Utazás előtt - után

2017.06.07. szerda

Kész! Vége! Feladom!... Mármint a blogírást Róla!
Nem bírom követni a hülyeségeit!

5 hétig semmit nem hallotam róla. Nem jelentkezett. Pontosabban: 4 hét után ráküldtem egy sms-t, hogy mi van vele? Válasza: Semmi, sok a meló!
Tipikusan rá jellemző, hogy aznap este, amikor aludnom kéne, mert reggel nem késhetem le a buszt, ami Olaszországba indul, jelentkezik, hogy nálam aludna! Én meg nem tudok nemet mondani neki! (Vagy csak ritkán.) Állítólag nagyon hiányoztam neki, és azért nem jött eddig, mert azt hitte, hogy köztünk vége, csak mert legutóbb nem volt szex! Hát ez hülye! Annyi hasznom volt belőle, hogy a buszon tudtam picit szundikálni! :)

5 nap múlva, még rajta vagyok a turistabuszon, amikor megint üzenet érkezett, a szokásos kérdéssel: alhat e nálam?
Persze hogy alhat. Még időm is volt hazamenni, letusolni.
Újabb dolog derült ki róla. Évek óta kéne légzéskönnyítőt használnia (mint az asztmások), mert tropa a tüdeje a sok dohányzástól! Szex után, azt hittem, ott hal meg nekem, annyira nem kapott levegőt! :(

Végtelen történet

2017.04.28. péntek

Semmi nem változik. Dühös vagyok magamra! Fáj a tehetetlenség! Fáj, hogy szeretem, és nem tudom végleg kizárni az életemből! Mert az még jobban fájna! (Azt hiszem, ezt is leírtam már vagy százszor.) Ez volt az első szex nélküli éjszakánk. Én akartam így. Mert megint hajnali egykor ért oda hozzám. Én meg elhatároztam, nem veszekszem! Nem hozok szóba semmit! És csak alvás lessz, hogy valamicskét tudjon pihenni. (Mert hülye vagyok.)
Amikor kérdezte, jöhetne e aludni, már rossz kedvem lett. Ugyanis ez egyenértékű azzal, hogy ma nem jön koncertre. :( Amit annyira vártam, és amit annyira szerettem volna. Vagyis egy újabb csalódás, álomkép kergetés, gyomorba rúgás! Egész egyszerűen nem fogja fel, mit tesz velem? Mit érzek? :(
És egy cseppet sem sajnáltam, amikor próbálta előadni, hogy már egy órája nem bír taxit fogni, és megfagy! Nehogymááár! Amikor javasoltam, hogy legközelebb talán el lehetne érni az utolsó metrót, villamost, akkor közölte, olyan vagyok, mint az anyja! Hát van bennünk valami közös. - vágtam vissza.
Kért egy zoknit a lábára, mert fázott (nem tudom, a sajátja miért nem volt jó?). Én alvást javasoltam, és úgy is viselkedtem. Nem reagáltam az ölelésére, a gyengéd símogatására (ilyenkor bezzeg tud), a puszijaira. Máskor egy pillanat alatt elalszik, most vagy fél órát is próbálkozott még, hátha rávetem magam! Nem tettem. Kapott pici viszont puszit, hogy ne azt érezze, dühös vagyok. Kezét is meg símogattam, de semmi olyat nem tettem, amivel bátoríthattam volna. Állítólag hiányoztam neki! Aha! Nem úgy vettem észre.
Reggel nem ébresztettem. Keljen fel, ahogy tud! (Tovább is aludt egy órával.) Szendvicset sem csomagoltam neki. Csupán egy korty kávét kapott, no meg rágót, zsepit. Érdekes módon gyógyszer nem kellett neki. Talán mert nem rázta össze az agyát a szex!

Egy kis jó, egy kis rossz

2017.04.26. szerda

Barátnőmmel voltunk kajálni, dumálni. Hazafelé mentem éppen, amikor befutott az első sms. Jönne. Nem vártam, úgy tudtam, csak csütörtökön kezdi a melót. Előző nap nem szokott jönni. Gondoltam behívták rendkívüli jelleggel. Mivel másnap én is, ő is munkába ment, gyorsan beszaladtam a boltba, vettem zsömlét, tudjak neki mit csomagolni. Hazaérve rendrakás, fürdés, ahelyett, hogy pihentem volna. Vártam, naná, hogy nem kapkodta el a hozzám jövést! Én meg hulla voltam az álmosságtól!
Kapott egy adag fejmosást, veszekedést most is! Egész jól viseli. Átölel közben, úgy hallgatja, és próbál védekezni. Nem jutunk zöld ágra! Nem fogja fell, mennyire bánt, hogy már semmiféle közös "programunk" nincs. Azt állítja, velem itthon szeret inni, a konyhámban (csak éppen nem teszi), a kocsmában meg a cimbikkel. Oké, de attól még lehetne velem is, cimbik nélkül! Aztán szóba hozom, hogy itt a remek alkalom, szombaton koncert a lakótelepen. Kedvenc együttese, ingyenes rendezvény, meló után ide jöhetne egyenesen, kimennénk pár hideg sörrel, utána két perc alatt hozzám érünk, lenne idő szexre is, alvásra is, és mehetne tőlem dolgozni! Kaját is kapna, főznék is neki! Mi a válasza? "Szó sem lehet róla!" Hát kapd be! Hiába érvelek, nem győzöm meg. Bár a kedvemért kinyög egy "talán"-t.
Következő kínos témám a szex volt. Pontosabban az ő vissza-vissza térő kívánsága. Igyekeztem rávilágítani, hogy ez olyan dolog, amit nem szeretek. Ő meg nem szeret senkit felköszönteni semmilyen alkalomból. Na, majd ha kedve ellenére ezt mégis megteszi, s küld egy sms-t mondjuk, ha születésnapom van, na akkor majd én is megteszem a kedvéért! Csak éppen a kettőnk "nemszeretem" dolga között óriási különbség van. És ha ő ennyit nem tud megtenni értem, akkor én miért tegyem meg azt, amit meg ő akar? Ebben sem jutottunk közös nevezőre.
Hogy mégse veszekedéssel teljen az este, jókedvet erőltettem magamra, és dugtunk egy nagyot. Most legalább sikeresen zárult a dolog.

Reggel megint rúgott rajtam kettőt. Úgy volt, együtt megyünk dolgozni. Mire közli, ő mégis inkább korábban menne fél órával. Hát menjen! A fene sem fog miatta fagyoskodni feleslegesen, én majd megyek, ahogy szoktam. Erre mit látok...? (Volt egy ilyen érzésem...) Nézem a buszt amivel menni szokott, csak úgy megszokásból, miközben haladtam a saját buszom felé, és látom, rajta ül a haver-munkatárssal. Felrobbant az agyam! Tudom, nem direkt csinálta, és ő tényleg korán be akart érni a melóhelyére, csak összefutottak (vagy bevárták egymást), és akkor már cigi, kávé, duma, ejráérünk dolgozni menni! De iszonyúan dühít, hogy a cimbi miatt ráér később menni, miattam nem! Szóval látván őket, bekopogtam a busz ablakán. Meglepve kinézett, és már magyarázkodott is volna, de én felmutattam neki a középső ujjam, és tovább álltam.

Papírforma

2017.04.21 péntek

Péntek, utolsó munkanapja... papírforma szerint jelentkezett. Szerencséje, hogy nem volt rajtam a szokásos havi féltékenység, rossz kedv. Mert meg is sértődhettem volna... megint. Nem jöttünk együtt haza, nem ittunk meg együtt egy sört. Későn érkezett. Szédüléssel, fejfájással, részegen. Nem sok mindent lehet ilyenkor kezdeni vele. Persze igényelné a szexet, a kényeztetést..., fel van izgulva, csak éppen semmit nem tud kezdeni vele a rosszullét miatt. Nekem meg rohadtul nincs kedvem végig a domina szerepet játszani. Azért szexeltünk, rossz sem volt, de kimondottan jónak sem mondanám. Neki meg aztán teljesen felesleges volt, mert nem tudott elélvezni. Az alvás ismét csak kurta 3 órára sikeredett. Magyarázkodik, miért is kell korán haza mennie, de nem érdekel. Menjen. Csak éppen nem piheni ki magát, és én sem. Aztán itt jajjgatott nekem reggel, hogy milyen kár volt "egy" sörre beülni a cimborákkal! Késő bánat!
Aztán gyanús is nekem! Vagy csak túl sokat féltékenykedtem az utóbbi időben!  A múltkori veszekedésemnél is váltig hajtogatta, hogy nincs senkije (noha nem is kérdeztem), most meg azt mondogatta, hogy egyedül sörözött! Vagyis cimborákkal, de értsem meg, hogy egyedül volt közöttük! Vagyis nem csajjal volt. De hát ez most sem volt kérdés!

Hamar

2017.04.11. 21:27 kedd

- Szia. Alhatok nálad?
- Gyere. Korán kelünk. Most gyere. :)
- Iszom még egyet és indulok.
- Alszom még egyet és várlak. :)
- :) ok. Köszi
- Reggel szarul leszel, de muszáj lesz felkelned!
- Rendben. Ez igaz, köszi
- Nincs mit.
- Várom a metrót.
- Ügyes, okos! Puszit neki!
- Itt vok lent.
- Beengedlek.

A szombati veszekedés után, no meg a vasárnapi nehezen kelés után elég hamar jelentkezett. Azt mondja, nagyon szeretett volna vasárnap visszajönni, rettenetes hiányoztam! (Na ja! A szex, az hiányzott. A kielégületlenség utóhatása.)
Megittuk a maradék bort, beszélgettünk. Hiányzi neki a régi barátja (Gáborom). Kért, hogy ha beszélek vele, adjam meg a telefonszámát. Szerintem egy találkozót fogok inkább összehozni.

Reggel ébresztettem, korábban akart elmenni, mert akkor eléri a korábbi buszt. Inkább vele mentem. Így kaptam puszit az aluljáróban.

Ahogy máskor is...

2017.04.08. 20:24 - 23:50 szombat

- Szia. Alhatok nálad?
- Alhatsz. Gyere. Várlak.
- Ok. Majd megyek. :)
- Jól van. Fent leszek. ... Kicsit alszom. Ébressz fel, ha ideértél.
- Ok ... Most várom a taxit
- Jól van édes
- Itt vagyok
- Jövök

Reggel véletlenül futottunk össze. Túlórázni mentem. A villamosra 10 percet kellett volna várni. Átnéztem a buszhoz, bent állt, és rajta Ő. Futás keresztül az úttesten (nem volt forgalom). A négyes ülésen ültek a már ismert kollégájával. Oda ültem hozzájuk, és egészen laza hangnemben sikerült beszélgetnem velük. Csak három megállót mentünk együtt, utána átszálltam másra. Megálltam, és nem kérdeztem meg, hogy jön e este? És sörözni sem hívtam.

