, nem törődve senkivel. Mégsem tudok határozott lenni, és végleg nemet mondani neki. Szükségem van rá!

Jött volna hozzám március 5.én, de én délutános voltam. Ő meg fáradt, hát haza ment. Nem részletezem. Egyfelöl az én hibám volt, mert épp "hormonhülye" voltam, másrészről hozta a szokásos formáját, és semmiféle kedvességre nem volt hajlandó. Bedurciztam, elküldtem a picsába. Nagyon elegem lett (nem először), hogy a béka segge alatt csücsülök a fontossági sorrendjében.
Kemény, és szilárd akartam lenni, hogy amikor jelentkezik, csak akkor engedjem közel magamhoz, ha valami cseppnyi jelét adja, hogy számítok neki valamit! Naná, hogy nem így történt!

Félve jelentkezett. Nem tudta mire számítson? Tornádóra, vagy szellőre? Ismét elmondtam neki mindent, ami bánt. Csak annyit tudott rá felelni, ne foglalkozzam vele! Ő ilyen, és kész! Ne várjak tőle bókokat, vallomást, figyelmességet! Ennek ellenére elhiszem neki, hogy hiányoztam. Nehezen viselte az elmúlt időszakot. Utalt rá, hogy nem csak a szex miatt jön! Mert akkor most sem jött volna (nem volt biztos benne, lesz e valami, vagy sem). Kérdem tőle, hogy talált szexre valaki mást? Hogy képzelem? Dehogy! Arrol tudnék! Hát már hogy tudnék róla? De, én biztosan tudnék róla! (Gondolom régebben jó érzékkel vádoltam meg időnként.) Most, hogy elmúlt a vihar szele a feje fölül, tudott férfiként viselkedni. Kezdeményezett, ölelt, csókolt, simogatott.

Nem hozott megkönyebbülést a reggel sem. Még nehezebb lesz a jövő számomra. Munkahelyet váltott. Másfelé jár holnaptól dolgozni. Véletlenül sem fogunk összefutni. Három műszakos lesz. Nem fogjuk tudni összeegyeztetni az én két műszakommal. Főleg, hogy vele tervezni sem lehet. Már nem fogom tudni követni, hogy is dolgozik? Kértem, legalább ő jegyezze meg az én műszakbeosztásomat!

Hát kíváncsi leszek... :(

Viszont nem rohant el reggel. Este tetszett neki a zeném is. Arra aludt el. Nem engedte kikapcsolni. Hajnalban rájött megint a szédülés. Kértem, az új melóhely miatt vigyázzon az ivással! Állította, most majd kevesebbet fog inni, vagy le is áll kicsit.. Úgy legyen!

Valentin hajnala

2018.02.13. kedd

Vártam. Vártam már tegnap is. Igaz, akkor "imádkoztam", hogy ne az az este legyen betoppanásának napja, tekintettel rettenetes fáradtságomra. A vasárnapi kirándulás, a hétfői vacsora barátnőkkel nekem már túl sok program egy hétre.
Végül úgy alakult, ahogy gondoltam. Kedden korán ágyba kerültem, hogy ki tudjam kicsit aludni magam, mielőtt betoppan, ha betoppan.
Álmomból ébresztett az üzenet. Majd később még kétszer. Nem is értem, miért miért kell bejelentkeznie amikor elindul, főleg amikor villamoson van! Oké, hogy tudom követni, mikor hol jár, és kalkulálni, mikor ér hozzám, de világosan jeleztem, alszom! Persze ez nem számít!
Kifaggatttam...
Nem azért aludt nálam, mert összekapott a szüleivel, hanem azért kapott össze, mert nem aludt otthon!
Munkahely váltás még nem történt meg, de nagyon elszánt. A munkahelyemhez közeli ajánlat nem tetszett neki, máshonnan vár még választ. Kértem, ne menjen nagyon messzire! Egy a szerencsém, hogy hazafelé az útja mindenképp felém vezet!
Beszélgetni az ágyban szoktunk. A karjába bújok, ő átölel. Simogatom az arcát, vállát közben. Majd lejjebb kalandozok. Megkerestem a kedvenc hasamat. Csiklandozta a hajam, meg a csókjaim. Simogatom a mellemmel, elárasztom csókjaimmal. Imádja!
Egy hete fáj a lábam. Valami idegbecsípődés lehet. Figyelmeztettem, némileg korlátozva vagyok a mozgásban, nem biztos, hogy annyira aktív leszek, mint szoktam, többet kell vállalnia! Nem volt gond. Sem velem, sem vele.
Elalvás előtt megint bohóckodott. Utánozott kutyát, macskát, "rókát", egeret. Nagyon édes, ahogy csinálja!
Reggel kapott szendvicset több szalámival (multkor kevésnek találta). Egyedül engedtem útjára, én 20 perccel később indultam dolgozni. Előtte még kértem a nekem járó ölelést, és puszit. Ölelésre azt mondja, azt nem tudja, hogy kell?! Fogom a kezét, magam köré kanyarítom. Mondom neki: szeretlek te buta! Válasza rá jellemzően: tudom, hagyjál már!
Nem bántó, mert ismerem! Reggel nagyon nyűgös, szeret egyedül lenni, és menne is már. Elengedtem a szokásos útra valóval: legyen jó, és jöjjön hamar!
Nekem ennyi jutott a Valentin napból, egy ébredés vele! Szeretem, ha velem alszik! Szeretem éjszaka pár pillanatra átölelni, kezem a fenekére téve aludni, vagy a sajátomat hozzá érinteni.

Ahogy kell

2018.02.01. csütörtök

Már egy hete nagyon hiányzott. Ráírtam, de rossz kedvre hivatkozva nem jött. Most újra azok a napok következtek, amikor vártam a felbukkanását. Nagyon előrelátóan lefeküdtem aludni délután hatkor, hogy kipihent legyek, bármiképp is alakul az este. Úgy alakult, hogy jött végre. Felébresztett, nem bántam. Viszonylag korán is érkezett. A liftben megint összefutottam lefelé tartó kutyasétáltatókkal. "Bolond nő pongyolában" - gondolhatták.
Faggattam drágámat, mi történt, hogy munkahelyet akar váltani? Hogy áll a dolog, és miben érint ez engem? Nagyon féltem (félek) tőle, hogy valami távoli helyet talál, és akkor még ritkábban, vagy akár soha többé nem látom. Na meg a tudat is boldoggá tesz engem, hogy a közelemben dolgozik. Mi lesz ezzel az érztéssel? Meg az eséllyel, hogy néha akár össze is futhatunk véleltlenül?
Kicsit megnyugodtam. Ha igaz, minden marad a régiben, sőt, közelebb lesznek a munkahelyeink. Azt mondja, beköszönhetek hozzá! Mintha a mostanira bármikor is beköszöntem volna!
Aggódó kérdésemre, hogy nem unt még rám, azt felelte, sohasem fog rám únni!
Élvezhettem újra a hasa selymességét, finomságát. No meg minden mást.
Oroszlánnak hívtam, tiltakozott. Oké, akkor róka! Na, az már inkább!
Kért, hogy ne rúgjam le éjszaka az ágyról. Éééén? Soha! Maximum lelököm! :)
Reggel szándékomban volt vele együtt menni dolgozni, végül letettem róla. Viszont újra csomagolhattam neki zsömlét, és engem ez is boldogsággal tölt el.


Késés

2018.01.12. péntek

Mi is lehetne más, mint délutános hetem utolsó napja, az ő hetének meg az első? Aludhat e nálam? Nem szerencsés a választás, mert várnia kell rámm, és a várakozást csak ivással tudja tölteni. Már felajánlottam, hogy adok neki kulcsot, de neki nem kell. Egyszerrre értünk haza. Én BKV-val, ő taxival... közel azonos helyről. De elzárkózik előle, hogy találkozzunk valahol, és együtt menjünk haza. Na mindegy. Ezen már nem nagyon akadok fel. Ahogy elindultam a liftel felfelé, már jöhettem is le, mert jelzett, hogy megjött.
Rám még várt egy gyors zuhany. Kérdeztem velem tart e? Nemet mondott, mert hogy akkor fázni fog. Valahogy mégis csábította a dolog, mert utánam jött, de csalodottan kérdezte, hogy én tényleg csak zuhanyozni fogok? Nem csatlakozott.
Az ágyban minden rendben volt. Megpuszilgathattam a hasát, amit annyira szeretek!
Roppant kevés ideje maradt aludni. Háromra állította be a telefonját, én lebeszéltem, és négyet mondtam. Persze én felébredtem a jelzőhangjára, ő meg nem. Picit örültem, mert tudom, hogy nem az én kedvemért, de lecserélte az általam nem kedvelt zenét, egy olyanra, ami mindkettőnk kedvence. Ébresztgettem. Szokásos huzavona: csak még egy kicsit! Négy után végre felkelt, majd visszajött a fürdőszobából, hogy nagyon szédül, had aludjon még egy órát! Hát felőlem ugyan alhatsz, mondtam, de nagyon ki fogunk kapni az anyádtól mindketten! Na meg a munkahelyeden is baj lesz! Azt csak bízzam rá, elintézi. Oké. Egy óra múlva megismétlődött mindez. Végül hat helyett nyolcra ért be dolgozni. Azóta nem hallotam felőle. Remélem nem volt túl nagy zűr, mert annak is én iszo meg a levét!
Nem volt egy beszélgetős este, fotókat sem hozott. Nem is jelentkezett azta. Mindez most nem bánt. Lefoglal engem is minden más. Közben szeretem, és hiányzik.

vigasz

Kezdtem fogalmazgatni magamban, míly kedveset, és szépet fogok neki írni január elsején, ha úgy alakulna, hogy nem látom már az ó évben. Szerencséje volt, nem került sor a lebaszásra. 30.-án, szombat délután bejelentkezett. Fájhatna, hogy megint nem miattam jött fel Pestre, hanem egy cimborájával tartottak elő szilvesztert, de kezdek belefásulni. Igyekszem nem tudomásul venni. Kivételesen nem jelentkezett be fél óránként, hogy éppen merre jár, hanem akkor hívott, amikor már a kapu előtt állt. És még korán is volt!
Próbáltam kicsit beszélgetni vele, de hümmögésnél több választ nem igen kaptam tőle. Sikerült megúsznia, és nem kellett pluszban bemennie dolgozni. Karácsonykor ott voltak a nővéréék, és semmi ajándékot nem kapott. (Fura egy család.) A tetoválásom nem tetszett neki. Nem is a minta, hanem hogy egyáltalán tetováltattam. Nem sokat érdekel.
Rátértünk a lényeges dolgokra, úgymint a hasának puszilgatása, fülcimpájának megrágcsálása, bőre illatának szimatolása, és egyebek. Jött egy telefonhívása, de nem vette fel. Amikor már kimerültünk, kimentem a konyhába vizet hozni neki. Mire vissza értem, valahová úgy beverte a száját, hogy felrepedt, és vérzett kicsit. Megszólalni sem tudott a fájdalomtól, és egy szavát sem értettem, mi történt vele, hová volt képes így beütni magát?
Végre csillapodott a fájdalma, ekkor viszont megnézte a telefonját, mert kapott egy üzenetet is. Na, ettől meg aztán padlót fogott. Volt munkatársa hívta, és az is üzent neki. Értesítette, hogy meghalt az édesanyja. Az én érző lelkű, és rettenetesen anyás kicsim meg azonnal magára vetítette az esetet. Bele gondolt, hogy egyszer ez vele is megtörténhet. Éreztem, hogy itt most nagy szükség lesz az ölelő karomra, és a vigasztalásomra. Nem akarta elsírni magát, de addig duruzsoltam a fülébe, és biztattam, hogy nyugodtan tegye meg, az megkönnyebbülést fog hozni, hogy végül ott zokogott a karomban. Azt hajtogatta, milyen ciki, hogy egy idegen nő miatt ennyire elfogta a sírás, és mi lesz vele ha ez vele történik meg? Azt ő nem fogja túlélni! Bevetettem mindent, amiről úgy éreztem, hogy megnyugtatja. Akár egy kisgyereket, úgy csitítgattam. Törölgettem a könnyeit, suttogtam a fülébe, hogy semmi baj. Igyekeztem elterelni a gondolatait. Mondogattam, hogy az ő anyja még nagyon sokáig fog élni! Talán haza is küldtem volna, de abban az állapotában ez semmi képpen nem lett volna jó ötlet. Azt mondta, ő sem menne így haza! Végül elcsitult, és el is aludt.
Nem úgy én. Forgolódtam szokás szerint. Egyszer csak azt veszem észre, hogy felém fordul, és átölel, magához húz. Nála ennyi a kezdeményezés. Nagyon jól esik, bár nem mindig vagyok benne biztos, hogy most akkor mi legyen?
Simogattuk egymást, kezdett ébredezni. Belekezdtünk egy újabb menetbe. Félúton abba hagytuk, kiment afürdőszobába. Visszajött, és azt mondta, aludjunk! Oké, aludjunk. Hátat fordítotam neki, mire újból átölelt, és mégsem aludtunk.
Reggel korán akart indulni haza, de picit elaludtunk, hiába szólt az ébresztője. Halkan megjegyzem, végre lecserélte a csengőhangját! Nem hiszem, hogy az én kedvemért, de hátha! A következő busz másfél óra múlva indult, hát visszaaludtunk picit. Kérdem reggel, hogy van a szája? Néz rám értetlenül. Valamit érez ugyan, de nem emlékszik semmire.
Útjára engedtem a szokásos intelmekkel, és a kívánságaimmal: jöjjön hamar, és gyakrabban!