Nem sokkal éjfél előtt érkezett meg. Kicsit aludtam addig. Megint nagyon részeg volt. De örültem, hogy ott van. Megkapott mindent, egyet kivéve..., a hátsó bejáratot. Pedig nagyon szerette volna. De mondtam, nincs kedvem, és ilyen részegen amúgy sem sikerülne.
Egyetlen érdekes kijelentése volt: Állítólag legutóbb is volt ennyire részeg, "de én kijózanítottam"! Hát jó is lenne, ha eljutott volna valami a pici agyáig!
Azt a megjegyzésemet meg lenyeltem, hogy azért nem engedek a kívánságának, mert ő meg nem köszöntött fel a születésnapomon, mert "nem volt kedve". Márpedig valamit valamiért!

Amúgy az aktus sikertelen volt. Nem tudott elélvezni. Ennyit a sok piáról. :( Reggel korán szeretett volna felkelni, ami ugyancsak nem jött össze. Megint csak húzta az időt, hogy még egy kicsit, meg még egy órácskát...! Dolgozni ment, de kevés munkája maradt, talán nem lesz belőle baja, hogy később ment dolgozni. Kapott két szendvicset is. Meg két puszit útravalónak.

Minden keserűségem...

2017.04.01. 17:16 - 21:55 szombat

- 6-kor végzek. Szeretnék meginni veled egy sört.
- Bocs, de nem jó.
- Fasz kivan! Neked sosem jó, amikor Nekem lenne szükségem Rád! (ördögfej)
- :(

- Szia. Szeretnék veled lenni, ha jó még neked. Paraszt vok, őszintén mondom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Lehet is! Baszd meg! Veszekedést akarsz hallani? Akkor gyere!
- Milyen veszekedést?
- Rád zúdítom az összes keserűségemet, és válaszokat akarok!
- Nagyvonalakban mit szeretnél? Mert senkim nincs és sajnos ahogy a jövőmet látom nem is lesz... korán kell kelnem. Mert melózom holnap otthon.
- Beszélgetni. Őszintén. Tudni mit miért teszel? Jól látod a jövőd.
- Jo.
- Most majd az jön, hogy még buli van és nem tudod mikor érsz ide?
- Nem. Megyek majd.
- Nem majd. Vagy most jössz vagy ne gyere. Továbbra is szórakozol velem? ... Szóval nem jössz? Nem tudsz férfi módjára felállni az asztaltól?
- Van 1 fél söröm és indulok.
- Lássam!
- Ok. Fél sör=20 perc, utána indulok.
- Mérem az időt. Ha átbaszol...
- Nem foglak. ... Mit szeretnél inni? Mit vegyek neked?
- Ma már ittam sört. Csak te kellesz.
- És iszunk együtt valamit? Várom a metrót
- Tudsz még inni? Rád bízom.
- Nem sokat, de érted erőt vennék magamon. :) ... Leszálltam a villamosról. Mit innál?
- Hozz amit szeretnél. Ha még nyitva van valami
- Itt vok. Beengedsz?
- Yes
- Nem kell. Megyek a liftel. Fel. :)

Péntek reggel, ballagok a munkás buszom felé, amikor a másik busz mellet elhaladva észrevettem, hogy rajta ül másodmagával. Nem tudtam, mikor indulnak, így csak az ablakon intettem be neki, és kézzel-lábbal, szájleolvasással váltottunk pár szót. Kérdeztem tőle, jön e este? Nem. Megy haza aludni. És holnap? Talán. Mondom: hatkor végzek, jöjjön!

Szombaton túlóra. Mindját 12! Műszak vége felé ráküldtem egy sms-t. Végzek, sörözzünk! Válasza az volt, sajnos nem jó! Bepöccentem. Még be is ültem egy sörre a "Pocok"-ba. Az a szerencséje, hogy nem jöttek oda. Mert ha igen, akkor ott veszek vele össze, de oltárira. Igy haza mentem. Bocsánatkrve jött az újabb üzi, hülye volt, jöhet e? Háááát..., ha veszekedést akarsz hallani...

Vállalta. Jött. Hozott bort, amit csak én ittam. Az ágyban hátat fordítottam neki. Hozzám bújt, átölelt. Lassan kezdtem neki a mondandómnak. Elmondtam (újra) 8 év minden bánatát, keserűségét. Többször elsírtam magam. Ő is beszélt az anyjáról. Beszéltünk a sosemlessz családjáról. Megint felhozta, ne engedjem magamhoz, akkor sem, ha dörömbölne az ajtón, mert az nekem jobb lesz!
Felsoroltam, mi bánt. Többek között, hogy önző! Nem érdekli, én mit szeretek. Csak az van, amit ő! Elcsodálkozott: Tényleg ilyen lenne? Kapásból be is bizonyítottam, hogy igen! Amit én kapcsoltam be zenét, azt ő kikapcsolta, és azt indította el, amit ő szeret. Hagytam volna, de közben énekelgetett, és nem figyelt rám. Dühömben kikapcsoltam az egész gépet!
Icipicit féltékenykedett is. Keresztbe feküdt az ágyon, kértem, menjen arrébb. Megkérdezte, kivel szoktam még itt aludni? Mondom neki: "Kicsirókámmal". Néz értetlenül. Mutatom neki a fotelban a plüssrókámat, hogy vele! Megnyugodott.

Persze miután kibeszéltem magam, kibékültünk, és jött a szex. Beleadtunk apait, anyait. Hajnalban a szokásos korán kelés, és hazaindulás volt a téma. "Anyuci" várta haza. :(

Nem akarok örökre összeveszni vele! Szeretem, akarom őt! És csak is őt!

Véletlen

2017.03.31. péntek

Ma reggel is végig néztem a 34-es buszt, ahogy bent állt a megállóban, hátha... és lőn!
Rajta ült Kicsirókám a kollégával. Tenyeremet az ablakra téve jeleztem: ott vagyok. Észre vett, mosolygott! Felszálni nem akartam, és kiabálni sem, noha az ajtó mögötti ülésen ültek, így amolyan szájról olvasással, és kézjelekkel beszéltünk. Kérdeztem, jön e este? Ingatja a fejét. Miért? Megy aludni! Kérdem: holnap? Bólint: talán. Beleegyezően visszabólintok, és nyomatékosítom: Gyere! - Hát majd meglátjuk.

Fél válaszok

2017.03.22.  18:58 szerda

- Szia! Igaz, hogy 10-ig dolgozom, de megkérdezem: nálam alszol ma?
- ....
- Szeretném, ha válaszolnál valamit. Légyszi!
- ...
- Gondoljak megint amit akarok? Az sosem jó! :( Felhívni nem akarlak. Viszont egy kérdés: kivel cseteltél ma: :(

2017.03.23.  07:57 csütörtök

- Senkivel, csak telón nem tudom megnézni az üzeneteket. Megpróbáltam felrakni. Nem ment. Letöröltem. Ennyi.
- Valaki üzenget neked? Nocsak! :D Tegnap miért nem válaszoltál :(
- Nem, csak már 30 üzenetem van, és el akartam olvasni.
- Ok. Fél válasz is válasz. :) Vártalak. Hiányzol.
- ...
- Na ilyenkor kéne pici figyelmesség, hogy mire válaszolsz! De hát taníthatlak én! :( Csodálkozol, ha rossz kedvű leszek? Szeress! :(
- Még nem tudom. Lehet. :)
- Ez meg miféle válasz? Agyfaszt kapok tőled! :P
- Tudom. :)
- Becsajoztál? De most őszintén! Gyanús vagy nekem! Jó lenne tudni.
- Nem. Csak itam 1 sört.
- Tegnap vagy ma? Már egytől hülye leszel? Szülinapomra sem küldtél puszit. Hiába kértem. Na majd te is így kérhetsz tőlem ezt azt!
- Ma
- Veled sem lehet beszélgetni. 1 szavas válasz a fél üzimre. Na pussz!

Majdnem szülinapi

2017.03.12. vasárnap

sms - 15:49 - 18:50

- Szia. Ma van időd arra hogy együtt aludjunk majd?
- Persze hogy van. Mikor jönnél?
- Este meló után
- Oké addig hazaérek. Gyere, csak ne éjfélkor! Bár holnap szabin vagyok. :)
- 7-8 körül mennék. De reggel korán megyek haza. Megint. :(
- Oké. Nem gáz
- Szia. Igyál mert én is azt fogok. :)
- Épp rozét iszom. De ha későn jössz és nagyon részegen... (ördögfej)
- Igyekszem nem sokat inni. :) puszi
- Ha így lesz, nagyon kedves leszek hozzád.
- :) Remélem is. (kacsintós)
- Azért el ne szálljon veled a ló! Kedvességért kedvességet várok! (angyal)
- Csupa szív leszek... úgy csinálom, hogy neked is jó legye. (puszi)
- Meglátjuk. Kezdetnek gyere időben! :)
- Jó. Igyekszem. Most indulok hozzád. Otthon vagy?
- Igen, itthon. Már nagyon várlak!
- Itt vok.
- Megyek.
- Ne -  De - :)

 

Utolsó napja volt. Kaja maradékot a hűtőbe raktuk. Természetesen korán haza kell mennie. Valami terasz korlát vásárlás ürügyén, amit majd a nyáron tesznek fel. Meg mindenféle lakásfelújítás lesz kilátásban. Nem sokat fogom látni! Most kevesett ivott (nem volt kivel), és meg akarta mutatni otthon, hogy tud ő ha akar nem inni, és korán otthon lenni!
Azt hiszem, már nincs lelkiismeret furdalásom. Nem miattam nem lesz családja, hanem az anyja miatt! Zsarolja őt! Ezt Laci szájából hallottam. Zsarolja azzal, hogy el lehet otthonról költözni! Holott ez a legnagyobb félelme: egyedül maradni!
Fincsikét szexeltünk. Újabban nincs szükségem síkosítóra. :) Nem akarta levenni az alsóját. Azt mondja, volt már olyan, hogy kifordítva, és visszafelé vette fel, és csak otthon vette észre! :)
Korán aludni is tértünk. Most még én is aludtam mellette jó sokat. Reggel kicsit átöleltem, keltegettem, ahogy az ébresztője megszólalt, na meg persze picit szundizott. Na persze sem utólag, sem előre nem kívánt semmi "boldogat". :(