Csak egy délután

2017.12.17. vasárnap

Utolsó munkanapja. Nem vártam. Álmosan töltöttem a délutánt. Ép hogy felébredtem egy nagyobb szunyókálásból. Kis kolléganőm hívott, mennék e vele adventi vásárba? Semmi kedvem nem volt. Húzott vissza az ágy. Ebben a pillanatban jelentkezett be Kicsirókám. Korán végzett, sietett haza, de még volt annyi ideje, hogy velem összebújjon, ha én is úgy akarom, és az anyja unalmas fejmosását is megússza. Nem volt rossz kedvem, nem esett rosszul, hogy nem maradna. de a lelkére kötöttem, ebből nem csinálunk rendszert! Legalább nyugodtan tudtam aludni éjszaka, hiszen egy nap munka még rám is várt szabadság előtt. Nem erőltette a dolgot, mert meg is volt fázva (ezt ugyan nem nagyon vettem észre rajta), vagy csak ő maga sem tudta eldönteni, hozzám jöjjön egy kis gyengédségért, vagy siessen haza pihenni! Rettenetesen sajnáltam. Azt mondta, olyan jó lenne most lefeküdni, és aludni reggelig! Hát ez csak rajtad múlik! - feleltem. - Állj a sarkadra! - Természetesen nem maradt.
Azért jól sikerült az együttlétünk. Kicsit más volt, mint a többi. Nem a megszokott sémákat követtük. Ültünk egymás mellett az ágy szélén. Mutatja, milyen hideg a keze. Erre én a mellemre vontam, hogy ott melengesse. Csókolóztunk. Majd mint a klasszikus filmekben, hanyatt döntött az ágyon, és úgy csókolóztunk tovább, majd vadul vetkőztettük egymást. Vad szeretkezés volt.

Elmentében még lelkére kötöttem, hogy számon kérem az ígért fotókat, és jó lenne őt is látni még idén, de legalább egy sms-t küldhetne karácsonykor, szilveszterkor!

Betartott ígéret

2017.12.08. péntek

Betartotta... azt mondta, nem látom három hétig, és nem is láttam! Reggel úgy mentem dolgozni, hogy tele voltam bizonytalansággal (nem először), hogy miként viselkedjek vele? Ismét veszekedjek? Megpróbáljak úgy hatni rá, hogy elküldöm a francba? A baj az, hogy minden nekem fáj. Szeretem.
Meló után kajálni mentünk kolléganővel. Fáradtan értem haza. Korán le is feküdtem, azzal a gondolattal, ha jön, jön, ha nem, nem! Vagy meghallom az üzenetét, vagy nem. Nem érdekel. Majd lesz valahogy.
Persze meghallottam. Mindig meghallom. Még nem volt kilenc. Tizenegyre ide is ért. Ez korai időpontnak számít nála. Megadta a pénzemet is. Fotókat ugyan nem hozott, csinált, de kitörölte. Azért bele nézett a telójába, hátha mégse, én meg próbáltam elcsípni valamit, hogy milyen fotókat is őriz, de szemüveg nélkül reménytelen.
A továbbiakban kedves volt velem, és én is kedves voltam hozzá. Minden jó volt.
Beállította az ébresztőt három helyett fél ötre. Jól aludtam mellette. Nem virrasztottam ébren, ahogy máskor szoktam. Az ébresztőt én is meghallottam, de nem keltem fel. Hagytam picit visszaaludni, majd megkérdeztem, akkor most felkel, vagy még alszunk? Még alszunk! Oldalamra fordulta, és már vissza is szunyáltam. Ugyan ez megismétlődött fél hatkor is. Majd fél hétkor végre rá bírta venni magát, hogy felkeljen, és hétkor ment el. Soha még ilyen későn! Jó érzés volt. Még akkor is, ha soha többé nem fog megismétlődni.
Cseszegettem kicsit, hogy nagyon ki fog kapni otthon, és büntiből az idén már nem engedik nálam aludni. Viccelődtünk ugyan, de nagy rá az esély, hogy tényleg nem jön már az idén. Igyekszem nem elszomorodni ettől a ténytől.
Még azt is kérdezte reggel, hogy nem tudom-e, mi történt a fejével? Mert hogy valami vágások vannak a homlokán (nem túl nagy). Hááát... - mondom neki - nem meséltél róla semmit az este, és én sem bántottalak, úgyhogy nem tudom.
Nem túl felemelő, hogy kevéstől is annyira részeg tud lenni, hogy nem emlékszik semmire! Csoda, hogy még az eszébe jut, hogy én létezem, és nálam dekkolhat!

Váratlan

Színházban voltam. Vasárnap délutáni előadás. Volt egy halvány gondolatom, hogy utána bekukkantok a közeli kocsmába, ami az egyik törzshely, hátha ott csípem. Dolgozott, minden esély meg volt rá. Le tettem róla. Előadásnak vége, ruhatári sorban állás, öltözés, miegymás. Csak egy perccel előbb kellett volna a buszmegállóba érnem, és együtt utaztunk volna. :( De csak az utolsó ajtón tudtam felugrani. Le is ültem, telefonomat is elő vettem. Nem néztem körül. Abban a megállóban emeltem fel a fejem, ahol neki le kell általában szálni. Hát nem ott suhan el az ajtó előtt, szájában cigivel? Már nem volt időm leugrani. Sajnáltam az egészet. A következő megállónál nekem is le kellett szálnom. Hirtelen ötlettől vezérelve rácsörögtem telefonon. Ilyenkor bennem van a félsz, hogy felveszi e, és milyen hangulatban van? Persze kinyomott azonnal. Én meg bámulom a képernyőt, hogy ez most mi a f@sz volt? Nekem azt írta ki, foglalt. De ez csak azért lehetett, mert én még nem nyomtam meg a szétkapcsolás gombot, ő viszont azonnal hívott is vissza. Talán egy reflex nála.
Lényeg, hogy visszahívott. Mondom neki a szitut, hogy egy buszon utaztunk. Bocsánatot kért, nem vett észre. Mondom én sem őt, és csak jó utat szerettem volna neki kívánni. Kérdeztem, jön e valamikor? Nem tudja. Talán szerdán! Én inkább a pénteket javasoltam, akkor hamarabb végzek. Rákérdeztem, jobban lett e a múltkor? Pár szót még beszéltünk, de hamar elköszöntem tőle. Nem ajánlotta fel, hogy jön hozzám, én sem kértem. Nem erőltetem, ha nem akarja.

Furcsa

2017.11.18. szombat

Fura egy este volt! Most sem vártam. Ez is egy plusz munkanapja volt. Korán keresett, korán is jött. Hamar ágyba kerültünk. Szokásos hozzá bújás, apró csókok. A múltkori "baleset" után úgy gondoltam, én leszek felül, és akkor óvatosak leszünk. Végig csókoltam a hasát. Odalent nem volt teljes a harckészültség. Próbáltam segíteni a dolgon, de nem sok sikerrel. Kérdem tőle, álmos, aludni szeretne inkább? Igen. inkább aludna. Hát jó. Nem haragudtam meg. Majd közli, nagyon éhes. Oké, tudok adni szendvicset. Sajnos csak két zsömlém volt. Megevet hozzá egy csomag téliszalámit, némi sajtot, pirosarannyal. Hozzá két pohár málnaszörp. Majd még mindíg éhes lévén, egy tál műzlit is letolt. Közben mondja, hogy nagyon szarul van. Mint aki elájulni készül. Volt már rá példa a buszon. Nem szédül, nincs hányingere, és ha eszik, az segít. Szerintem a vércukra eshetett le.
Majd mentünk aludni, és tényleg aludni!
Az már sokkal rosszabbul esett, hogy közli velem, december 8-án jön legközelebb, mert akkor lesz a céges kocsmázás. És addig...? Nem, addig már nem jön! De hát az még három hét! Nekem nagyon hosszú idő, és lehetősége is lenne jönni (csak nem akarja az otthoni veszekedést). Kértem, gondolja át! Ha tényleg nem jön közben, abból megint balhé lesz! Hiszen a céges bulis este is csak amiatt kellek, hogy ne kelljen korán hazamennie! Elszomorít, hogy semmi, de semmi eredménye nincs a kiborulásomnak.
Naná, hogy pénzt sem hozott, fotókat sem kaptam tőle. Mi értelme az egésznek?