Békülős

2017.03.02. csütörtök

sms - 20:30 - 22:30

- Szia. Még haragszol rám?
- Igen. Semmit nem tettél azért, hogy ne haragudjak.
- Most mit tehetek? :)
- Most? Menj szépen haza!
- Nincs kedvem.
- Sajnálom.
- Nem mehetek hozzád?
- Minek? Hogy újból csak kihasználj, és megbánts?
- Jah. :(
- Nem kértél bocsánatot, nem válaszoltál semmire. Most sincs benned semmi érzés irántam.
- Ez van, ittam 4 sört, és ilyenkor rájövök, hogy hiányzol.
- Látod ez a baj, hogy csak ilyenkor. Amúgy meg simán elmész mellettem az utcán.
- Ha nem látlak, igen. Amúgy haverral voltam, azért nem mentem oda.
- A haverod tudja ki vagyok. Nem ez volt az ok. És legalább utána magyarázkodhattál volna üziben. Nem tetted.
- Nem, mert el voltam havazva. Sok a stressz.
- Hülye kifogás. Ha most idejöhetsz, képes vagy beszélgetni kettőnkről?
- Nem vagyok benne biztos, de meghallgatlak. És nem biztos, hogy most azonnal el tudok indulni, mert buli van. :) :(
- Na ettől kezdve értelmetlen ez az egész beszélgetés. Visszatértünk az alap problémához. Csak kihasználsz!
- Szerintem nem. :(
- (nem válaszoltam)
- Nah? Gondolom tényleg nem fogsz foglalkozni velem.
- Így semmi esetre sem, ha soha nem veszed figyelembe én mit szeretnék! Most menj haza!
- Figyelembe veszem, és szerintem mindig válaszoltam a kérdésedre.
- Nem úgy viselkedsz. És soha nem válaszolsz. Holnap sem fogsz emlékezni erre a beszélgetésre.
- Tudom. Akkor jó éjt. :( De szeretnék veled lenni. És mindig mondom, ha átölelnélek, és elalszom, de jól "esel" mindenhogy. Ha írsz, most rögtön taxi, és hozzád, ha nem, akkor taxi és haza. :(
- Most menj haza.
- Tényleg? Szeretnélek átölelni, és tudom jól, hogy te is engem. És ne tagadd! :(
- Nem tagadom. De most nem akarlak. Ahoz még túlságosan fáj ahogy velem viselkedsz.
- Akkor ne akarj. Legyönk együtt, és beszéljünk. !!! Személyesen.
- Nem vagy abban az állapotban. Korábban felajánlottam, te inkább a bulit választottad.
- De most abban vagyok. Nem ittam sokat, és te most majdhogynem kijózanítottál.
- Akkor is jönnél, ha nem lesz szex?
- Igen.
- Próbáljuk meg. Gyere.
- (negyed óra hallgatás)
- Fogadjunk, hogy még el sem indultál?
- Indulok. Így jó?
- Te most baszakszol velem? Nem, nem jó így!
- Indulok. Nem észleltem az smst.
- Nem most kell hazudni. Komolyan mondtam, csak beszélgetünk!
- Ok. Akkor indulhatok?
- Már rég itt kéne lenned!
- Megyek!!! (20 perc múlva) Indultam.
- Ok.

A múltkori folytatása sem volt egyszerű. Vasárnap írt smsemre nem válaszolt. Kedd reggel meg észre vettem az aluljáróban, ahogy éppen kávét vesz a cimborájával. Ezek szerint egy metróval mentünk. Megálltam, és vártam, mi lesz? Hát az lett, hogy jöttek felém, észrevett, odavetett egy "szia"-t, és kanyarodtak fel a lépcső felé. Agyam ismét felrobbant. Két napig azon agyaltam, hogyan tudnám végleg elküldeni, kiiktatni az életemből? Csak ne nekem fájna ez ennyire!
Ezek után jött ez a csütörtöki beszélgetés. Amikor engedtem neki, de közben is többször megbántam. Mert ugye jönne, de buli van! Később meg, hogy már indulna is, de nincs elég pénze taxira! Tudok neki kölcsön adni? Persze hogy adtam. Én barom állat!

De aztán megjött. Beszéltettem. Nem hagytam, hogy csak én mondjam a magamét. Állítólag hétfőn írt nekem, de nem válaszoltam. Mondom, nekem ugyan nem! Hát akkor kinek? Lehet, hogy az anyjától kérdezte meg, hogy ott aludhat e? (Remélem nem mástó.) Végül is othon aludt!
A beszélgetésünkből nem tudtam meg semmi újat! Retteg, mi lesz vele a szülei nélkül! Anyja zsarolja, hogy el lehet húzni otthonról, ha iszik, ha nem megy haza, ha nem segít. Ő boldog, és jól esik neki, hogy anyján kívül más nő is hazavárja (én), hogy gondoskodik róla. Szeret velem lenni, csak az a qrva pia nem volna!
Én mondtam neki, ihat, nem beszélem le róla, hisz felesleges (bár szívem szerint megtenném), de berúghatna néha velem is! Sok a melóhelyi gondja, stresszes, de hát ki nem az?

Kérdi, megyek e reggel dolgozni, és mindig ugyan azzal a villamossal megyek e, mert múltkor is pont lekéste a buszát. Mondom neki, akkor te mész egy korábbi villamossal, úgysem szeret velem jönni az utcán! Hogy én milyen hülye vagyokt, és ne mondjak ilyet! Ő csak azt nem szereti, ha puszilgatom! És menjek vele a korábbi villamossal! Dehogy megyek! Így is korábban ott vagyok, mint kéne. Oké, akkor ő sem megy azzal, együtt megyünk!

Közben átölelt (kiskifli-nagykifli). Egyszerre sóhajtottunk, erre megkérdezi: menstruálok? Mert akkor ő is fog! (... mert hogy egyszerre...) Elröhögtem magam, hogy milyen hülye! Majd jött a csók, és minden más! Gondolom számított rá, hogy azért a szex sem marad el! Hát nem is. Síkosító nélkül is olyan nedves voltam, mint a niagara! Azt hazudtam neki, spriccelős orgazmusom volt biztos, attól van ez.

Hamar elaludt, én nehezebben, kicsit később is ébredtem a szokásosnál. Épp csak annyi időnk volt, hogy felöltözzünk, elinduljunk (természetesen egy korábbi villamossal) Csodák csodája, elváláskor ő adott két puszit! Valamire csak emlékezett az estéből, és valamivel csak jóvá akarta tenni a szemét viselkedését.

Így most minden visszatért a régi kerékvágásba. Semmi nem változik, eg darabig nyugton leszek, aztán majd megint szakítunk valamiért!

Vele vagy nélküle?

2017.02.11. szombat

Hát most nem tudom, mi van? Lehet, hogy szakítottunk, lehet hogy csak fogunk, lehet hogy egyik sem.

Premenstruációs szindróma jeleit mutatom pár napja. Sértődékeny vagyok, könnyen összeveszek másokkal, (sokat takarítok).

Péntek utolsó munkanap nekem is, neki is. Már kiléptem a gyárkapon, amikor kérdi, jöhet e? Kérdem, merre van? Hátha tudunk útközben találkozni! Még melóban - írja. Oké, akkor otthon találkozunk!

Korai kelést emlegetett. Arra gondoltam, ha ilyen sokáig dolgozik, talán másnap is mennie kell. Kiderült, egyik sem volt igaz! Szokásos módon a kollégákkal iszogattak, és hajnalban azért rohan el, mert piacra kell vinni a szüleit. Vagyis megint csak átmeneti szállás vagyok, és ingyen szex. Elkeseredtem, megbántódtam. Ez már a sokadik csalódás a sorban. Egyik találka a másik után, ami sosem úgy zajlik, ahogy én szeretném. Mindíg az van, amit ő akar, én meg kinyalom a seggét is!
Épp egy napja írtam neki levelet, felhívtam a figyelmét 4 közelgő alkalomra, amikor is meghazudtolva önmagát, kicsit a kedvemben járhatna egy apró figyelmességgel. Mivel nem az az ajándékozós típus, annyit kértem, egyszer jöjjön időben, beszélgessünk, igyunk együtt valamit, és ne rohanjon el reggel! Erre tessék...! Pont az ellenkezőjét csinálja!

Látta rajtam, baj van! Nem akartam rázúdítani a bánatom. A hirtelen kimondott szó sosem vezet jóra! Kérdi, mi van? Mondom, majd megírom! De ne írjam meg, hanem most mondjam. Hát jó. Próbáltam szelíden fogalmazni, és persze elbőgtem magam közben. Na ezt akartam elkerülni! Annyiban jó volt, hogy kibeszélhettem magamból a dolgot. Meg is nyugodtam annyira, hogy jól esen a szex. Csak éppen nem tudtam elaludni utána (ő bezzeg fél másodperc alatt), és járt az agyam.

A kib@szott ébresztőjének a hangját vagy 20-szor hallgattam hajnalban, mert beállította fél háromra (majd szundi funkció), háromra (ismét szundi), és fél négyre is (újabb szundi), mert másnaposan igy szeret felkelni! Az, hogyí én sem alszom, az nem érdekli!

Végül felkelt, hogy elérje az első buszt. Csak öltözöt, nem gyújtott rá. Én meg magamban tartottam az éjszaka gondosan megfogalmazott mondataimat. - "Ha jelent neki bármit is mindaz, amit tőlem kap egy egy ilyen együtt töltött éjszaka alatt, és ezt meg is akarja tartani, akkor tegyen is érte, mert besokalltam a viszonzatlanságtól! Ha szeret, mondja ki, vagy éreztesse, ha nem ne jöjjön többet!)
Direkt nem kínáltam semmivel, és nem szóltam hozzá, csak néztem, ahogy öltözik. Naná, hogy kért vizet, meg rágó! Majd úgy ment el, hogy meg sem ölelt, puszit sem adott. Ettől persze elbőgtem magam a csukott ajtó mögött.

Most nem tudom, fog e jelentkezni, és mikor? Hogy fogok majd reagálni rá? Akarom e hogy jöjjön, vagy jobb lesz, ha nem engedem közel magamhoz? Szerinte ezt kéne tennem, mert az nekem jobb lenne! Hát nem lenne jobb! Kéne gy kis szünet, hogy érezze a hiányom, hogy vágyjon utánam, és akkor tenne kicsi erőfeszítéseket, hogy megbéküljek, de nincs erőm, kedvem, türelmem várni heteket, netán hónapokat, és közben azzal büntetni, hogy nemet mondok! Bántani nem tudom vele. Sohasem fog neki annyira fájni, mint nekem! Csak magammal tolok ki így is, úgy is.

Koncert után

2017.01.31. kedd

Mindig ugyan az... Amúgy is kikészültem már, túl sokszor ébresztett fel valaki telefonhívása az utóbbi időben, most még Ő is! És akor csacsog, beszélgethetnékje van, ahelyett, hogy hagyna visszaaludni. Éjfél is elmúlt, hogy beállított. Egyetlen oka volt, hogy nem haragudtam, mert másnap nem mentem dolgozni, így korán kelnem sem kellett.
Nagyon részeg volt. Alig állt meg a lábán. Én vettem le róla kabátot, pulóvert. A többi már ment egyedül. Annyira be volt állva, hogy mosdás után a zacsi alá gyűrt alsóval jött vissza és nem vette észre, csak későn. Reggel meg az volt az első kérdése, volt e nála hátizsák amikor megérkezett, és volt e rajta kabát? Mint kiderült koncerten volt. Visszatérő, fájó pont, hogy velem már nem jár koncertre. Előre vettek jegyet egy munkatársával rá. Utolsó munkanapjuk volt, másnap szabad. Ritkaság, hogy előre tervezzen mostanában. Nem sajnálom tőle amúgy, mert szinte sehová sem jár már a kocsmán kívül szórakozni. Elkeserítő.
Én kész voltam hagyni, had aludjon, de ez még eddig egyszer sem vált be. Szexelni akart.
Éjszaka még az kívánta, ne ébresszem fel korán. Ugyan ezt reggel már hibának érezte. Várták odahaza! Hát had menjen!

Kiesett

2017.01.20. péntek

A nap, amire már nem emlékszem. :(
Talán abba kéne hagyni az emlékek gyűjtését, az események rögzítését! :(

Ami dereng: Reggel együtt mentünk dolgozni. Illetve találkoztunk egy kollégával a központban. Ettől kezdve csak felesleges harmadiknak éreztem magam, akihez egy szót sem szól senki. Ja, és szerintem ezzel a kollégával beszéltem anno telefonon. :)

Nem várt nálamalvás

2017.01.15. vasárnap

Hétvége is van, szabadnapos is, nem vártam, hogy felbukkan. Nagyban alszom, amikor jön az üzi, aludhat e nálam. Persze, gyere csak, amíg ideérsz alszom! De nem engedi!!! Mire elszunnyadnék, jön az újabb üzi, hogy taxival fog jönni. Mintha nem tudnám. Nem ám, hogy elindult, vagy már itt toporog a kapu előtt! Neeeem! Majd jön, csupán én ébredtem fel feleslegesen. Nem azért írom ezeket, mert mérges vagyok rá, csak hogy megvilágítsam, milyen is ő?
No, megjött, lementem, beengedtem. A sörösüveg még tele a kezében. Gyorsan megittam, különben pocsékba megy. Vissza az ágyba. Nekivetkőzik, bújik a takarója alá. Mondom neki, jó éjszakát! Majd hátat fordítottam, és hagytam, döntsön, alszik vagy sem. Egyik sem gond. Nekem már az maga jó érzés, hogy ott van mellettem.
Felém fordul, átölel, mellemre símul a keze. Beindulnak a hormonok. Kíváncsiságból, nem használtam síkosítót. Nem is volt rá szükség. Nagyon élvezi, ha a számban lehet. Igyekszem is, hogy változatos legyen, és ne rutinszerű, megunható.
Következő lépés, hogy én vagyok felül. Újabban ezt is nagyon szereti. Csak amikor már totálisan elfáradt a lában, lezsibbadt, begörcsölt, akkor tudom rávenni, hogy cseréljünk. Kivételesen nem kellett túl sok idő a kielégüléshez.
Mindezek után percek alatt el bír aludni. Én meg nem. Ilyenkor kicsit hozzábújok, betakargatom, megpuszilgatom. Hallgatom, ahogy szuszog, majd horkol. Élvezem, hogy keresztben fekszik az ágyon, nekem alig hagyva helyet.
Reggel elértük azt is, hogy nem hajnalban rohan el. Hétvége van. Nem dolgozik, ahogy én sem. Piacra sem kell vinnie az anyját. Nyolcra kért ébresztőt. Vagyis egyszer hétkor keltettem, majd hagytam még egy órát.
Megpendítettem neki egy koncertet, de határozottan nemet mondot. Nem jön, kihagyja! Kár.

 

Hosszú kihagyás

2017.01.05. csütörtök

Kezdtem türelmetlen lenni! December eleje után csak vártam, és saccolgattam a napokat, amikor van esély rá, hogy beállít, de csak nem jött! Nem jött karácsony előtt sem, és nem jött szilveszter előtt sem! Az év utolsó napján nem bírtam tovább magammal, és írtam neki egy levelet, hogy mennyire vártam, és mennyire csalódtam! Tudom, hogy nem szeret levelezni, de valami reakcióban mindíg reménykedem. Csak egy szó, egy mondat, egy sms... nem kéne több! Semmi. Tegnap küldtem a következő, kissé már keményebb hangú levelet. Válasz helyett megjelent személyesen. Még jó, hogy aludtam egy keveset délután, így nem voltam annyira fáradt, hogy hazaküldjem.
Szabadnapos volt, és csak bérletet venni utazott fel a fővárosba. Szombaton kezd melózni, akkor már kell neki a bérlet, és hétvégén nem tud venni, zárva a pénztár, amikor ő arra jár. Találkozott egy volt munkatársával is, de hamar nálam volt. Viszonylag józanul.
Csak ajtót nyitotam neki, nem kellet lemenni érte. Bejött, levette a bakancsát, kabátját, és akkor megöleltem. Mire gyorsan kellemes karácsonyt, és boldog új évet kívánt. Megállapítottam, hogy ezek szerint olvasta a levelem! (Mert abban sérelmeztem, hogy ennyi figyelmesség sincs benne, hogy ha már nem jön, legalább egy újévi sms-nek örültem volna!) A bérletvásárlást is elpoénkodtuk. Mondom neki, inkább eljött személyesen ennek ürügyén, csak ne kelljen válaszolni a levélre!
Kicsit kérdezgettem, meg meséltem ezt azt. Nem volt sehol, nem csinált semmit. Szilvesztert is átaludta.
Majd rátértünk a lényegre... Ő hanyatt fekszik, én hozzábújok, karja a nyakam alatt, én átölelem a derekát. Simogatja a hátam, a vállam, míg én a hasán kalandozom. Keze rátéved a mellemre, és felsóhajt: "Milyen régen fogtam már meg! ... és mennyire hiányzott!" Na, ez az, amit nem nagyon vettem észre!
Hozzáértem, erre megszólal: "Mit csinálsz? Az nem a lábam!" Mire én: "Dehogynem a lábad!" és megsimogatom az egyik combját. "Ez meg a másik lábad" símítom végig a másikat. "Ja, meg itt is van valami, de nem tudom, mi ez" Mire ő: "Azt én sem tudom mire való? Én pisilésre szoktam használni."
Ennyi bevezető után már a forgatókönyv szerint történtek a dolgok. Én a számmal kényeztetem, ő engem az ujjaival. Most kivételesen az aktushoz magamra húztam. Ne már csak mindig én...! Jó érzés néha a hagyományos pózban is kipróbálni. Csókolózunk közben, vagy a mellemet próbálja elérni. Intimebb, az biztos, és meg is értem, miért szereti ezt a legjobban a nők. Túl sokáig nem élvezhettem a dolgot, mert begörcsölt a lába. Így aztán mégis nekem kellett átvenni az irányítást. Érezhető, mekkora a különbség, ha nem iszik annyit! Nem martuk halálra egymást hosszú órákon át. Sokkal hamarabb elérte a csúcspontot, ami az én koromban már nem hátrány! Ennyi nekem elég is volt. A testem is, a lelkem is jóllakott! Így aztán sikerült hamar elaludnunk is, hiszen reggel korán keltünk. Én dolgozni indultam, ő meg haza.
Búcsúpuszira is sikerült elkapnom, noha az ellen nagyon szokott tiltakozni. És talál-talán-talán jön szombaton. Első munkanapja, piszok nagy hideggel, talán csábító lesz, hogy közel lakom, nem kell sokat utazni, hogy másnap reggel munkába induljon. Még főzök is neki, hogy legyen ebédje. Persze mindez csak talán...!

Elmaradások

2016.11.28. hétfő

Jönne, de dolgozom. Kívánságai is lennének! Inkább hazamegy. "Szeretlek" üzenetemre "én is" a válasz.

2016.12.05. hétfő

Ismét azzal állt elő, hogy ő mit szeretne! Nem szeretem a zsarolós stílust, erre megsértődik. Több üzenetemre sem válaszol. Persze a vége mégis csak az, hogy nálam alszik. Reggel tovább aludt, hagytam neki kulcsot.

2016.12.09. péntek

Céges bulihoz képest szokatlanul korán ideért (21:30)
Vártam, hogy jön, főztem kaját másnapra. Én is melózni mentem reggel. Találkoztunk egy munkatársával a metrónál. Az esti szeretkezés hosszúra nyúlt, és kimerítő volt.

Álmatlan

2016.11.18. péntek

Nem először baszik így ki velem (és lassan saját maga is észreveszi), hogy nem alszom miatta egész éjszaka! Amúgy is zűrös hetem volt! Eligazítások, oktatások, műszakrend megváltozások, leltár... Amikor mindennek vége, akkor jön Ő! Számítottam rá, egyébként, hogy betoppan. Csak nem így! Fél kilenckor jelzi, hogy jönne, de csak hajnali egykor ér ide! Én meg csak várok, a szemem már mazsolányi! Hiába fekszem le, és próbálok aludni, nem megy. Haragudni mégsem tudok rá. Ablakból láttam, megjött a taxi. Mentem kaput nyitni. Csodálkozott, hogy kerültem máris oda?
Rácsodálkozott az ajtódíszemre. szerinte karácsonyi, szerintem csak őszi. Cipőlehúzás közben már mondogatta, mennyire hülye, hogy ilyen későn jön. Ismét túl sokat, és túl sokáig ittak. Nem is akartam semmit, csak hamar ágyba kerülni, és aludni! Természetesen hajnalban kelnie kellett (volna), ment vissza dolgozni. Most kezdte volna a műszakot, de a szabadnapjain meg helyettesített. Túl sok! Ellenben marad a cégnél, nem vált egyenlőre. Nem tetszett neki az új hely. Örülök is, meg nem is.
Gyorsan elmondom neki azt a három mondatot, amit mindenképpen el szerettem volna mondani, bár szerintem már nem emlékszik rá.
Az egyik, hogy mit is kellett volna írnia sms-ben, hogy ne boruljak ki, amiért soká ér ide. A másik, hogy biztos ezért utál engem az anyja (mert utál, még akkor is, ha nem tudja ki vagyok, de tudja, hogy létezem), mert ha jöhet hozzám, és nem kell haza mennie, akkor töbet iszik, és többet költ. A harmadik, hogy végre jöhetne korábban, mert hiányoznak a beszélgetések, és jó lenne, ha alvásra is jutna idő!
Gondoltam bevezetem azt a szabályt, hogy ha tízig nem ér ide, akkor már nem is jöhet, de úgysem tudnám betartani.

Levetkőzött, felvette az alvós pólót, a zokniját meg csak félig húzta le a lábáró, úgy bújt a takaró alá. Kérdem, ez mi? Olyan mint egy manó! Hát hogy így nem fáznak az ujjai! Később persze levette, miután átmelegedett.
Nem akartam semmit, csak aludni! Neki is ez lett volna a legjobb. Tudtam, ebbe nem megy bele. Átölelt, magához húzott, símogatott. Ez engem sem hagyott hidegen. Valamit beszóltam neki, valami kis gonoszkodást. Az ő stílusában jött a válasz: "Dögölj meg!" Visszaszóltam: "Meg fogok, de az még nem most lesz!" "Hát ne is! - mondja erre.
Picit változtattunk a pózokon, és a figurákon, de amúgy a szokásos menetrendet követtük. Sajnos egyre több síkosítóra van szükségem. :( Vagy csak több előjáték kéne. :(

Ezek után neki fél perc kell az elalváshoz, nekem órák. Nem sikerült elaludnom addig, amíg még értelme lett volna. Ébresztenem kellett. Nem tudom, otthon hogy hallja meg az ébresztőjét, mert itt úgy átalussza, mint egy medve! Telefonon is keresik kollégák, ismerősök, azt sem veszi fel. Felébresztem, dünnyög. Értem én! Hagyjam még egy órát aludni. Nem számít a munkahelyi lebaszás sem ilyenkor. Majd az egy órára ráhúzott  még egyet! Én meg addig sem aludtam, csak lestem az órát, játszottam, kávéztam, és bíztam benne, ha elmegy, végre én is elalszom! Nem így történt.
Nagyon szapulta még magát reggel, hogy hogy lehet ennyire barom? Hogy miért iszik ennyit? Miért ilyen sokáig? Miért nem pihen inkább, és alszik? Csak épp az önostorozás kevés, mert egy hét múlva ugyanúgy beülnek "egy sörre"!