Visszatérés

2017.11.09. csütörtök

Nem vártam, szabadnapos lévén. Megint a "nem tudok elaludni" fázisban voltam. Lefekvés, felkelés, számítógép, és ez vagy háromszor. Majd befutot az első üzenet. Tudom, gyenge vagyok! Amiket addig fogalmazgattam magamban, hogy hogyan fogom még szivatni, semmivé foszlott, és elég hamar engedtem, hogy jöjjön.
Nem felhőtlen a boldogságom, hiszen most sem kizárólag értem, miattam volt itt. Behívták dolgozni, későn végzett, aztán ittak is, és ahogy az lenni szokott, lekéste az utolsó buszt. Haza szólt, hogy taxival megy, de közben (gondolom) eszébe jutott, hogy tesz nálam egy próbát. Az üzenet váltás közben felrémlett neki, miket mondtam, hiszen beszúrta közéjük, hogy hiányzom!
Későn ért ide. Tudtam, egy szemhunyásnit sem fogok aludni, úgy megyek reggel dolgozni.
Nem köszöntünk egymásnak, amikor beengedtem. Láttam, hátizsák van nála, így rákérdeztem, csak nem dolgozni volt? Erre mesélni kezdett. Az ajtóm előtt megtorpant, észre vette az ajtódíszemet, és rajta a rókát. Rácsodálkozott, megsímogatta, és dicsérte, milyen aranyos. Beléptünk, becsuktam az ajtót, mire visszanyitotta, és beemelte az ajtóról a koszorút. Közöltem vele, nem kapja meg, mert nem érdemli meg!
Mesélt, amíg levette a bakancsát. Majd átölelt, magához húzott, mert hagytam magam, és megfogta a fenekem.
Kérte tegyem a maradék kajáját a hűtőbe. Megbeszéltük, reggel mi legyen? Ki hová megy, és mikor? Be akarta állítani a telefonján az ébresztőt, de eszébe jutott, hogy nem szeretem azt a csengőhanját, így letett róla. Majd én úgyis felébresztem.
Az ágyban azonnal tartotta a vállát, és kérdezte, oda fekszem e? (Oda szoktam bújni.)
Jelezte, megkapta az emailemet. Olyan kis bánatos gyerek hangon mondta, már azt hitte, elfelejtettem a születésnapját (később nézte az üzenetet)! Meg hogy nagyon várta, hogy majd telefonon felköszöntöm! (Jól esett. Bár ő meg aztán baromira szarik az én születésnapomra!)
Melengette rajtam a hideg talpát. Mondom neki "béka lába". Majd rögtön javítottam, "Laci lába"!
Sokat csókolóztunk. Meg hagyományos módon álltunk neki a szeretkezésnek. Egy idő után váltottunk. A hevességének, és egy félrecsúszott mozdulatnak a következtében meg is sérültem. Vagy 5 centi hosszan felrepedt a bőröm, az érzékeny területen. Akkor, és másnap csak azt éreztem, hogy fáj. Másnap este tudtam valahogy megvizsgálni, mi is a baj. Remélem begyógyul a seb, mire legközelebb jön!
Hajnalban szundikáltam talán fél órát. Majd keltegettem, és együtt mentünk. Szarabbul volt, mint este.
A parkon átvágva emlékeztettem, hogy ígért nekem valamit. "Nincs pénzem!" - vágta rá. Nem is arról vam szó, nyugtattam meg, hanem a fotókról. Azt mondta, egyszer neki fogot, de végül mégse, mert minek? Mondom neki azért, mert Én kértem! De hogy nem érti mire jó az? Nem kell, hogy megértsd, csak tedd meg a kedvemért, legalább ezt az egyet! Hát jó, megpróbálja.
Kaptam két puszit, és még láttam, ahogy eléri a buszát, a korábbit! Legalább nem morog, hogy későn ért haza!

Szakítás... már megint!

2017.10.29. vasárnap

Születés napja volt, de nem jött. Nem jött már megint. Ráküldtem egy sms-t.
Lázas, beteg. Oké. De attól még lehetne kedvesebb. Önző. Most sem tudtam kikönyörögni belőle egy emberi szót. Mérges lettem, elküldtem. Ettől meg ő dühödött be.
Most a szakítás állapotában vagyunk. Én lenyugodtam, ő haragszik. Nem sokáig lesz ez így.

 

Nem enged el

2017.10.12. csütörtök

Szorongtam, éjjel-nappal rajta járt az agyam. Mi lesz most? Akar engem? Tesz értem valamit? Vagy elege van, és többet nem jön?
Úgy látszik komolyan vette, és érezte, hogy komolyan mondom, gondolom...
Bár nem értem utazott Pestre (már megint), de korán jelentkezett, hogy akkor jöhet e beszélgetni. Jöhetett. Valami beépített radarja lehet, mert most is a fejem párnára érésének a pillanatában csörrent meg a telefonom.
Nem volt józan, amikor ide ért, de vidám volt legalább. Ahogy belépett, éreztem a békülési szándékot. Ölelt, puszilt, viccelt... Az én hangomban sem volt komolyság, vagy sértődöttség. Megvártam, míg elvackolja magát az ágyban. Kérdeztem, szeretne e valamit mondani, mielőtt rázúdítom a magam mondanivalóját. Nem akart. Miért - kérdezte - kéne valamit mondanom? Dehogy!
Nehezen mondtam el a saját gondolataimat, érzéseimet, mert folyton el akarta ütni valami poénnal. Csak akkor vissszakozott, amikor látta, hogy megsértődtem. De azért nem hagytam magam, és csak azért is elmondtam, amit akartam. Nem nagyon értette, a különbségeket. Magyarázta ő, hogy mit miért, de azt meg én nem láttam be, hogy az a megfelelő indok a tetteire!
Próbáltam rávenni valami kompromisszumra. Kértem, és kérdeztem, mit hajlandó tenni értem?
Nos, sok minden nem fog változni. Ugyan így összevissza fog jönni, és csak akkor, ha ő akarja. Én csak rendszerességet kértem nem túl hosszú szünetekkel. Mondjuk úgy hetente, max kéthetente jöhetne.
Féltékeny ne legyek! Nincs kire!
Igyekszik, és megpróbál kedvesebb lenni.
Végül megígérte, hogy lefotózza végre a szobáját (bár szerinte semmi értelme), hogy láthassam.
Mindezek után természetesen békülős szex következett. Utána nem aludt el rögtön. Kicsit még beszélgettünk, összebújtunk, aminek egy második menet lett a vége.

Picit lenyugodott a lelkem, nem csak a testem. Nyolc éve megy ugyan ez a harc, tudom, nem változik semmi, lesznek újabb kiborulásaim, de most egy ideig jó.

Ultimátum

Már megint egy nemalvós éjszaka...
Még nem aludtam, hiszen délutános műszakból épp hogy hazaértem, amikor bejelentkezett. Nem volt egy nyakbaborulós a fogadtatásom! Közöltem vele, remélem, csak aludni jött, mert pont ez az a helyzet, ami miatt beszélni akartam vele. Persze nem most, mert az agya semmit nem fog fel belőle. Azt mondja, majd máskor. De mikor, kérdem én? Sosem jön úgy, és akkor, amikor alkalmas lenne!
A durcásságom, és a makacs ellenállásom arra sarkalta, hogy megpróbált békíteni. Közben józanodott is sokat. Érezte, ez most komoly. Átölelt, simogatott, megpuszilt. Jó darabig hajthatatlan voltam. Próbáltam rábeszélni az alvásra. Így is alig 3 órát tudott aludni (én annyit sem). Közben apránként csak elmondtam, mi a bajom. Válasz út elé állítottam. Legközelebb ha jön, jöjjön korábban, józanabbul, és gondolja át addig a kettőnk dolgát. Vagy tesz érte, hogy azt érezzem, fontos vagyok neki, vagy többet ne jöjjön! Ha jön is 10 ig van nyitva az ajtóm. Utána se telefon, se semmi! Akár haza is mehet! (Csak el ne lágyuljak! Hajlamos vagyok rá. Mint most is... Csak szeretkeztünk egy picit. :( )
Reggel megkérdeztem, emlékszik e miről beszéltünk, és hogy ehhez tartsa magát! Szedje végre össze magát, különben ennyi volt!
A pénzemről persze szó sem esett, amivel még tartozik. A spagettim ne kellett neki, de a párizsit azt elkérte. Nem váltunk el durcásan. Puszit is adott. De könnyen lehet, hogy soha többet nem látom.

Kiütve

2017.10.02. 19:15-20:50 hétfő

- Alhatok nálad?
- Dolgozom.
- Mehetek?
- Megvársz Árpád hídnál? 22:30-kor? Beszélnünk is kéne.
- Nem nálad tali?
- Nem. Egyszer az életben megtehetnél a kedvemért ennyit!
- Mehetek?
- Olvasd el égegyszer amit írtam! Jöhetsz, de beszélünk!!!
- Ok ... Mehetek?
- Totál ki vagy ütve. :( Mondtam, hogy jöhetsz.
- Én is reggel korán kelek.
- Én nem. Nem fogsz elfutni, mert nyakon váglak!
- Elfutni?
- Majd megbeszéljük. Mikor akarsz jönni?
- Jah. Most Árpád híd. Metrot várom, utána a többi. Korán kelek.
- Baszod! Még nem vagyok otthon!!! Dolgozom!!!
- Akkor megyek haza. Mikor érsz haza? (Akkor meek haza. Mikpr eesz haza?)
- Két éve nem tudod megjegyezni? 11-re!!! Menj haza. Idióta barom. :(

Nem

2017.09.28 17:55-18:22 csütörtök

- Akkor jössz ma, vagy sem?
- Bocs, de nem hinném.
- Látom, szeretsz veszélyesen élni, és élvezed, ha veszekszem veled! Hát te tudod. Akkor most beveszem az altatót.
- :)

Váratlan összefutás

Belemerültem a metrón a telefonos játékba. Később vettem észre (máskor mindig lesem), hogy beszállt, és ott támasztja az ajtót. Felálltam, oda mentem. Kedvesen fogadott. Állítólag késett a busza. Próbáltam rávenni, látogasson meg valamikor a napokban. Nem akart. Mert hogy konténert pakol pénteken. Semmilyen megoldásba nem akart belemenni. Elkísértem kávét inni, zsömlét venni, majd a buszához. Kaptam két puszit önként. Melóból köldtem neki üzit.

06:41
- Jó volt téged látni reggel! Kedvesebb, aranyosabb voltál, mint szoktál! Puszit külön köszönöm! Várlak nagyon, mert hiányzol! Puszi oda!
- :D

Mégis

2017.09.08. péntek

Ahogy az üzenetekből látszik, soha nem lehetek biztos semmiben. Ismét az a helyzet állt elő, hogy pont letettem a fejem a párnára, amikor csörgött. Így az alvásból nem lett semmi. Ami bosszantó, hogy nyugodtan letolhattam volna a délutános műszakot, mert így sem ért ide sokkal hamarabb. A végeredmény az volt, hogy nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, és úgy mentem reggel a céges kirándulásra.
Cseppnyi veszekedés most is volt. Illetve csak mondtam volna a magamét, de nem nagyon hagyta. Volt pici sírás is, mert tehetetlen vagyok vele szemben. Eszében sem volt, hogy jöjön, ha én nem írok rá, simán hazamegy. Festés utáni bútor visszapakolás volt náluk a program. "Szegény", most kénytelen volt inni, reggel meg korán kelni miattam, majd haza buszozni, kocsiba ülni, vissza jönni Pestre egy haverjáért, aki segít pakolni, majd megint Pest, és vissza. Csak tudnám, akkor minek jött? Na meg a szöveg, hogy összefutott valami régi cimborával, akire aztán reggel már nem is emlékezett! Most vagy hazudik folyamatosan, vagy tényleg itt tart már az alkoholizmusa, hogy totál kiesnek a fejéből dolgok! Egyik sem jó.
A múltkor gégerákot képzelt be magának, most csontrákra gyanakszik, mert fáj a lába csípőtől lefelé. Szerintem combcsont izületi kopása van. Persze orvoshoz nem fog elmenni.
Sajnos a szex még mindíg jó vele. Fel tud izgatni. Meg is gyanusított, hogy biztos stikában síkosítót használtam! Pedig nem. Mióta közölte, nem szereti...
Felpanaszoltam, már nem kérdezi meg, hozzon e valamit inni, és nem borozunk (sörözünk) együtt a konyhában. Erre azt mondja, tudom én, hogy milyen sok pénzt otthagyott a dohányboltban? Mert drága ott a pia! Majdnem elküldtem valahová! Én kerülök sokba neki? Nem a taxik, meg a cimborák?

Amúgy folyamatosan jár az agyam. Valamit csinálni kéne, hogy észre térjen! Ellökni magamtól! Nem engedni vagy fél évig a közelembe! Akkor megint lennének szép szavai, könyörögne, mindent megígérne.. Vagy találna mást. Egy idő után nem fájna már a hiánya, de addig... Belepusztulok.

Szóban is felhánytorgattam neki, amit már sms-ben is, hogy nem képes kimondani dolgokat. Erre hozzám vágja: Tessék: szeretlek!
Pedig én nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy hiányzom. Mondtam is neki, ez így nem kell! Ez így nem az igazi. Hát ne is várjak tőle szerelmo vallomásokat, mondja. Nem várok.

Nem bírok vele. Nem bírom, hogy ritkán jön. Addig nem volt baj, amíg hetente betoppant. Csak ez az örökös harc az anyjával... Minden egyes alkalommal veszekednek, ha Pesten alszik. Ettől meg lelkiismeretfurdalása van. Miatam bezzeg sosincs. Megoldhatatlan helyzet.