Kimondott szó

Négy órakor írt rám először. Kicsit fel is húztam magam a szövegén. Utólag azt mondta, csak nem akart ugyan olyan szöveggel indítani, mint máskor, mert az már unalmas! Ezek után majd 3 órán keresztül jöttek-mentek az sms-ek. Ezen közben került sor a férfiak által nemszeretem szóra "szeretlek". Mert leírta. És azért írta le, mert most már értékeli, amit tőlem kap, és szeret érte!
Úgy néz ki szerencsém lesz! Új munkahelyet keres, és nem egy távoli városban találta meg, hanem hozzám közel. Igaz, most az év vége káosz lesz számára, mert ha úgy alakul, két helyen is fog dolgozni. Reméljük beválik az új hely. Több pénz, kevesebb munka. Úgy legyen!
Meglepődtem, hogy nem hajnalban akar felkelni, és hazamenni! Reggel 7-re kért ébresztőt, de a megszokás nagy úr, már 6-kor felébredt magától. Nem tudom, jól aludt e? Folyton kitakarózott, pedig nyitva volt az ablak, ő meg fázós. És sokat forgolódott. Többet, mint szokott.
Reggel lefotóztam a kávéja, cigije mellett. Másodszorra nem sikerült, mert erősen tiltakozott. Pedig ennyi jár nekem! Ezer éve nincs róla új fotóm! Mióta nem járunk együtt bulizni!

Éjfél után

2016.10.29. szombat

Nem számítottam rá, csak következő héten. Szerencséje, hogy otthon voltam, és nem aludtam a rokonoknál! Temető látogatásra készültem másnap, és rokonokra. Korán ágyba is bújtam. Fél 10-kor ébresztett. Visszaaludtam volna, ha tudok, de nem tudtam. Így csak vártam, és vártam, és vártam. Éjfél után esett be. Ami nem lett volna baj, de reggel meg ment dolgozni! Hiába az óra átállítás, 6 óránál többet így sem aludt. Én meg még kevesebbet. Keltsem fel 4-kor! Felkeltettem. Hagyjam még egy órát! Hagytam. Hagyjam még egyet! Hagytam. Én meg virrasztottam. Hát ez van. Mindig.

A szex hosszú menet volt. Alaposan lefárasztott. Megkapta, amit szeretett volna. Most valahogy könnyen ment. Nem is volt semmi kínos következménye! Igaz, végre rájött, hogy előkészület nélkül nehezebb!

Kapott ismét kölcsön, plusz szendvicset is. Baromira sajnálom, hogy csak a munka van, meg az alvás. Nem csodálom, hogy az ivás az egyetlen, és legkönyebben elérhető kikapcsolódása!

Bróbáltam szóba hozni, hogy talán ideje lenne komoly kapcsolatot keresnie. Belém folytotta a szót. Játékosan betakarta a fejem a két karjával, és "kussolj!" felszólítással leállított. Hallani sem akr róla.

Elértem azt, amit mindig is akartam: csak én kellek neki, és erre ő is rájött. Na meg ideje, és energiája sincs más lányra! :)

Kedély javító

2016.10.20. csütörtök

Lehet, hogy változom? Többször gondolok arra, el kéne engedni! De tudom, az mégis nagyon fájna, ha nem jönne többet. Szar kedvem volt egész nap. Fáradt is voltam. Két napja ugyan meggondolta magát, és mégsem jött (túl sokat kellett volna várnia rám), és akkor azt kértem, jöjjön ma, vagy holnap, de most mégsem volt hozzá kedvem. Valahogy nem vágytam rá! Jobban vonzott egy jó alvás lehetősége. Imádkoztam is magamban, ne akarjon most jönni! Logikusan következik ebből, hogy jelentkezett. Nemet azt meg ugye nem tudok mondani neki. Jó fél órával hamarabb ért hozzám, mint én. Éppen ki akart jönni rágyújtani, de már nem engedtem. Majd fent a konyhában... Kinyittattam vele a hűtőben lapoló rozét. Neki nem adtam, nem is kért, nekem viszont nagyon jól esett! Indult a fürdőszobába, de a hátam mögött megállt, és átölelt, majd a fenekemre vert. Kapásból idéztem neki a régi mondást: Ahová pacsi, oda puszi! Erre lehajol, puszit nyom a farmeromra, a következő szavakkal: Ahányszor csak szeretnéd! :)
Majd kérte a takaróját, párnáját, pólóját, én meg gyorsan lezuhanyoztam. Az álom határán volt, mikor mellé bújtam. Csókoltam a száját, a nyakát. A homloka cigeretta szagú volt, de a mellkasa finom illatot árasztott. Még a reggeli parfűmjét éreztem. Egyre bátrabban nyúl hozzám. Kölcsönösen kényeztettük egymást. Több mindent kipróbáltam rajta, és kérdezgettem, hogy jó e? Jó volt. Alaposan elfáradtam, és leizzadtam a csata végére.
A telefonját már totál rám bízza. Tegyem töltőre, de húzzam is ki, ne maradjon rajta egész éjjel. Ébresszem fel fél háromkor, ha nem hallaná a beállított ébresztőjét, mert úgy tapasztalta, ha felébred, majd visszaalszik egy órácskát, nincs annyira szarul napközben. Hát legyen! Ez persze azzal jár, hogy én lassabban alszom el, mint ő, és korábban is ébredek, na meg visszaaludni sem tudok. Így van az, hogy ilyenkor 2-3 óra az alvásom. Mégsem vagyok fáradt. Végül is örültem neki, hogy itt volt. Feldobott, jól esett! Kért egy kis pénzt kölcsön, hogy tudjon cigit venni, meg kaját rendelni. Azért a szokásos zsömléket is elvitte. Ma pihenek, kábé két hét múlva látom újra.

Bókok

2016.10.11. kedd
Munkából jött, munkába ment. (A liftnél összefutott barátnőm lányával.) Hiába ajánlottam fel a lefagyasztott fasírtot rizzsel, csak a zsömle kellett neki.
Nézelődik más munkahely után. Biztatom is, meg félek is tőle. Ki tudja, fog e utána is járni hozzám? Néha már az is felmerül bennem, tényleg el kéne engedni, keresen magának valakit, akivel esélye van családot alapítani, mert ha mellettem marad, egyedül marad egy idő után, és akkor már semmi esélye. Magányos alkoholistaként fog, tengődni, hacsak nem lesz előbb öngyilkos. :(

A sok együtt töltött év lassú eredménye, már mer kimondani érzéseket, gondolatokat, bókokat. Most például... "Mondtam már neked, hogy milyen jól csinálod...? Ezt neked tanítanod kéne!" Vagy... Lovagolok rajta, a melleim himbálóznak, nem éri mindíg el a szájával, pedig nagyon szereti... "Látod - mondom neki - folyton eltáncolnak előled." "Hát ja! Az a két hatalmas gyönyörűség...!"

Meséltem bneki, hogy voltunk moziban, és majd halálra nevettünk magunkat. Mire ő... "Meg ne halj nekem!"

Reggel együtt mentünk dolgozni. Nekem ugyan kicsit korán van, és ugyan elkísérhetném a munkahelyéig, onnan meg akár el is sétálhatnék a sajátomhoz, de nem teszem. Tudom, az már neki kellemetlen. Szarul is van, szeretne egyedül lenni.

A tüdőszűrésen minden rendben volt.

Szilveszterkor ne számítsak rá, aludni fog. (Ezt ugyan tehetné nálam is, de mindegy...)

Haragszomrád

2016.10.04. kedd

Új dolgokat művel a drága, de nem szerencsésen! Előző csütörtökön üzent, amit én félreértettem. Azt hittem, öt napig egyfolytában nálam akar aludni! Persze nem, csak jelezte, hogy megkezdte az öt napos munkahetét, és egy nap valamikor velem szeretné tölteni az éjszakát, csak még nem tudja, melyik is lesz az a nap? Haladásnak tudtam be, hogy már előre tervez, és erről tájékoztat is!
Persze felesleges felhajtás volt az egész. Pénteken rákérdeztem, jön e, mert ha nem aludnék. Nem jön, aludjak nyugodtan. Szombaton sütöttem fasírtot. Tudom, szereti. Gondoltam, ha jön, majd lesz mit vinnie másnap ebédre. Könnyed sms-ben ezt meg is írtam neki, hátha ez még jobban ösztönzi, hogy nálam éjszakázzon. Hát tévedtem. Válaszolt, hogy elhamarkodta ezt az ígéretét, nagyon sok a munkája, nem fog jönni.
Mit tagadjam, cseppet megbántódtam, és haragudtam rá.
Ezek után kedden jelentkezett. Csak óvatosan érdeklődött, jöhet e? Nem tudok nemet mondani sajnos. Hazafelé tartottam már a villamossal (délutános műszak). Ő taxival jött, nem sokkal utánam. Nem voltam túl barátságos. Hamar ágyba bújt, mire a pólóját elővettem, már el is szundított. Hagytam. Elmentem fogat mosni. Én is lefeküdtem, de úgy voltam vele, ha már alszik, akkor hagyom aludni. Hozzá sem értem, mellé sem bújtam. Erőt vett magán, felébredt, és érezte, hogy most valami békülős beszélgetést kell kezdeményezni. Hozzám fordult, átölelt, és megkérdezte, milyen napom volt! Nagy szó! Ezt mondanom sem kell!
Feloldódtam. Picit beszélgettünk, picit símogattam ("gonoszkodtam"). Szokásos szex, majd alvás. Telefonját lenémította, hogy senki se zavarja. Lelkemre kötötte, állítsak be ébresztőt reggel hatra. Megy haza. Fel is ébresztettem, csendben kérdem, felkel, vagy alszunk még? Pici gondolkodás, maj kinyögi, alszunk hétig! De utána már forgolódot. Fel is keltem, kávét főztem, ő is felkelt. El is ment, de már mindkettőnknek kicsit jobb volt a kedve.

Hátsó ajtó

2016.09.19. hétfő

Délutános hét. Lekéstem a metrót. Veszem elő a telefont, hogy múlassam az odőt. Épp akor hagyta abba a csörgést. Kicsi kincsem hívott. Gyorsan visszahívtam. Ahogy sejtettem, ott volt a "Pocok"-ban. Na, akkor érte megyek. Végre együtt megyünk haza! Aluljárót újra megmásztam. Záróra előt voltak. Gyorsan vettem egy üveg sört. Neki is egyet. Kár volt. Azt is én ittam meg hazáig. Egy kollégával volt, de egyedül ült bent, míg a kollága a kinti részben egy fiatal párral. Cibálom kifelé drágámat, még elköszönt a munkatárstól, amikor a pár hölgy tagja megkérdi tőle: Ő az anyád? A két srác azonnal lehurrogta, hogy hallgasson már, és nem látja, hogy nem az anyja vagyok? Én hallgattam. Kíváncsi voltam, kicsim mit mond? Hát nem azt, hogy a barátnője vagyok! :( Elviccelte. Még erősítgete is, hogy de igen, én vagyok az anyja, hiszen nekem is vörös a hajam! Kicsit szarul esett a helyzet, de ez van. Ez az igazság. Öregszem, és ez lassan meg is látszik.
Neki egyenlőre ez nem tűnik fel. Megszokott, hozzám idomult, elfogadott. Kérdés, mennyire fogják cikizni miattam? Na mindegy!
Máskor sem volt józan, de most a szokásosnál is többet ittak. Úgy kellett hazacibálnom, és támogatnom végig az úton. A metrón rászóltam, el ne hagyja a telefonját (kilógott a zsebéből)! Nem fogja, mondja. Engem se hagyjál el soha! - súgom neki. Téged ha akarnálak, akkor sem tudnálak! - jött a válasz. :)
Késő volt már. Reggel dolgozni ment. Én nem. Na, gondoltam, ebből ma nem lesz szex. Hagyom aludni. Így is nagyon keveset fog. Gyorsan be is bújt az ágyba, én meg elmentem zuhanyozni. Hát nem megvárt? Azt hittem, már rég alszik! Oda sem bújtam hozzá! Ő viszont felém nyúlt, átölelt, magához húzott. Egyértelmű volt, hogy várja a szokásos kényeztetést, szeretkezést. Közöltem vele, "oda" nem kap puszit, mert nem mosakodott meg. Na, akkor máris megy kifelé! Segítenem kellett neki, mert szédelgett. Más sem hiányzik, mint hogy elessen, és összetörje magát! Ezekután megkapta a puszikat, simiket, egyebeket. A fejfájása miatt ismét nekem kellett felül lennem. De valahogy nem volt az igazi. Éreztem, és rá is kérdeztem. Hát... a szopás jobb volt... mondja. Egy kis síkosító javított a helyzeten. Helyet is cseréltünk, mert én sem bírom a tempót, ha felül vagyok. Addig-addig, míg éreztem, máshol is szeretné a dolgot. Oké, gyerünk, menni fog. Persze az is kell hozzá, hogy én is akarjam, ő is figyelmes, türelmes legyen, és hagyja, hogy a saját tempómban haladjunk. Csak az első behatolás a nehéz. Utána már nincs probléma. Csak másnap. Na azzal vigyázni kell! A záróizmok rugalmassága elég lassan áll helyre. Most nem volt semmi probléma. Még élveztem is. Csak hát az alkohol... szóval nem élvezett el. Időnk meg nem volt. Nagyon álmosan (és másnaposan) ébredt. Azt mondta, nincs kedve dolgozni menni, és mennyivel jobb lenne velem ébredni, és utána haza menni. (Amikor meg erre lehetőség lenne, akkor is hajnalban kel, és elrohan, ahelyett, hogy jól kialudná magát!) A kulcsomat kihalászta a hátizsákjából, és visszaadta. Kapot párizsis zsömlét.

Gyakrabban

2016.09.13. kedd

Ott tartok, hogy lassan már nem is fogom leírni, ha jön. Majd csak ha valami különös történik. Bár valami mindig történik. Péntek után rögtön kedden jelentkezett. Fáradt voltam. Aludtam. Nem sokkal éjfél előtt riadtam fel a telefonhangra. Nem álltam neki semmiféle rendrakásnak, mint máskor. Inkább visszafeküdtem aludni, amíg ideért. Taxival jött. Hálóingben mentem le beengedni a kapunk. Lassan én leszek a bolond nő a házban, aki éjszaka hálóingben liftezik. :)
Kérdeztem, merre járt, de elmismásolta a választ. Nem volt túl jókedvű sem. Munkahelyi gondokra fogta.
A szexben nem volt semmi váratlan fordulat. Jó volt, de kevésbé tüzes, kevésbé felkavaró. Próbálkoztunk egy hátulról behatolással, de leállítottam. Nem ment.
Igyekeztem utána hamar elaludni. Nem sok sikerrel. Hajnalban meg kelés. Brrr... Mondjuk ő nem ment dolgozni, nekem viszont muszáj volt. Utolsó pillanatban keltettem, de láttam rajta, nincs túl jól. Az a qrva kevés alvás, meg a sok pia... együtt gyilkos kombináció! Így aztán maradt a lilabocis kulcs az ajtóban, a jóéjtpuszi, és az ajtóbecsapás.
Immár harmadszor van nála a kulcsom.

Otthon

2016.09.09. péntek

Egy "nemszeretem" kolléganővel épp megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza, mert pont ott van dolga, ahol én is leszállok a villamosról, amikor is... Lacikám feltette a szokásos kérdést, amire a szokásos választ kapta. Jó lett volna talizni vele, és együtt menni haza, de mikor hívtam, már a villamoson volt. Majd megvár otthon! Maradt a kolléganő társasága. Szinte futottam a villamostól hazáig. Kint feküdt a padon, mint egy csöves. Hallgatta a zenét, és majdnem elaludt. Előre megbeszéltük a közös fürdést. Rám nagyon rám fért (hőhullámok, izzadás, légkondi hiánya...), és neki sem ártott. Megint munkából jött, és munkába ment. Nagyon meghitt, szinte már "amerikaifilmes" hangulata volt, ahogy ő szárította a haját, derekán egy szál törölközővel, miközben én a fogamat mostam. Otthonos volt. Nem ok nélkül. Később szóba került az otthon. Azt mondta, neki kettő van. :) Az az érzésem, egyre inkább felfogja, mit jelent neki a társaságom, az együttléteink.
A telefonban beharangozott kívánsága nem került teljesítésre. Eszébe sem jutott! Nem bánom. Kárpótoltam érte. Még a lepedő is szétszakadt alattunk (ma vettem észre :) ).
Tett ugyan egy gyenge célzást, holmi hajnali ébresztőre, de nincs szívem megtenni! Így is nagyon keveset alszik. Én is, de én tudom pótolni!
Mondom neki, egyszer beváltom a fenyegetést, és nem lesz szex, csak alvás! Csak attól félek, akkor többet nem jönne! De jönne! - ígérte.
Reggel kapott megint a fantasztikus spárizsis zsömlémből! :) És mivel tudom, hogy reggel nem nagyon tűri a szeretgetést, csak a nyakára böktem, hogy ida adok egy puszit, s úgy is lett. Ennyit még elvisel.

Amire emlékszem

2016.08.31. szerda

Épp lekapcsoltam mindent, becsukom a szemem, hogy most már alvás, amikor jön az sms. Sosem mondok nemet (csak ha dühös vagyok). Ígérte, hamar jön. Én meg ilyenkor nekiállok takarítani, elrámolni, mosogatni. Gépet is visszakapcsoltam. Reggel korán kelés van mindkettőnknek, szóval jól kell gazdálkodni az idővel. Cigi, kicsinyke beszélgetés, semmi extra. Ágyba bújás. Szeretem ezt a pár percet... Hanyatt fekszik, én a vállához fészkelem magam, ölelem, bújok, ő átkarol. Puszilgatom, símogatom. Keze a hátsómon. Kérdezi, ez mi? Mondom a nagy seggem. Dehogy nagy, feleli ő, épp elfér a kezemben! Ment a vita, nagy, vagy nem nagy. Tudod mit...? Mindegy mekkora, ha neked jó így. - zárom le a vitát. Majd jön az ellenkezője... Ne matassak rajta, mert olyan, mintha a csontjait számolgatnám! (Tényleg nagyon sovány, de én meg így szeretem.) Mi ez? Egy felkar csont? Ja nem egy kisujj! - ezeket ő mondja. Biztosítom róla, hogy jó így, ahogy van.
Kezem lejjebb téved. Jön a szokásos szöveg, hagyjam, mert "döglött". Bízd csak ide! Majd az én varázs ujjaimmal feltámasztom! Úgy is lett.
Párbeszéd morzsák: -  Van e vibrátorom? Nincs. A "bio"-t szeretem!
- Nem jön a tej a mellemből! Nem jön, kipróbálta! Mondom, majd a sörsapi mintájára ragasztunk rá két kis csövet, és akkor akár sör is jöhetne belőle!
- Na, most megtámadott téged sok ezer kicsi Lacika! Még szerencse, hogy nem túl fürgék! Azt te honnan tudod? Hát nem tudja, de reméli! Hát nálam ez már tök mindegy!
- Finom volt a zsömle, amit legutóbb csomagoltam! Hát igen, a spáros párizsinek nincs párja!
Az est legszebb része az volt, amikor már aludni készültünk. Hátat fordított, magához ölelte a kispárnát, és belemotyogta: "Szeretek itt lenni!" Én meg szeretem, ha ide jössz. - válaszoltam.
Jót aludtunk. Reggel együtt mentünk egy darabig. Csak kicsit volt távolságtartó. Most nem zenét hallgatott, hanem játszott a telefonján, de mutogatta, és magyarázta, ha kérdeztem.

Ébresztő

2016.08.25. csütörtök

Felhívott. (Végre megvan a számom! :) ) Jönne hozzám, én viszont melózom. Sebaj. Szitu ugyan az, mint múltkor... van nála kulcs, várjon meg. Így is volt. Mikor hazaértem, már aludt. Ment a youtube, az új kedvencével. (Előzményekbe belekukkantva: sehol máshol nem járt a neten. :) ) Gyorsan lezuhanyoztam, majd ébresztgetni kezdtem. Minden férfi álma, hogy farkával egy nő szájában ébredjen. :) Imádta! És én is szeretem kényeztetni, amikor nem haragszom rá. Reggel melózni ment. Kapott párizsis zsömlét. Kulcsot megint nem vitte magával.

Kulcs 2.