Tűréshatár

2017.08.27. vasárnap

Három hét - enyi a tűréshatárom. Kettő után már jönnek a rémképek, negatív gondolatok. Harmadiknál már a dühös szakítás jár a fejemben. Ekkor betoppan, és elfújják a vihart a fejem felől. Szeretem, imádom, megbocsájtok mindent! Miért van ez? Neki miért tudom elnézni a régi sok-sok fájdalmat?
Korán jött. Rögtön mentegetőzött, hogy nincs internetje. A lakás festés miatt se tévé, se telefon, se net! Ezek szerint olvasta az egyre dühösebb emailjeimet.
Szabadságon van. Ne, ezért vártam hiába!
Mindezt a fürdőszoba ajtóban meséli. Félbe szakítom: menj pisilni! Á, nem oda indult, csak meg akarta mosni... Nem nézem meg? (Perverzek vagyunk, tudom, de olyan jókat mulatok ezeken a kis szösszeneteken!)
Próbálok kicsit beszélgetni vele. Mesél, engem is kérdez, bár inkább csak udvariasságból.
Közben nagyon fel tudom korbácsolni a vágyait. Imádja. Most például hirtelen puszit adtam a péniszére. Aztán beszélgettünk tovább. Kezem a combján. Kéri, tegyem egy kicsit odébb, erre elveszem. Nem arra! - mondja. Inkább balra! Ekkor a másik combjára teszem a kezem. Megőrül a kis játékaimtól. Aztán persze megkapja amit akar!
Kicsit finomabbra vettük a figurát, és hagyományos pózokban szeretkeztünk. Utána hosszasan tárgyaltuk, miért is okoz neki lelki traumát, ha bennem élvez el? Testileg nagyon jó neki, de lelkileg furcsán érzi magát. Mire én rögtön feszegetni kezdtem, lelkileg ez nem okoz neki örömet, hogy velem van? Nem tudta jól elmagyarázni, de kérte ne kombináljam túl a dolgot! Sőt: egyáltalán ne bonyolítsam túl!
Téma volt a családalapítás is. Mondtam neki, nem akarok az akadálya lenni. Nehogy én legyek az oka, ha egyedül marad!
Volt két "elszólása". Meséltem neki, hogy találkoztam a lányaimmal. Kérdezte, mit szólnak hozzá, hogy "együtt vagyunk"? (Semmit. Nem került szóba.)
A másik a házassággal kapcsolatban, hogy ne miattam... Azt mondja, már az ovodában tuda, hogy létezem! Mire visszakérdeztem: szerelmes voltál az óvonénibe? Hát valami ilyesmi. És elmesélte, az óvodás szexuális élményeit az ovis társával. Ilyenek szinte mindenkinek vannak. Nekem is volt.
Volt egy rossz pillanat is. Szex után kérdezi, mennyi az idő? Kapásból visszakérdeztem, haza akarsz menni? Hát felmerült benne ez a lehetőség is. Érezhette az azonnali hangulatváltásomat, mert nem erőltette tovább a témát.
További kis beszélgetésein az ágyban... Megint szóba került, hogy majd jól megver. (Persze ezek nem komoly beszédek, csak piszkálgatjuk egymást) Mire én, hogy vennem kell egy korbácsot? Á, nem kell, majd puszta kézzel...
Mindeközben hátat fordított nekem, és aludni készült, nekem is sűrűn mondogatta, hogy aludjak. Nekem viszont muszáj volt a hátához símulnom, és átölelnem, símogatnom. Majd azon kuncogtunk, hogy biztosan az emlegetett verés van rám ilyen hatással!
Ezek után én készültem aludni, mire ő fordult felém, és átölelt, mellemet símogatta. Kedvet kapott. Sajnos túl korán jött a vágy. Persze szeretkeztünk, de befejezni nem tudta. Hamarabb elfáradt. Még a lelkemre kötötte, hogy reggel minden képpen ébresszem fel még egy kis hancúrra, de sejtettem, hogy az már nem fog összejönni. Úgy is lett.
Most megint nem tudom, mikor jön legközelebb. Azt mondja, nyugodtan írjak sms-t, kérdezzem meg, majd válaszol. De nem merem. Mert ha mégsem válaszol, vagy csak jóval később, akkor megint mindenféléket fogok gondolni, és az nem jó.

Két nap

2017.08.05. szombat

Újabb tétel az "ilyen sem volt még" listán: két nap és újra itt van!

Első munkanapja, szombat. Hőség, mint mostanában mindíg. Csütörtökön bérletet ladni volt, most csak simán munka utáni sörözésből jött. Hiába kérdem, kivel..., merre..., nem mondja meg. Rossz érzés.
Ki volt teljesen akadva. Szokásos veszekedés anyjával (ne aludjon Peste, ne menjen inni!), és anyuci "kurvaanyázott"!!! Hát nem csodálom. Én nem szólok bele, nem tiltom, nem próbálok meg a fejével beszélni, hogy ne igyon annyit, sokba is kerül, az egészsége is rámegy, tudom, hogy hiába. Nem az én tisztem. Én csak annyit tehetek, vagy elfogadom, vagy elküldöm.
A pólóját már a kapuban levette. Szóvá is tettem. Nagy bánatára az odakint álló két lány így sem vetette rá magát! :)
Megemlítettem, hogy ha józanabb lesz, majd kap fejmosást tőlem. Sérelmeimet sorolnám el neki. "Balhét akarsz? Megverjelek?" - kérdezte. Ezen percekig hangosan röhögtem.
Szerinte én már megint nem hagyom aludni! Pedig csak a hasát puszilgattam csendben, hogy ne zavarjam! :D
Kérdezte, mikor is megyünk legközelebb együtt dolgozni? Sokáááá...! Na meg nem is megyünk együtt. :( De csak arról volt szó, hogy akkor tudná visszaadni a pénzem, addig viszont kérne még! Adtam neki. Most tudok. Megadja, én meg addig sem költöm el. Ő viszont szarban lesz a következő fizunál. Ennyivel kevevesebbet ad haza, és abból megint balhé lesz!
Többször elmondtam, mikor nem leszek itthon, ne is keressen! Kíváncsi vagyok, emlékszik e majd rá?

Nem tervezett betoppanás

2017.08.03.csütörtök

Nem vártam, lévén szabadnapos. Korán is jelentkezett. Azt gyanítottam, talán lement FEZEN-re, ahogy tavaly, de nem.
Bánt, hogy ebben a hőségben csak úgy felutazik Pestre, inni egyet, de ugyan ezt értem már nem tenné meg! Az más, hogy ilyenkor összeköti a kellemest a hasznossal. Haza sem kell sietnie, szex is lessz, reggel még nem megy dolgozni..., szóval ez neki így jó. Valamilyen szinten nekem is, de bántanak dolgok. Mindegy. Lenyelem. El kell fogadni, hogy nem tudom megváltoztatni. Ez egy ilyen kapcsolat. Kell, vagy nem kell?
Annyit azért már megtanult, hogy előbb összeveszik az anyjával, és amikor már vele lerendezte, hogy itt marad, akkor hív engem!

Meleg volt. Az év legmelegebb napjai közt az egyik. Ventilátor mellett 30 fok a lakásban. Nem a leg ideálisabb egy még izzasztóbb szexhez! Kérdem tőle, akar e fürdeni? Jó lenne, mondja, de az nem fürdés lenne! A fürdőszobai gyors szexnél meg mégis csak jobb az ágyban! Ment megint a kis viccelődés, hogy ő csak aludni jön, de ÉN nem hagyom! Bedobtam én is egy nem túl szép poént, de nem egy sértődős típus... Mondom neki, látod milyen meleg van, olyan kis kókadt...! Na, nem sokáig volt az. Menetrend ugyan az. Majd alváshoz készülődünk. Fekszünk kiterülve az ágyon, zúg a ventilátor. Kicsit a fenekére teszem a kezem. Megpaskolom, megsímogatom. Szünet. Végül hátat fordítok neki, hogy akkor alszom végre én is. Abban a pillanatban utánam fordul, és átölel, símogat. Nocsak! Túl korán van? Még nem álmos? Kevés volt a sör? Lényeg a lényeg, újabb menet jött. Féltem, hogy nem fogja bírni végig vinni, de nem volt gond. Mondom is neki utána: Látod, érdemes korán jönni!

Elmentem zuhanyozni. Mikor visszajöttem, nem tudtam eldönteni, alszik e? Halk, zümmögő hangot hallatott. Becézgettem is: kis zümmögő bogaram!

Reggel ismét korábban akart elmenni. Hagytam. De szóvá tettem, hogy nem esik jól. Olyasmit magyarázott, hogy reggel másnapos, és nem akarja, hogy netántán rókázni lássam! Mintha engem érdekelne! Kezd megint szaporodni azon dolgok listája, amik bántanak a velem való viselkedésében. Majd egyszer elmondom neki, ha újra kiborul a bili. Addig meg minek bolygatni a dolgokat? Hogy még rosszabb legyen?

feledésbe

2017.07.26. szerda

Hát ez az....! Ha akkor nem írom le, akkor már soha többet! Franc sem emlékszik, mi volt aznap? :(

Kölcsön

2017.07.17. hétfő 20:46-22:20

- Szia. Alvás nálad? És tudsz adni 5 ezret kölcsön? :)
- Gyere. Tudok.
- Ok. Köszi.
- De ne éjfélkor gyere, jó! :)
- Most indulok.
- Jól van. Siess!
- Nem tőlem függ. De ok. ... Itt vok lent.
- Pillanat.

Keveset, de pihentem mire megérkezett. Reggel mindketten melózni mentünk.
Jó kedvű volt. ilyenkor évődünk. Ezt szeretem. Szerinte ő csak aludni jön, és én vagyok az, aki nem hagyja! Ami részben igaz. Nem emlegettem fel neki, hogy legutóbb, amikor hagytam aludni, sokáig nem láttam, mert azt hitte, szakítottam vele.
Amikor elfáradtam, közöltem vele: Félidő! Térfél csere!
Nem örült, de persze megtörtént. Síkosítót nem szereti. Többször tiltakozott, ne használjam. Igaza van. Anélkül is elvagyunk. :)
Reggel kelés. Adtam neki kölcsön, és kapott egy csomag párizsit. Szendvics, kávé, nem kell neki újabban. Meg gyógyszer sem. Csak víz. De az sok!
Mehettem volna később is, de elkísértem. Még akkor is szeretek vele menni, ha alszik útközben, és nem nagyon lehet beszélgetni vele.