2016.08.15. hétfő

Fokhagymás pirítóst csináltam vacsorára. Sokat! Sok fokhagymával! Hiszen úgy sem jött már egy hónapja! Nem is válaszolt semmire! Kezdtem nagyon kiakadni, és kilátásba helyeztem egy lapátra tevést is.
Email jött délután. Hívjam fel, mert nem tudja a számomat (amiben benne van, az csere alatt van), a közelben van, jönne. Felhívtam. Egy havernál volt, iszogattak. Megnyugtattam, jöhet, akármennyire is haragszom. Háttérből hallom: "Add ide! Had beszéljek vele!" Haverja volt. Csak a hangomat akarta hallani, kíváncsi volt rám. Laci a háttérből: "nagyon szép hangja van!" (mármint nekem :) ) Haver még kétszer felhívot az este folyamán, és nagyon mondogatta, kedves, és szép a hangom, és szeretne megismerni.
Laci szóba hozta, menjek oda, ott aludhatnánk. Szó sem lehet róla! Itt a kényelmes kis lakásom, reggel melózni megyek, dehogy kényelmetlenkedem egy idegennél! Kicsit gyanus is volt, nem e akarják hármasban, de ez nem derült ki. Nekem meg már semmi kedvem ilyesmihez!
Javasoltam, sörözzünk valahol félúton, aztán ki ki haza, de ebből is az jött ki, hogy ott sörözzünk! Lefújtam.
Na, végül kedvesem csak megérkezett taxival. Elmesélte, hogy volt a FEZEN fesztiválon egy este. Picit szarul esett, de ő már csak ilyen. Nem velem akar fesztiválozni. Mesélte a kálváriáját a telefonnal, kirándulós terveit az unokaöccseivel.
Icipicit szóba hoztam a meg nem válaszolt leveleimet. Azt mondta, nagyon szarul érezte magát amiatt, amit írtam! De rábólintott, hogy igazam volt benne.
Miután kipanaszkodtam magam, jött az este kellemes része.
Elkezdtem matatni arrafelé. Erre megkérdi: mit csinálsz? Mondom: leltározok! - Á, azt felesleges, csak egy van belőle! - Na igen, de azt azért szeretném tudni, megvan e még? És nekem jó érzés tudni, hogy az az egy csak az enyém! - Hát az neki is jó! - Mondom: Szeretem, amikor ilyeneket mondasz! - Miért? Mit mondott? - Elismétlem, nem reagál.
Valamiért kiejtettem a számon: istenem... Elgondolkodik... isten férfi volt... akkor az csak ő lehet... igeeen...? kérdi. Nem te! - felelem. - Más vallásu vagyok!
Később ő mondja nekem: Isten vagy! Hát... legfeljebb istennő lehetek! Igaz. Istennő vaaaagy!
Persze fáj a feje, szédül, így én vagyok felül... egy ideig.
Hamar elalszik, én nem. Bújok, ölel egy ideig.
Reggel kelek, készülök, őt csak az utolsó pillanatban keltem. Cigi, rosszullét a fürdőszobában, majd zuhan vissza az ágyba. Állítja, nem is ivott sokat, mégis nagyon szarul van. Dolgoznia nem kell. Beállítottuk neki az ébresztős rádiómat, kapott kulcsot, és hagytam tovább aludni, míg én dolgozni mentem.

Nyomott hangulat

2016.07.21. csütörtök

Takarítottam egész nap. Este még az volt bennem, elpakolni a dobozokat az útból, mert jönni fog! Jött is. De rosszkedvű este volt. Már azzal elrontotta a hangulatom, hogy kilátásba helyezte, nem is biztos, hogy jönni fog! Akkor meg minek hív? Miért ad reményt? Hogy aztán elvegye? Fél kilenckor azt írta, mindjárt indul. Én meg már oda-vissza háromszor megnéztem a facebok-ot, eljátszottam minden életemet, fülem a liftet figyelte, és a lépteket az ajtóm előtt. Két óra elteltével úgy éreztem, hazament (vagy máshová), csak elfelejtett szólni. Gondoltam, rákérdezek, és ha így van... hát lett volna egy kis mosolyszünet. Mondjuk úgy egy-két hónapig. A válasza megint az volt, most indul. Taxival jön.
Nem tudtam jókedvet mutatni. Ő is érezte, nem volt fer velem szemben. Kérte, ne haragudjak, nem szép dolog (ilyen későn, és ilyen részegen jönni). Állítólag, egy kolégának meghalt az édesanyja, és őt vígasztalták. Talán elhiszem, talán nem. Minden esetre elértünk odáig, hogy ha rossz kedvem van, nem fordul csendben a fal felé, és nem hagyja, hogy magam legyek. Fogta a kezem, magához húzott, átölelt. A vadiúj telefonja bemondta az unalmast. Kicseréltetni hosszadalmas procedúra. Most egy ősrégi, még csak nem is okos telefont vett elő. Azt mondja, rosszkor hívtam Paddy koncertre. Ééééén? Nem hívtam én sehová! Deeee, én hívtam, mert nincs benne a telefonban a számom, és ő csak az sms-emre válaszolt! Nutatom neki az üzeneteinket, nem én voltam! Kezdtem féltékenykedni, hogy biztos a kis ribanc volt! Mondtam is, hagyjuk az egész témát, mert közben a sírás folytogatott. Szerinte akkor ez egy régi üzenetem volt (még a régi telefon idejéből), mert nem sim kártyára szokott menteni, így minden kép, zene, üzenet a telefonon maradt. Ez elég hihető volt. De jobb kedvem nem lett.
Mondtam neki, aludjon. Én ugyan szabin vagyok, neki viszont korán kell kelni. Ha még szeretkezünk is, nem tudja kipihenni magát! Nem hagyta ennyiben a dolgot. Ölelt, símogatott. A feje ugyan fájt, és szédült is, így ismét enyém volt a felső pozíció. Nem is lett volna semmi gond, ha rám nem tör a sírás. Éreztem, hogy szeretne egy anális dugást is. Én ettől elkeseredtem. El is mondtam neki utána... Benne lennék, hisz tudom, hogy szeretné, de ehhez korábban kéne hogy jöjjön, kevésbé részegen. Több időt kéne nekem hagynia a felkészülésre, türelmesnek kéne lennie, és főleg: ne kelljen másnap sehová mennem, mert azért ez nekem nem leányálom (nem tökéletesen záródó végbél izmokkal). Ez utóbbi most adott lett volna, de a többit elpuskázta.
Az az érzés is feltört megint bennem (amit el szoktam nyomni), hogy mire is vagyok én jó? Elmegy munka után sörözni a cimborákkal. Felhív engem, hogy nálam alhat e (már ha anyuci engedi), és ha igen, akkor nyugodtan belecsaphat az éjszakába! Nem kell azon aggódnia, mikor, és hogy ér haza, és hogy megy másnap munkába? Az, hogy én négy órát várok rá, tele bizonytalansággal, azt leszarja! Nem vagyok fontos. Legalább is nem én vagyok az első helyen.
Tudom én, hogy azért szeret a maga módján. Csak ez néha nekem kevés! Az anyjával sincs már kedvem harcolni. Úgyis én maradok alul. :(
Na, szóval, ez egy ilyen pocsék hangulatú este volt. Némileg oldotta, hogy elalváskor is átkarolt, nem engedett el.
Reggel ébresztettem. Nem szólt a telefonja. Pocsék esős idő, villámlással. Visszaaludt még egy fél órát. Hogy én mennyit aludtam? Alig.
Jó lenne már végre egy hosszabb, nyugodtabb, józanabb, beszélgetős este. Csak ki tudja, hogy jön ki megint a lépés. Múlt héten sem várt meg, délutános műszakban. Ez a két és fél hét meg már hosszú nekem.

Apró változások

2016.07.05. kedd

Mintha megéreztem volna... elmosogattam, mostam, teregettem, kivasaltam, elraktam a vasaló álványt... Lefeküdtem aludni, de csak forgolódtam. Megszólalt a telefon jelzőhangja. Ez most rövid, tömör üzenetváltás volt. Jönne. Anyjával már összeveszett. Azonnal indul. A halk kopogás gyanús volt. Lesek ki a likon, de nem látok senkit. Most már erősebb kopogás. Beengedtem. Ilyen hamar tán még sosem ért ide. :) Ideges volt. Elfogyott a cigije, és már bezárt a dohánybolt. megbeszéltük, legközelebb hagy nálam egy dobozzal tartaléknak, de legalább pár szálat!
Kérdezgetem az anyjáról. Meglepő dolgokat mondott. Talán én hatottam rá?
Már nem is szólt haza, hogy itt alszik! Elege van! Ne szóljanak bele! Semmi közük hozzá! És szokják meg! (Kérdés, meddig lesz ez így?) Persze örült, hogy én reggel megyek dolgozni, így nem miatta kell felkelni korán, és siethet haza!
A szokásos bevezető után én kerültem felülre. Végig fúrja a fejét a mellem közé. Mondom neki, ott fogsz megfulladni! Hát éppen ez lenne a cél! - feleli. Síkosítóra nincs szükség. Borzasztóan benedvesedem tőle. Élvezem a perceket.
Hamar elalszik, csak én forgolódom. Meleg van. Megy a ventilátor. Egy idő után betakarom, ne fázzon. Néha megölelem, puszit adok a vállára. Kivételesen nem horkolt. Én is el tudtam aludni, bár hiányzott az ágyam másik fele, hogy elterpeszkedhessem.
Regggel időben felébredtem. Lezuhanyoztam, kaját csináltam. A kávé már este lefőtt, mert úgy szereti. Ő is felébredt. Kicsit korán. Mert cigi nélkül ideges volt, és már ment volna valamerre, ahol lehet kapni! A villamosig járt a szeme, kínjában eldobott csikket kutatva. Szégyen, nem szégyen, találtam neki egy félig elszívottat. Addig kibírja vele, míg venni tud. Még elkísérhettem volna egy metró megállónyit gyalog, de tudtam, nem akarja. Mint ahogy puszit sem akart adni. Most nem bántott. Örültem, hogy jött, hogy volt, hogy ott aludt!