Duplázós

2017.07.13 19:54 - 23:25 csütörtök

- Szia. Aludhatok nálad?
- Aludhatsz, ha megvársz. :)
- Ok. Igyekszem. :) de nem bizti
- Nem biztos, h megvársz? Majd üzenj, ha már tudod. Szeretném, ha jönnél
- Én is szeretném. Ok. Haza is... :(
- Most indulok haza. Te merre vagy?
- Még Rákoskeresztúron
- Akkor majd jössz? Tali nálam?
- Igen. :) - Várom a villamost
- Jól van. Már itthon vagyok. Gyorsan lezuhanyozom
- Rendben. :) - Itt vok. Beengedsz?
- Nem :D :D :D
- Akkor megyek... szia. Csók a puncidra. - Jönnek. Ne gyere. Megyek

Mire leértem a liftel, már nem volt egyedül. Ezzel a nővel szerintem legutóbb is találkoztunk. Akkor is ő engedte be a kapun. Szerintem ezért is jegyezte meg köszönés után... "Meghoztam a fiatalembert!"
Picit tévedtem. valahogy elszámolhattam a napokat, vagy elnéztem a naptárat, mert azt hittem, reggel dolgozni megy. Ezért lepődtem meg, amikor közli, reggel csak hétkor megy haza, és már az ébresztőt is beállította. Mekkora változás ez a hajnali 3 órás keléshez képest!
Szóba került, szívesen megfürödne. Akár velem együtt. De én már letusoltam. Engedtem neki vizet. Meg is fürdettem. Míg szappanoztam a hátát, újabb "vallomásra került sor. Mégpedig, hogy mennyire jó érzés ez neki, hogy valaki megfürdeti. Melóhelyen csak zuhany van, otthon is csak pár centit enged a kádba, és a háta közepét egyik helyen sem éri el. Így az, hogy én fürdetem, egy boldogság neki. Az ő boldogsága meg nekem is boldogság.
Megmosdattam mindenhol. Olyan kis szégyenlős a lelkem! :D Törülközni hagytam egyedül, mert mással voltam elfoglalva. Azzal, hogy már ott elkezdjem a kényeztetését!
A fürdőszoba baleset veszélyes üzem, így gyorsan az ágyba parancsoltam, és ott folytattam azzal, ami mindkettőnknek örömet okoz. Ezt a fajta kényeztetést mindig pontosan tudom, mikor kell abba hagyni. Aminek persze ő nem örül. Egyik vágya, hogy a számba élvezhessen, de ettől én még tartózkodom. Önzésből is. Ha neki már akkor jó, akkor mi lesz velem utána? Kielégítetlen maradok?
Megvoltak a "kötelező" figurák, végül ő került hátulról mögém. Szeretjük ezt a pózt. Dicsértem is a keménységét! Kelll az önbizalom, a biztatás egy férfinak is, és tényleg szeretem. Bevallotta, ilyenkor azonnal egy másik "bejárat" csábítja, de szerencsére mindig tiszteletben tartja az én hozzáállásomat, és soha nem próbálja akaratomon kívül. Most nem volt kedvem hozzá.
Kimerültünk, alvásba kezdtünk. Nem sok helyet hagyott nekem az ágyon. Forgolódtam is sokat. Közben hozzá-hozzá értem. Megsimogattam a karját, megpusziltam a hátát, stb. Úgy hajnali fél kettő tájékán ő nyúlt hozzám. Na, több sem kellett! Kölcsönösen felébresztettük egymást, és szeretkeztünk mégegyet, amit már régen csináltunk utoljára! De jó is volt!
Végre én is el tudtam aludni. A reggeli ébresző sem siettetett egyikünket sem. Persze elment, de ez most jó volt. Nem is értem, miért nem rohant, mint máskor? Jobban összevesztek tán anyucival?

Ezt már szeretem!

2017.07.06. 20:41-22:50 csütörtök

- Szia. Alszunk együtt ma?
- Gyere drága! Én addig is alszom míg megjössz
- Köszi.
- Várlak minél előbb
- Ok. It vok.
- Megyek

Néha előbukkan a kedvesebbik énje. Ezért most minden jó. Szeretem, és meg vagyok vele elégedve. Persze részeg, mint mindíg. Másnap meg rosszulléttel küzd.
Szeret hozzám jönni.  Szeret a kádban, szeret az ágynak támaszkodva szeretkezni, csak épp nem bír, mert szédül. :( Épp ezért én lovagoljam meg. Ne simogassam, mert nem fogja túl soká bírni a szexet! Majd sűrű bocsánatkérések, mert tényleg nem bírta soká. Ami engem nem zavar. Szeretek vele lenni, szeretem a szex majd minden formáját vele. De már az is boldoggá tesz, hogy ott alszik az ágy másik felé, látom, hallom, érzem, hozzá érhetek. Az orgazmushiánnyal már megtanultam együtt élni.
Reggel együtt mentünk melózni. Csak felvágottat kért, zsömlét vett hozzá. Kávét sem ivott. Az aluljáróban vett kávét is én ittam meg. Csodák csodája, picinykét beszélgetni is lehetett vele, bár óriási rosszulléttel küzdött.
Velem ezért is van szerencséje: én nem basztatom sem a dohányzás, sem az ivás miatt. Sosem akartam lebeszélni, leszoktatni. Tudom, hogy értelmetlen próbálkozás lenne.

Neve napján

2017.06.27.  21:24-22:34 kedd

- Szia. Alszunk együtt? :)
- Mi az hogy! Olyat... de olyat alszunk! :) 11-kor tali nálam.
- Igyekszem. :)
- Jössz, amikor jössz. Te leszel álmos reggel.
- :( jah. sietek. Ott várlak majd a kapuban.
- Sietek. Már a metrón vagyok
- Ok. :)

folyt. köv.

Évforduló veszekedéssel

2017.06.20. kedd
10:37 (én) - Szeretném, ha ma velem aludnál! Ne mondj azonnal nemet! 2 hete nem...
19:32 (én) - Nálam a szex 9-kor kezdődik, akár itt vagy, akár nem!
20:04 (én) - Az első együttalvásunk 8 éves évfordulója érdeklődés hiányában elmarad. Pedig sör, bor, pezsgő behűtve, punci leborotválva. De ha nem, hát nem. Nem mellesleg tahó vagy, hogy nem válaszolsz. Jó éjt!
20:05 (ő) - Minja megyek
20:58 (én) - Kicsit elvesztetted az időérzékedet! A "mindjárt" egy órája volt.
21:06 (én) - ... és most sem válaszolsz. Miért csinálod?
21:16 (én) - Szomorúvá tettél. Mi a fenét gondoljak már megint? Azt hiszem lefekszem, és álomba sírom magam.
22:09 (ő) - Azt ne tedd. :(
22:23 (ő) - Nem soká indulok
22:27 (én) - Hová? Haza? A szeretődhöz? Egyedi módon tudsz bocsánatot kérni!
22:28 (ő) - Hozzád. :) bocsi
22:29 (én) - Még van kedves ezek után ide jönni, hogy feldühítettél? De nagyon!
22:31 (ő) - Van. Mert együtt leszünk
22:32 (én) - Miért hiányzik neked ennyire a veszekedés?
22:33 (ő) - Nem hiányzik. Csak te
22:34 (én) - Qrvára nincs így!
22:34 (ő) - De iigen
22:36 (én) - Eddig mi a faszért nem álltál szóba velem?
22:41 (én) - Most sem. De azért szeresselek! Fasza!
22:43 (ő) - Azért, mert ráértem átgondolni. Búcsúzik a kollégánk.
22:45 (én) - Mit kell átgondolni? És mire jutottál? Ezt a kolléga bucsuztatást 3 órája kellett volna írnod, és nincs ez a cirkusz.
22:47 (ő) - De nem mertem. Még itt vagyunk. De igyekszem hozzád. De szerettem őt. :(
22:49 (én) - Nem az igazmondástól kéne félned! Te mindenkit szeretsz, csak engem nem.
22:50 (ő) - De IGEN
22:51 (én) Hülye vagyok. Most befejezem. Gyere, aztán beszélünk
23:15 (ő) - Ok
00:04 (ő) - Itt vagyok lent
00:04 (én) - Ok

Ezek voltak az előzmények. Megérkezett. Semmi hátizsák. Dolgoznia kellett volna, de otthonról jött. Kényszerszabi, de a kolléga bucsuztatójára (pia!) beutazott a fővárosba. (Értem nem tette volna meg.) Nem akart engem "zavarni" ezért sem válaszolt. Lecsesztem. Újból, és újból elmondom neki, de hiába: ne hazudjon! Az igazság is fáj, de sokkal kevésbé, mint ez a "nem válaszolok" dolog. Ez borít ki a legjobban! Hogy nem beszélünk, nem komunikálunk! Emailre nem válaszol. Facebookon nem jár! Felhívni nem lehet (nem is szeretem), most meg már az üzenetekre sem válaszol. Próbál agyarázkodni, nem érzi a rezgést! Nem vette észre! És igenis bármikor írhatok neki, nekem mindíg válaszolni fog! (Lehet hogy csak két nap múlva.) És ne sírjak, stb...

Franc tudja miért, de ha mellettem van, minden hihetőnek hangzik, amit mond. :( Nem akarok veszekedni vele! Szeretni akarom!
A békülés mindig szexet jelent. A lassan megszokott menetrend szerint. Engem nem kapott el annyira a hév, így nyitott szemmel néztem őt közben. Néztem, ahogy élvezi az érintésem, a mozdulatom, a testem. Ez pedig nekem okozott örömet. Nem volt sokáig tartó az aktus. Hamar elélvezett. Nem győzött bocsánatot kérni utána. Szégyelli. Nem szereti. Úgy gondolja, érzi, engem nem elégített ki.

Nem kellett korán kelni (ahhoz képest). Én szabadságon, ő meg haza ment. Hatra állította be az ébresztőt, majd én ébresztettem hétkor.
Régóta szeretnék már egy új fotót róla, de nem engedi. Titokban szoktam, amíg alszik. A mostani egészen jó lett volna, de utolsó pillanatban eltakarta az arcát.
Kicsit incselkedtem is vele ébredéskor, de hiába a "harckészültség", nem volt kedve visszabújni az ágyba.

Nem túl jók a kilátásaim a nyár további részére. Nagy lakás festést, felújítást terveznek. Ami azt jelenti, hogy a szabija arra megy el, és jobban le lesz fárasztva, mint amikor csak dolgozik! Kértem, szóljon, ha már tudja a pontos dátumot, csak hogy abban az időben ne számítsak rá! Na nem mintha mostanában olyan gyakran jönne. :(

Utazás előtt - után

2017.06.02. 17:53-22:33 péntek

- Szia. Ma este esetleg alhatunk együtt, vagy hagyjuk?
- Hagyjuk. Hajnalban utazom. Meg egyébként is... (ördögfej)
- :((( nem baj, ha megvan...
- Nincs meg. Haragszom.
- És most mit tettem tudtomon kívül?
- Épp ez az... Semmit nem tettél. Nem jöttél. Most meg mész majd koncertre. Ahová velem nem. Szarul esik.
- He???!!! Ma nem megyek semerre. Majd otthon 10én. Bikinire
- Erre gondoltam.
- Nah akkor mi van? Mehetek majd, vagy naon haragszol?
- Nem tudok várrni rád. Aludnom kell. Korán meg nem fogsz jönni. :(
- 11kor max mennék (puszi)
- Értsd meg, hajnalban elutazom. Fárasztó napom lesz. Most nem tudsz jönni?
- Most még nem, mert várom kollégámat. :(
- Gyere tízre. De ha lekésem a buszt... :(
- Nem igérek semmit. Igyekszem. :)
- Jól van. Ébressze fel ha itt vagy. Ne bassz ki velem légyszi. Igyekezz!
- Jo. Azon leszek. De nem igérek semmit. És köszi. :) ... Ha most megyek taxival az jó?
- jó szivem. Gyere.
- Ok. Itt vok
- Jövök

2017.06.07. szerda

Kész! Vége! Feladom!... Mármint a blogírást Róla!
Nem bírom követni a hülyeségeit!

5 hétig semmit nem hallotam róla. Nem jelentkezett. Pontosabban: 4 hét után ráküldtem egy sms-t, hogy mi van vele? Válasza: Semmi, sok a meló!
Tipikusan rá jellemző, hogy aznap este, amikor aludnom kéne, mert reggel nem késhetem le a buszt, ami Olaszországba indul, jelentkezik, hogy nálam aludna! Én meg nem tudok nemet mondani neki! (Vagy csak ritkán.) Állítólag nagyon hiányoztam neki, és azért nem jött eddig, mert azt hitte, hogy köztünk vége, csak mert legutóbb nem volt szex! Hát ez hülye! Annyi hasznom volt belőle, hogy a buszon tudtam picit szundikálni! :)

2017.06.07. 20:17-23:11 szerda

- Szia. Alvás nálad?
- Hali. Egy óra múlva otthon vagyok. Pesten vagy még?
- Igen.
- Akkor gyere! Csók ... Zuhanyozom. Te meg siess, mert jön a vihar!
- Ok. De reggel kelek korán.
- Tudom. Utadra engedlek nefélj! :)
- Megyek mindjárt hozzád. :)
- Várlak nagyon!
- :) ... It vagyok.
- Megyek

5 nap múlva, még rajta vagyok a turistabuszon, amikor megint üzenet érkezett, a szokásos kérdéssel: alhat e nálam?
Persze hogy alhat. Még időm is volt hazamenni, letusolni.
Újabb dolog derült ki róla. Évek óta kéne légzéskönnyítőt használnia (mint az asztmások), mert tropa a tüdeje a sok dohányzástól! Szex után, azt hittem, ott hal meg nekem, annyira nem kapott levegőt! :(

Végtelen történet

2017.04.28. péntek

Semmi nem változik. Dühös vagyok magamra! Fáj a tehetetlenség! Fáj, hogy szeretem, és nem tudom végleg kizárni az életemből! Mert az még jobban fájna! (Azt hiszem, ezt is leírtam már vagy százszor.) Ez volt az első szex nélküli éjszakánk. Én akartam így. Mert megint hajnali egykor ért oda hozzám. Én meg elhatároztam, nem veszekszem! Nem hozok szóba semmit! És csak alvás lessz, hogy valamicskét tudjon pihenni. (Mert hülye vagyok.)
Amikor kérdezte, jöhetne e aludni, már rossz kedvem lett. Ugyanis ez egyenértékű azzal, hogy ma nem jön koncertre. :( Amit annyira vártam, és amit annyira szerettem volna. Vagyis egy újabb csalódás, álomkép kergetés, gyomorba rúgás! Egész egyszerűen nem fogja fel, mit tesz velem? Mit érzek? :(
És egy cseppet sem sajnáltam, amikor próbálta előadni, hogy már egy órája nem bír taxit fogni, és megfagy! Nehogymááár! Amikor javasoltam, hogy legközelebb talán el lehetne érni az utolsó metrót, villamost, akkor közölte, olyan vagyok, mint az anyja! Hát van bennünk valami közös. - vágtam vissza.
Kért egy zoknit a lábára, mert fázott (nem tudom, a sajátja miért nem volt jó?). Én alvást javasoltam, és úgy is viselkedtem. Nem reagáltam az ölelésére, a gyengéd símogatására (ilyenkor bezzeg tud), a puszijaira. Máskor egy pillanat alatt elalszik, most vagy fél órát is próbálkozott még, hátha rávetem magam! Nem tettem. Kapott pici viszont puszit, hogy ne azt érezze, dühös vagyok. Kezét is meg símogattam, de semmi olyat nem tettem, amivel bátoríthattam volna. Állítólag hiányoztam neki! Aha! Nem úgy vettem észre.
Reggel nem ébresztettem. Keljen fel, ahogy tud! (Tovább is aludt egy órával.) Szendvicset sem csomagoltam neki. Csupán egy korty kávét kapott, no meg rágót, zsepit. Érdekes módon gyógyszer nem kellett neki. Talán mert nem rázta össze az agyát a szex!

Egy kis jó, egy kis rossz

2017.04.26. szerda

Barátnőmmel voltunk kajálni, dumálni. Hazafelé mentem éppen, amikor befutott az első sms. Jönne. Nem vártam, úgy tudtam, csak csütörtökön kezdi a melót. Előző nap nem szokott jönni. Gondoltam behívták rendkívüli jelleggel. Mivel másnap én is, ő is munkába ment, gyorsan beszaladtam a boltba, vettem zsömlét, tudjak neki mit csomagolni. Hazaérve rendrakás, fürdés, ahelyett, hogy pihentem volna. Vártam, naná, hogy nem kapkodta el a hozzám jövést! Én meg hulla voltam az álmosságtól!
Kapott egy adag fejmosást, veszekedést most is! Egész jól viseli. Átölel közben, úgy hallgatja, és próbál védekezni. Nem jutunk zöld ágra! Nem fogja fell, mennyire bánt, hogy már semmiféle közös "programunk" nincs. Azt állítja, velem itthon szeret inni, a konyhámban (csak éppen nem teszi), a kocsmában meg a cimbikkel. Oké, de attól még lehetne velem is, cimbik nélkül! Aztán szóba hozom, hogy itt a remek alkalom, szombaton koncert a lakótelepen. Kedvenc együttese, ingyenes rendezvény, meló után ide jöhetne egyenesen, kimennénk pár hideg sörrel, utána két perc alatt hozzám érünk, lenne idő szexre is, alvásra is, és mehetne tőlem dolgozni! Kaját is kapna, főznék is neki! Mi a válasza? "Szó sem lehet róla!" Hát kapd be! Hiába érvelek, nem győzöm meg. Bár a kedvemért kinyög egy "talán"-t.
Következő kínos témám a szex volt. Pontosabban az ő vissza-vissza térő kívánsága. Igyekeztem rávilágítani, hogy ez olyan dolog, amit nem szeretek. Ő meg nem szeret senkit felköszönteni semmilyen alkalomból. Na, majd ha kedve ellenére ezt mégis megteszi, s küld egy sms-t mondjuk, ha születésnapom van, na akkor majd én is megteszem a kedvéért! Csak éppen a kettőnk "nemszeretem" dolga között óriási különbség van. És ha ő ennyit nem tud megtenni értem, akkor én miért tegyem meg azt, amit meg ő akar? Ebben sem jutottunk közös nevezőre.
Hogy mégse veszekedéssel teljen az este, jókedvet erőltettem magamra, és dugtunk egy nagyot. Most legalább sikeresen zárult a dolog.

Reggel megint rúgott rajtam kettőt. Úgy volt, együtt megyünk dolgozni. Mire közli, ő mégis inkább korábban menne fél órával. Hát menjen! A fene sem fog miatta fagyoskodni feleslegesen, én majd megyek, ahogy szoktam. Erre mit látok...? (Volt egy ilyen érzésem...) Nézem a buszt amivel menni szokott, csak úgy megszokásból, miközben haladtam a saját buszom felé, és látom, rajta ül a haver-munkatárssal. Felrobbant az agyam! Tudom, nem direkt csinálta, és ő tényleg korán be akart érni a melóhelyére, csak összefutottak (vagy bevárták egymást), és akkor már cigi, kávé, duma, ejráérünk dolgozni menni! De iszonyúan dühít, hogy a cimbi miatt ráér később menni, miattam nem! Szóval látván őket, bekopogtam a busz ablakán. Meglepve kinézett, és már magyarázkodott is volna, de én felmutattam neki a középső ujjam, és tovább álltam.

Papírforma

2017.04.21 péntek

Péntek, utolsó munkanapja... papírforma szerint jelentkezett. Szerencséje, hogy nem volt rajtam a szokásos havi féltékenység, rossz kedv. Mert meg is sértődhettem volna... megint. Nem jöttünk együtt haza, nem ittunk meg együtt egy sört. Későn érkezett. Szédüléssel, fejfájással, részegen. Nem sok mindent lehet ilyenkor kezdeni vele. Persze igényelné a szexet, a kényeztetést..., fel van izgulva, csak éppen semmit nem tud kezdeni vele a rosszullét miatt. Nekem meg rohadtul nincs kedvem végig a domina szerepet játszani. Azért szexeltünk, rossz sem volt, de kimondottan jónak sem mondanám. Neki meg aztán teljesen felesleges volt, mert nem tudott elélvezni. Az alvás ismét csak kurta 3 órára sikeredett. Magyarázkodik, miért is kell korán haza mennie, de nem érdekel. Menjen. Csak éppen nem piheni ki magát, és én sem. Aztán itt jajjgatott nekem reggel, hogy milyen kár volt "egy" sörre beülni a cimborákkal! Késő bánat!
Aztán gyanús is nekem! Vagy csak túl sokat féltékenykedtem az utóbbi időben!  A múltkori veszekedésemnél is váltig hajtogatta, hogy nincs senkije (noha nem is kérdeztem), most meg azt mondogatta, hogy egyedül sörözött! Vagyis cimborákkal, de értsem meg, hogy egyedül volt közöttük! Vagyis nem csajjal volt. De hát ez most sem volt kérdés!

Hamar

2017.04.11. 21:27 kedd

- Szia. Alhatok nálad?
- Gyere. Korán kelünk. Most gyere. :)
- Iszom még egyet és indulok.
- Alszom még egyet és várlak. :)
- :) ok. Köszi
- Reggel szarul leszel, de muszáj lesz felkelned!
- Rendben. Ez igaz, köszi
- Nincs mit.
- Várom a metrót.
- Ügyes, okos! Puszit neki!
- Itt vok lent.
- Beengedlek.

A szombati veszekedés után, no meg a vasárnapi nehezen kelés után elég hamar jelentkezett. Azt mondja, nagyon szeretett volna vasárnap visszajönni, rettenetes hiányoztam! (Na ja! A szex, az hiányzott. A kielégületlenség utóhatása.)
Megittuk a maradék bort, beszélgettünk. Hiányzi neki a régi barátja (Gáborom). Kért, hogy ha beszélek vele, adjam meg a telefonszámát. Szerintem egy találkozót fogok inkább összehozni.

Reggel ébresztettem, korábban akart elmenni, mert akkor eléri a korábbi buszt. Inkább vele mentem. Így kaptam puszit az aluljáróban.

Ahogy máskor is...

2017.04.08. 20:24 - 23:50 szombat

- Szia. Alhatok nálad?
- Alhatsz. Gyere. Várlak.
- Ok. Majd megyek. :)
- Jól van. Fent leszek. ... Kicsit alszom. Ébressz fel, ha ideértél.
- Ok ... Most várom a taxit
- Jól van édes
- Itt vagyok
- Jövök

Reggel véletlenül futottunk össze. Túlórázni mentem. A villamosra 10 percet kellett volna várni. Átnéztem a buszhoz, bent állt, és rajta Ő. Futás keresztül az úttesten (nem volt forgalom). A négyes ülésen ültek a már ismert kollégájával. Oda ültem hozzájuk, és egészen laza hangnemben sikerült beszélgetnem velük. Csak három megállót mentünk együtt, utána átszálltam másra. Megálltam, és nem kérdeztem meg, hogy jön e este? És sörözni sem hívtam.

Nem sokkal éjfél előtt érkezett meg. Kicsit aludtam addig. Megint nagyon részeg volt. De örültem, hogy ott van. Megkapott mindent, egyet kivéve..., a hátsó bejáratot. Pedig nagyon szerette volna. De mondtam, nincs kedvem, és ilyen részegen amúgy sem sikerülne.
Egyetlen érdekes kijelentése volt: Állítólag legutóbb is volt ennyire részeg, "de én kijózanítottam"! Hát jó is lenne, ha eljutott volna valami a pici agyáig!
Azt a megjegyzésemet meg lenyeltem, hogy azért nem engedek a kívánságának, mert ő meg nem köszöntött fel a születésnapomon, mert "nem volt kedve". Márpedig valamit valamiért!

Amúgy az aktus sikertelen volt. Nem tudott elélvezni. Ennyit a sok piáról. :( Reggel korán szeretett volna felkelni, ami ugyancsak nem jött össze. Megint csak húzta az időt, hogy még egy kicsit, meg még egy órácskát...! Dolgozni ment, de kevés munkája maradt, talán nem lesz belőle baja, hogy később ment dolgozni. Kapott két szendvicset is. Meg két puszit útravalónak.

Minden keserűségem...

2017.04.01. 17:16 - 21:55 szombat

- 6-kor végzek. Szeretnék meginni veled egy sört.
- Bocs, de nem jó.
- Fasz kivan! Neked sosem jó, amikor Nekem lenne szükségem Rád! (ördögfej)
- :(

- Szia. Szeretnék veled lenni, ha jó még neked. Paraszt vok, őszintén mondom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Lehet is! Baszd meg! Veszekedést akarsz hallani? Akkor gyere!
- Milyen veszekedést?
- Rád zúdítom az összes keserűségemet, és válaszokat akarok!
- Nagyvonalakban mit szeretnél? Mert senkim nincs és sajnos ahogy a jövőmet látom nem is lesz... korán kell kelnem. Mert melózom holnap otthon.
- Beszélgetni. Őszintén. Tudni mit miért teszel? Jól látod a jövőd.
- Jo.
- Most majd az jön, hogy még buli van és nem tudod mikor érsz ide?
- Nem. Megyek majd.
- Nem majd. Vagy most jössz vagy ne gyere. Továbbra is szórakozol velem? ... Szóval nem jössz? Nem tudsz férfi módjára felállni az asztaltól?
- Van 1 fél söröm és indulok.
- Lássam!
- Ok. Fél sör=20 perc, utána indulok.
- Mérem az időt. Ha átbaszol...
- Nem foglak. ... Mit szeretnél inni? Mit vegyek neked?
- Ma már ittam sört. Csak te kellesz.
- És iszunk együtt valamit? Várom a metrót
- Tudsz még inni? Rád bízom.
- Nem sokat, de érted erőt vennék magamon. :) ... Leszálltam a villamosról. Mit innál?
- Hozz amit szeretnél. Ha még nyitva van valami
- Itt vok. Beengedsz?
- Yes
- Nem kell. Megyek a liftel. Fel. :)

Péntek reggel, ballagok a munkás buszom felé, amikor a másik busz mellet elhaladva észrevettem, hogy rajta ül másodmagával. Nem tudtam, mikor indulnak, így csak az ablakon intettem be neki, és kézzel-lábbal, szájleolvasással váltottunk pár szót. Kérdeztem tőle, jön e este? Nem. Megy haza aludni. És holnap? Talán. Mondom: hatkor végzek, jöjjön!

Szombaton túlóra. Mindját 12! Műszak vége felé ráküldtem egy sms-t. Végzek, sörözzünk! Válasza az volt, sajnos nem jó! Bepöccentem. Még be is ültem egy sörre a "Pocok"-ba. Az a szerencséje, hogy nem jöttek oda. Mert ha igen, akkor ott veszek vele össze, de oltárira. Igy haza mentem. Bocsánatkrve jött az újabb üzi, hülye volt, jöhet e? Háááát..., ha veszekedést akarsz hallani...

Vállalta. Jött. Hozott bort, amit csak én ittam. Az ágyban hátat fordítottam neki. Hozzám bújt, átölelt. Lassan kezdtem neki a mondandómnak. Elmondtam (újra) 8 év minden bánatát, keserűségét. Többször elsírtam magam. Ő is beszélt az anyjáról. Beszéltünk a sosemlessz családjáról. Megint felhozta, ne engedjem magamhoz, akkor sem, ha dörömbölne az ajtón, mert az nekem jobb lesz!
Felsoroltam, mi bánt. Többek között, hogy önző! Nem érdekli, én mit szeretek. Csak az van, amit ő! Elcsodálkozott: Tényleg ilyen lenne? Kapásból be is bizonyítottam, hogy igen! Amit én kapcsoltam be zenét, azt ő kikapcsolta, és azt indította el, amit ő szeret. Hagytam volna, de közben énekelgetett, és nem figyelt rám. Dühömben kikapcsoltam az egész gépet!
Icipicit féltékenykedett is. Keresztbe feküdt az ágyon, kértem, menjen arrébb. Megkérdezte, kivel szoktam még itt aludni? Mondom neki: "Kicsirókámmal". Néz értetlenül. Mutatom neki a fotelban a plüssrókámat, hogy vele! Megnyugodott.

Persze miután kibeszéltem magam, kibékültünk, és jött a szex. Beleadtunk apait, anyait. Hajnalban a szokásos korán kelés, és hazaindulás volt a téma. "Anyuci" várta haza. :(

Nem akarok örökre összeveszni vele! Szeretem, akarom őt! És csak is őt!

Véletlen

2017.03.31. péntek

Ma reggel is végig néztem a 34-es buszt, ahogy bent állt a megállóban, hátha... és lőn!
Rajta ült Kicsirókám a kollégával. Tenyeremet az ablakra téve jeleztem: ott vagyok. Észre vett, mosolygott! Felszálni nem akartam, és kiabálni sem, noha az ajtó mögötti ülésen ültek, így amolyan szájról olvasással, és kézjelekkel beszéltünk. Kérdeztem, jön e este? Ingatja a fejét. Miért? Megy aludni! Kérdem: holnap? Bólint: talán. Beleegyezően visszabólintok, és nyomatékosítom: Gyere! - Hát majd meglátjuk.

Fél válaszok

2017.03.22.  18:58 szerda

- Szia! Igaz, hogy 10-ig dolgozom, de megkérdezem: nálam alszol ma?
- ....
- Szeretném, ha válaszolnál valamit. Légyszi!
- ...
- Gondoljak megint amit akarok? Az sosem jó! :( Felhívni nem akarlak. Viszont egy kérdés: kivel cseteltél ma: :(

2017.03.23.  07:57 csütörtök

- Senkivel, csak telón nem tudom megnézni az üzeneteket. Megpróbáltam felrakni. Nem ment. Letöröltem. Ennyi.
- Valaki üzenget neked? Nocsak! :D Tegnap miért nem válaszoltál :(
- Nem, csak már 30 üzenetem van, és el akartam olvasni.
- Ok. Fél válasz is válasz. :) Vártalak. Hiányzol.
- ...
- Na ilyenkor kéne pici figyelmesség, hogy mire válaszolsz! De hát taníthatlak én! :( Csodálkozol, ha rossz kedvű leszek? Szeress! :(
- Még nem tudom. Lehet. :)
- Ez meg miféle válasz? Agyfaszt kapok tőled! :P
- Tudom. :)
- Becsajoztál? De most őszintén! Gyanús vagy nekem! Jó lenne tudni.
- Nem. Csak itam 1 sört.
- Tegnap vagy ma? Már egytől hülye leszel? Szülinapomra sem küldtél puszit. Hiába kértem. Na majd te is így kérhetsz tőlem ezt azt!
- Ma
- Veled sem lehet beszélgetni. 1 szavas válasz a fél üzimre. Na pussz!

Majdnem szülinapi

2017.03.12. vasárnap

sms - 15:49 - 18:50

- Szia. Ma van időd arra hogy együtt aludjunk majd?
- Persze hogy van. Mikor jönnél?
- Este meló után
- Oké addig hazaérek. Gyere, csak ne éjfélkor! Bár holnap szabin vagyok. :)
- 7-8 körül mennék. De reggel korán megyek haza. Megint. :(
- Oké. Nem gáz
- Szia. Igyál mert én is azt fogok. :)
- Épp rozét iszom. De ha későn jössz és nagyon részegen... (ördögfej)
- Igyekszem nem sokat inni. :) puszi
- Ha így lesz, nagyon kedves leszek hozzád.
- :) Remélem is. (kacsintós)
- Azért el ne szálljon veled a ló! Kedvességért kedvességet várok! (angyal)
- Csupa szív leszek... úgy csinálom, hogy neked is jó legye. (puszi)
- Meglátjuk. Kezdetnek gyere időben! :)
- Jó. Igyekszem. Most indulok hozzád. Otthon vagy?
- Igen, itthon. Már nagyon várlak!
- Itt vok.
- Megyek.
- Ne -  De - :)

 

Utolsó napja volt. Kaja maradékot a hűtőbe raktuk. Természetesen korán haza kell mennie. Valami terasz korlát vásárlás ürügyén, amit majd a nyáron tesznek fel. Meg mindenféle lakásfelújítás lesz kilátásban. Nem sokat fogom látni! Most kevesett ivott (nem volt kivel), és meg akarta mutatni otthon, hogy tud ő ha akar nem inni, és korán otthon lenni!
Azt hiszem, már nincs lelkiismeret furdalásom. Nem miattam nem lesz családja, hanem az anyja miatt! Zsarolja őt! Ezt Laci szájából hallottam. Zsarolja azzal, hogy el lehet otthonról költözni! Holott ez a legnagyobb félelme: egyedül maradni!
Fincsikét szexeltünk. Újabban nincs szükségem síkosítóra. :) Nem akarta levenni az alsóját. Azt mondja, volt már olyan, hogy kifordítva, és visszafelé vette fel, és csak otthon vette észre! :)
Korán aludni is tértünk. Most még én is aludtam mellette jó sokat. Reggel kicsit átöleltem, keltegettem, ahogy az ébresztője megszólalt, na meg persze picit szundizott. Na persze sem utólag, sem előre nem kívánt semmi "boldogat". :(

Békülős

2017.03.02. csütörtök

sms - 20:30 - 22:30

- Szia. Még haragszol rám?
- Igen. Semmit nem tettél azért, hogy ne haragudjak.
- Most mit tehetek? :)
- Most? Menj szépen haza!
- Nincs kedvem.
- Sajnálom.
- Nem mehetek hozzád?
- Minek? Hogy újból csak kihasználj, és megbánts?
- Jah. :(
- Nem kértél bocsánatot, nem válaszoltál semmire. Most sincs benned semmi érzés irántam.
- Ez van, ittam 4 sört, és ilyenkor rájövök, hogy hiányzol.
- Látod ez a baj, hogy csak ilyenkor. Amúgy meg simán elmész mellettem az utcán.
- Ha nem látlak, igen. Amúgy haverral voltam, azért nem mentem oda.
- A haverod tudja ki vagyok. Nem ez volt az ok. És legalább utána magyarázkodhattál volna üziben. Nem tetted.
- Nem, mert el voltam havazva. Sok a stressz.
- Hülye kifogás. Ha most idejöhetsz, képes vagy beszélgetni kettőnkről?
- Nem vagyok benne biztos, de meghallgatlak. És nem biztos, hogy most azonnal el tudok indulni, mert buli van. :) :(
- Na ettől kezdve értelmetlen ez az egész beszélgetés. Visszatértünk az alap problémához. Csak kihasználsz!
- Szerintem nem. :(
- (nem válaszoltam)
- Nah? Gondolom tényleg nem fogsz foglalkozni velem.
- Így semmi esetre sem, ha soha nem veszed figyelembe én mit szeretnék! Most menj haza!
- Figyelembe veszem, és szerintem mindig válaszoltam a kérdésedre.
- Nem úgy viselkedsz. És soha nem válaszolsz. Holnap sem fogsz emlékezni erre a beszélgetésre.
- Tudom. Akkor jó éjt. :( De szeretnék veled lenni. És mindig mondom, ha átölelnélek, és elalszom, de jól "esel" mindenhogy. Ha írsz, most rögtön taxi, és hozzád, ha nem, akkor taxi és haza. :(
- Most menj haza.
- Tényleg? Szeretnélek átölelni, és tudom jól, hogy te is engem. És ne tagadd! :(
- Nem tagadom. De most nem akarlak. Ahoz még túlságosan fáj ahogy velem viselkedsz.
- Akkor ne akarj. Legyönk együtt, és beszéljünk. !!! Személyesen.
- Nem vagy abban az állapotban. Korábban felajánlottam, te inkább a bulit választottad.
- De most abban vagyok. Nem ittam sokat, és te most majdhogynem kijózanítottál.
- Akkor is jönnél, ha nem lesz szex?
- Igen.
- Próbáljuk meg. Gyere.
- (negyed óra hallgatás)
- Fogadjunk, hogy még el sem indultál?
- Indulok. Így jó?
- Te most baszakszol velem? Nem, nem jó így!
- Indulok. Nem észleltem az smst.
- Nem most kell hazudni. Komolyan mondtam, csak beszélgetünk!
- Ok. Akkor indulhatok?
- Már rég itt kéne lenned!
- Megyek!!! (20 perc múlva) Indultam.
- Ok.

A múltkori folytatása sem volt egyszerű. Vasárnap írt smsemre nem válaszolt. Kedd reggel meg észre vettem az aluljáróban, ahogy éppen kávét vesz a cimborájával. Ezek szerint egy metróval mentünk. Megálltam, és vártam, mi lesz? Hát az lett, hogy jöttek felém, észrevett, odavetett egy "szia"-t, és kanyarodtak fel a lépcső felé. Agyam ismét felrobbant. Két napig azon agyaltam, hogyan tudnám végleg elküldeni, kiiktatni az életemből? Csak ne nekem fájna ez ennyire!
Ezek után jött ez a csütörtöki beszélgetés. Amikor engedtem neki, de közben is többször megbántam. Mert ugye jönne, de buli van! Később meg, hogy már indulna is, de nincs elég pénze taxira! Tudok neki kölcsön adni? Persze hogy adtam. Én barom állat!

De aztán megjött. Beszéltettem. Nem hagytam, hogy csak én mondjam a magamét. Állítólag hétfőn írt nekem, de nem válaszoltam. Mondom, nekem ugyan nem! Hát akkor kinek? Lehet, hogy az anyjától kérdezte meg, hogy ott aludhat e? (Remélem nem mástó.) Végül is othon aludt!
A beszélgetésünkből nem tudtam meg semmi újat! Retteg, mi lesz vele a szülei nélkül! Anyja zsarolja, hogy el lehet húzni otthonról, ha iszik, ha nem megy haza, ha nem segít. Ő boldog, és jól esik neki, hogy anyján kívül más nő is hazavárja (én), hogy gondoskodik róla. Szeret velem lenni, csak az a qrva pia nem volna!
Én mondtam neki, ihat, nem beszélem le róla, hisz felesleges (bár szívem szerint megtenném), de berúghatna néha velem is! Sok a melóhelyi gondja, stresszes, de hát ki nem az?

Kérdi, megyek e reggel dolgozni, és mindig ugyan azzal a villamossal megyek e, mert múltkor is pont lekéste a buszát. Mondom neki, akkor te mész egy korábbi villamossal, úgysem szeret velem jönni az utcán! Hogy én milyen hülye vagyokt, és ne mondjak ilyet! Ő csak azt nem szereti, ha puszilgatom! És menjek vele a korábbi villamossal! Dehogy megyek! Így is korábban ott vagyok, mint kéne. Oké, akkor ő sem megy azzal, együtt megyünk!

Közben átölelt (kiskifli-nagykifli). Egyszerre sóhajtottunk, erre megkérdezi: menstruálok? Mert akkor ő is fog! (... mert hogy egyszerre...) Elröhögtem magam, hogy milyen hülye! Majd jött a csók, és minden más! Gondolom számított rá, hogy azért a szex sem marad el! Hát nem is. Síkosító nélkül is olyan nedves voltam, mint a niagara! Azt hazudtam neki, spriccelős orgazmusom volt biztos, attól van ez.

Hamar elaludt, én nehezebben, kicsit később is ébredtem a szokásosnál. Épp csak annyi időnk volt, hogy felöltözzünk, elinduljunk (természetesen egy korábbi villamossal) Csodák csodája, elváláskor ő adott két puszit! Valamire csak emlékezett az estéből, és valamivel csak jóvá akarta tenni a szemét viselkedését.

Így most minden visszatért a régi kerékvágásba. Semmi nem változik, eg darabig nyugton leszek, aztán majd megint szakítunk valamiért!

Vele vagy nélküle?

2017.02.11. szombat

Hát most nem tudom, mi van? Lehet, hogy szakítottunk, lehet hogy csak fogunk, lehet hogy egyik sem.

Premenstruációs szindróma jeleit mutatom pár napja. Sértődékeny vagyok, könnyen összeveszek másokkal, (sokat takarítok).

Péntek utolsó munkanap nekem is, neki is. Már kiléptem a gyárkapon, amikor kérdi, jöhet e? Kérdem, merre van? Hátha tudunk útközben találkozni! Még melóban - írja. Oké, akkor otthon találkozunk!

Korai kelést emlegetett. Arra gondoltam, ha ilyen sokáig dolgozik, talán másnap is mennie kell. Kiderült, egyik sem volt igaz! Szokásos módon a kollégákkal iszogattak, és hajnalban azért rohan el, mert piacra kell vinni a szüleit. Vagyis megint csak átmeneti szállás vagyok, és ingyen szex. Elkeseredtem, megbántódtam. Ez már a sokadik csalódás a sorban. Egyik találka a másik után, ami sosem úgy zajlik, ahogy én szeretném. Mindíg az van, amit ő akar, én meg kinyalom a seggét is!
Épp egy napja írtam neki levelet, felhívtam a figyelmét 4 közelgő alkalomra, amikor is meghazudtolva önmagát, kicsit a kedvemben járhatna egy apró figyelmességgel. Mivel nem az az ajándékozós típus, annyit kértem, egyszer jöjjön időben, beszélgessünk, igyunk együtt valamit, és ne rohanjon el reggel! Erre tessék...! Pont az ellenkezőjét csinálja!

Látta rajtam, baj van! Nem akartam rázúdítani a bánatom. A hirtelen kimondott szó sosem vezet jóra! Kérdi, mi van? Mondom, majd megírom! De ne írjam meg, hanem most mondjam. Hát jó. Próbáltam szelíden fogalmazni, és persze elbőgtem magam közben. Na ezt akartam elkerülni! Annyiban jó volt, hogy kibeszélhettem magamból a dolgot. Meg is nyugodtam annyira, hogy jól esen a szex. Csak éppen nem tudtam elaludni utána (ő bezzeg fél másodperc alatt), és járt az agyam.

A kib@szott ébresztőjének a hangját vagy 20-szor hallgattam hajnalban, mert beállította fél háromra (majd szundi funkció), háromra (ismét szundi), és fél négyre is (újabb szundi), mert másnaposan igy szeret felkelni! Az, hogyí én sem alszom, az nem érdekli!

Végül felkelt, hogy elérje az első buszt. Csak öltözöt, nem gyújtott rá. Én meg magamban tartottam az éjszaka gondosan megfogalmazott mondataimat. - "Ha jelent neki bármit is mindaz, amit tőlem kap egy egy ilyen együtt töltött éjszaka alatt, és ezt meg is akarja tartani, akkor tegyen is érte, mert besokalltam a viszonzatlanságtól! Ha szeret, mondja ki, vagy éreztesse, ha nem ne jöjjön többet!)
Direkt nem kínáltam semmivel, és nem szóltam hozzá, csak néztem, ahogy öltözik. Naná, hogy kért vizet, meg rágó! Majd úgy ment el, hogy meg sem ölelt, puszit sem adott. Ettől persze elbőgtem magam a csukott ajtó mögött.

Most nem tudom, fog e jelentkezni, és mikor? Hogy fogok majd reagálni rá? Akarom e hogy jöjjön, vagy jobb lesz, ha nem engedem közel magamhoz? Szerinte ezt kéne tennem, mert az nekem jobb lenne! Hát nem lenne jobb! Kéne gy kis szünet, hogy érezze a hiányom, hogy vágyjon utánam, és akkor tenne kicsi erőfeszítéseket, hogy megbéküljek, de nincs erőm, kedvem, türelmem várni heteket, netán hónapokat, és közben azzal büntetni, hogy nemet mondok! Bántani nem tudom vele. Sohasem fog neki annyira fájni, mint nekem! Csak magammal tolok ki így is, úgy is.

Koncert után

2017.01.31. kedd

Mindig ugyan az... Amúgy is kikészültem már, túl sokszor ébresztett fel valaki telefonhívása az utóbbi időben, most még Ő is! És akor csacsog, beszélgethetnékje van, ahelyett, hogy hagyna visszaaludni. Éjfél is elmúlt, hogy beállított. Egyetlen oka volt, hogy nem haragudtam, mert másnap nem mentem dolgozni, így korán kelnem sem kellett.
Nagyon részeg volt. Alig állt meg a lábán. Én vettem le róla kabátot, pulóvert. A többi már ment egyedül. Annyira be volt állva, hogy mosdás után a zacsi alá gyűrt alsóval jött vissza és nem vette észre, csak későn. Reggel meg az volt az első kérdése, volt e nála hátizsák amikor megérkezett, és volt e rajta kabát? Mint kiderült koncerten volt. Visszatérő, fájó pont, hogy velem már nem jár koncertre. Előre vettek jegyet egy munkatársával rá. Utolsó munkanapjuk volt, másnap szabad. Ritkaság, hogy előre tervezzen mostanában. Nem sajnálom tőle amúgy, mert szinte sehová sem jár már a kocsmán kívül szórakozni. Elkeserítő.
Én kész voltam hagyni, had aludjon, de ez még eddig egyszer sem vált be. Szexelni akart.
Éjszaka még az kívánta, ne ébresszem fel korán. Ugyan ezt reggel már hibának érezte. Várták odahaza! Hát had menjen!

Kiesett

2017.01.20. péntek

A nap, amire már nem emlékszem. :(
Talán abba kéne hagyni az emlékek gyűjtését, az események rögzítését! :(

Ami dereng: Reggel együtt mentünk dolgozni. Illetve találkoztunk egy kollégával a központban. Ettől kezdve csak felesleges harmadiknak éreztem magam, akihez egy szót sem szól senki. Ja, és szerintem ezzel a kollégával beszéltem anno telefonon. :)

Nem várt nálamalvás

2017.01.15. vasárnap

Hétvége is van, szabadnapos is, nem vártam, hogy felbukkan. Nagyban alszom, amikor jön az üzi, aludhat e nálam. Persze, gyere csak, amíg ideérsz alszom! De nem engedi!!! Mire elszunnyadnék, jön az újabb üzi, hogy taxival fog jönni. Mintha nem tudnám. Nem ám, hogy elindult, vagy már itt toporog a kapu előtt! Neeeem! Majd jön, csupán én ébredtem fel feleslegesen. Nem azért írom ezeket, mert mérges vagyok rá, csak hogy megvilágítsam, milyen is ő?
No, megjött, lementem, beengedtem. A sörösüveg még tele a kezében. Gyorsan megittam, különben pocsékba megy. Vissza az ágyba. Nekivetkőzik, bújik a takarója alá. Mondom neki, jó éjszakát! Majd hátat fordítottam, és hagytam, döntsön, alszik vagy sem. Egyik sem gond. Nekem már az maga jó érzés, hogy ott van mellettem.
Felém fordul, átölel, mellemre símul a keze. Beindulnak a hormonok. Kíváncsiságból, nem használtam síkosítót. Nem is volt rá szükség. Nagyon élvezi, ha a számban lehet. Igyekszem is, hogy változatos legyen, és ne rutinszerű, megunható.
Következő lépés, hogy én vagyok felül. Újabban ezt is nagyon szereti. Csak amikor már totálisan elfáradt a lában, lezsibbadt, begörcsölt, akkor tudom rávenni, hogy cseréljünk. Kivételesen nem kellett túl sok idő a kielégüléshez.
Mindezek után percek alatt el bír aludni. Én meg nem. Ilyenkor kicsit hozzábújok, betakargatom, megpuszilgatom. Hallgatom, ahogy szuszog, majd horkol. Élvezem, hogy keresztben fekszik az ágyon, nekem alig hagyva helyet.
Reggel elértük azt is, hogy nem hajnalban rohan el. Hétvége van. Nem dolgozik, ahogy én sem. Piacra sem kell vinnie az anyját. Nyolcra kért ébresztőt. Vagyis egyszer hétkor keltettem, majd hagytam még egy órát.
Megpendítettem neki egy koncertet, de határozottan nemet mondot. Nem jön, kihagyja! Kár.