Mama fia

2016.06.25. szombat

Bevállaltam egy túlórát, de csak nyolcat, mert estére koncert jegyem volt (Road). Hőség, meg minden. A korán érkezőknek ingyen sört adtak! Csak épp a kapunyitást áttették 5 órára. Hát a fene sem fog olyan korán menni, gondoltam. Az az egy sör nem éri meg! Akkor inkább alszom egyet előtte.
Nos, az alvásból nem lett semmi. Fél öt felé kérdezte Kicsirókám, hogy fel jöhetne e, de utána megy haza, nem alszik nálam. Nem örültem túlságosan, de hát úgyis programom volt. Egye fene, most az egyszer...!
Hozott nekem is egy hideg sört, meg magának is vett. Hasra vágtam magam az ágyon keresztben, a ventilátor hatósugarában. Másképp nem lehetett kibírni. Ő mellém feküdt hanyatt. Keze a feje alatt, ujjai az én ujjaimat babrálták. Azt mesélte, nagyon összeveszett pár napja a szüleivel, és most nem akar újabb balhét, azért megy haza. Kiderült, anyja idén már nyugdíjba ment. Szegény kicsim! Apja, anyja, nagyanyja... mindenki otthon van. Még többet fogják nyaggatni, hol jár, kive van, miért nem megy haza! Visszatérő téma, mi lesz vele, ha egyedül marad? Kedvező jel, hogy nem azonnal a halálra gondol, hanem azt ecsetelte, hány év alatt fog ő teljesen lezülleni? Az istenért nem tudok valami pozitív hozzáállást belé verni!
Közben csókolóztunk..., sokat! Olyan jó ez is már! Ő is kezdeményezi, igényli a csókot szex közben is, előtte is! Az oldódás jele az is, hogy a nappali fény ellenére kezdi felfedezni a testem, és hozzám mer nyúlni. Annyira ürülök, hogy nem vagyunk ennyi idő után sem unalmasak! Vannak ugyan megszokott mozdulatok, helyzetek, mégis tele vagyunk játékossággal. Most például táncoltunk! :) Kedvenc zenéit pakolgatta be a zenecsatornára. Az egyiknél felhúzot az ágyról, és vagy két lépést lassúztunk meztelenül. Naná, hogy ezt is elpoénkodtuk! Majdnem úgy alakult, hogy kipróbáljuk állva a szexet, de mondtam, ez nem nekünk való, nem a mi műfajunk (elestünk volna). Mire ő azzal vágott vissza, nehogy az ölébe ugorjak, mert nem bír el! :) Eszembe sem jutott!
A kiadós ágytorna után készülődünk. Mondtam neki, megyek vele egy darabig, egy az utunk. Utána ő hazafelé, én meg tovább, koncertre. Már zárom az ajtót, amikor rám szól, hogy vigyem a sörömet is! Már bele ittam, csak beraktam a hűtőbe. Visszafutottam érte. Közben hívja a liftet. "Meg akartál lépni előlem, mi?" - kérdem tőle hülyéskedve. A villamosra várni kellett. közben sem volt kínos csend, mint régebben. Azt sem éreztem, hogy zavarja a locsogásom. Kidobta a dobozát, majd én is az enyémet. "Megittad a sörödet!?" - kérdi. "Meg hát! Nem mondtad, hogy azért hozzam, hogy neked legyen mit innod, ha a tiéd elfogy!" - vágtam vissza.  Még két puszit is sikerült kérnem tőle, amikor leszállt! Naná, hogy ezek után csupa vigyorral mentem bulizni!
Fasza buli volt. Én hol máshol, mint a második, majd az első sorban! Az összes kedvencemet játszották!

Rám ijesztett

2016.06.02. csütörtök

(Azt hittem, már meg írtam, de mégsem... Na, majd most!)

Délutános meló. Halovány megérzés telefonügyileg. Jönne. Mondom neki, későn érek haza, de ott a kulcs nála, akár be is mehet, és alhat egyet, amíg hazaérek! Válasz: átgondolja.

Lejár a műszak, indulok haza, küldök neki üzit, hogy akkor hogy döntött? Semmi válasz. 10 perc múlva újabb üzi. Semmi válasz. Na, akkor átfutott agyamon az összes lehetőség.
1. Haza ment, és elfelejtett szólni.
2. Becsajozott, és a csajhoz ment aludni.
3. Nálam alszik az ágyikómban.
Mit mondjak... Egy óra az út hazáig, én meg igyekeztem nem felhúzni magam előre! Azért fogalmazgattam magamban, hogy mily "kedvest, s szépet" írok neki, ha nincs nálam!
Szerencsére nálam volt. Ahogy a kulcsot fordítottam a zárban, már tudtam, hogy ott van. Éreztem.
Igyekeztem csendben lezuhanyozni, tenni venni, esti teendőimet ellátni, bár szerintem semmi sem ébresztette volna fel. Én is alig tudtam! Mellé bújtam, puszilgattam, simogattam. Kezdtem volna feladni, és beletörődni, hogy ma itt csak alvás lesz, amikor kinyitotta a szemét, álmosan rám nézett, és elsutogott egy "szia"-t. Beszéltünk pár szót, a szex is rövid volt (de fincsi), majd alvás tovább.
Reggel arra ébredtem, hogy kel fel. Kérdem tőle, hová oly sietve? Hiszen azt mondta csak hatkor akar kelni és még csk 5 óra volt. Áááá, hát felébredt, és megy.
Én lustálkodtam tovább, ő öltözött az ágy szélén, majd oda hajolt és adott egy puszit! Nagyon meghitt volt, és elérzékenyültem. Nem szokása a reggeli puszi, és kedveskedés. Folyton morc, és rosszkedvű, meg rosszul van. :(
Ivott egy kávét, és el is ment. A kulcso ott hevert a szekrényen. Kérdem tőle, elviszed? Nem. Sebaj. Nem bántódtam meg.
Ezen a héten nem jött. Rosszul alakulnak mostanában a beosztásaink. Úgy saccolom, hogy 15-én jön legközelebb, ha jön.

Kulcs

2016.05.26. csütörtök

Kicsit szorongva vártam, hogy jöjjön. Valahogy nem voltam feldobódva, és féltem valami rossztól. Hiszen mostanában csak jó dolgok történnek vele kapcsolatban, és ennek egyszer vége kell, hogy legyen! Szerencsére alaptalanok voltak a félelmeim. Korán jött, bejutott, halkan kopogott. Megbontottuk a rozét, és beszélgettünk a konyhában. Szeretem, amikor életének egy egy újabb szeletét mutatja meg. Beszéltünk a szüleivel való kapcsolatáról. Hogy ő természetesnek tartja, hogy az anyja jogot formál a magánéletére, hiszen ő még gyerek, én meg nem tartom természetesnek. Újból szóba került a félelme. Csak addig akar élni, amíg a szülei is, mert szerinte nélkülük életképtelen, vagy rövid időn belül totálisan elzüllik. Ebből a témából meg adódik a mi kis morbid játékunk, a köztünk lévő korkülönbség miatt... Kérdi, mi lesz vele, ha itt halok meg mellette az ágyban? Akkor övé lehet a lakás? Ja, mondom, begyömöszölsz a hűtőbe, azt csá! Á, el leszek én az ágyban! De előbb utóbb büdös leszek! Nem baj, majd hozzám büdösödik! (Nem kell megijedni, ez amolyan viccelődés köztünk!)
Mesélt a pénzügyeiről, a tetőtér beépítési terveiről, hogy azért valahogy mégis csak külön legyen a szüleitől, noha nem nagyon távol. Mert hogy így ki az a csaj, aki utazik 50 kilométert, hogy vele aludjon, ha megtudják, hogy az anyjával él ennyi idős korára! Azt is elmondta, hogy azért visz haza 2-3 havonta valami felszedett nőt, hogy megnyugtassa a szüleit, hogy nem a fiúkhoz vonzódik, és hogy azt lássák, próbálkozik, csajozik! Az anyja meg reménykedhet, hogy előbb utóbb ebből unoka is lesz! Én tudom hogy nem lesz, és K.R. is belátja, hogy nem. Persze nem repestem a boldogságtól, hogy ezt így elmondta, de nem tört ki belőlem a féltékenység. Azt is mondta, sokszor nem is történt semmi, csak aludtak. Valahol azért jó, hogy el merte mondani. Nem fél a haragomtól, felfogta, hogy meg lehet beszélni!
Vígasztaltam az anyja miatt is, meg minden miatt. Elkeseredett, pesszimista, nincs jövőképe. Magamhoz húztam, és csak annyit kértem tőle, hogy szeresen még pár évig! Így lesz! - mondta.
Szőrmentén megint felmerült az összeköltözés gondolata. Ül a konyhaablaknál, kinéz az éjszakai tájra, és közli, tetszik neki itt!
Bíztat, hogy ismerkedjem! Kérdi, nem lenne jó randizni, úgy hagyományosan? Mondom neki, sokat próbáltam, nem megy. Tudhatja! Egyet sajnálok, hogy nem jött össze... Ki az? Meg van a telefonszáma? Felhívhatja? :)
Kicsit hagytam magam kihasználni, ezért is volt bennem szorongás, hogy meg fogom e bánni... Még üzenetben kérdezte, tudok e neki kölcsön adni fizetésig? A fejem fogtam kínomban. Nekem is soká lesz még fizu, jön még számlám is, egyéb apró kiadásaim is lesznek, kirándulásra is kell, ráadásul a pénztárcámban csak 1500 lapult. De oda adtam neki. Pechemre sokáig aludhattunk volna együtt, csak 8-ra ment vissza melózni, igen ám, de én meg 6-ra! Így történt, hogy kapott egy kulcsot, és hagytam aludni! Persze melóból felhívtam, mert sejtettem, hogy nem fog az ébresztőre felébredni!

Na még a szexről, mert hát ez a lényeg... Mesélem neki, hogy úúúúúgy szerettem volna néha csinosan, szoknyában, tűsarkúban talizni vele, de lebeszéltem magam, mert nem bírok ilyen cipőben menni! Sajnálta. De van egy piros melltartóm...! Na, azt azonnal vegyem fel!!! Meg egy szexi bugyit! Nincs szexi bugyim. És soha nem éreztem szexinek magam. :( Naná, hogy erre lehülyézett!
Aztán elkezdtük a szokásos menetrendet. Símogatni kezdtem. Erre mondja, hagyjam, mert úgy is "döglött"! (Nem volt az) Tudod jól, hogy nekem meg varázs ujjaim vannak! Tudja. Kicsit játszottam vel, aztán legtöbbször én voltam felül. Finom éjszaka volt.

Négyszer egy hónapon belül

2016.05.14. szombat

Igen! Négyszer járt nálam egy hónapon belül! Ilyenkor fel sem merül bennem a féltékenység! Mi okom lenne rá?
Rock bulíba hívtak, de nem volt kedvem. Nem nekem való már egész éjszaka fent lennem. Szeretek a saját ágyamban aludni. Talán pici megérzés is volt benne. Dolgozós napjai voltak, bár nála sohasem lehet tudni. Állandódóan berángatják. Mit ezen a héten is (mint később megtudtam). Hétfő, és kedd éjszaka is bement kocsival pár órára.
Kivételesen én vettem a piát. Zuhanyozás után voltam, amikor kérdezte, van e ithon valami? Sejtettem én, hogy felesleges az egész. Egy sört ittunk meg felesben. A másodikat csak kinyittatta, ivott egy kortyot, a többit én ittam meg másnap.
Meglepetés...? Az megint volt! Szokásos indítás: én húzódom lejjebb, derékvonal alá, és játszom vele, kényeztetem. Erre megszólal, hogy forduljak meg. 69-es póz! Soha az életben eddig vele! Sajna elég borostás volt. Amikor már szúrni kezdett, leállítottam.
Aztán én vettem át az irányítást. Bár eléggé szédült, felültettem, hogy támaszkodjon az ágytámlának, és úgy ültem az ölébe. Ez a figura sem volt eddig a repertoárunkban. A végén megis jegyeztem neki (a 69-re utalva), hogy végre idáig is eljutottunk 8 év után? Visszakérdezett: 8 év? Szerinte csak két éve ismerjük egymást! (Ezek szerint még nem unt meg!) Ezek után egy elégedett sóhajjal közli "utállak!" "Én is téged!" - válaszoltam neki kedveskedő hangon. "Akkor jó!" - mondja.
Beszélgetéseinkből: Próbálom elmondani neki, hogy azt szeretném, ha majd akkor is hozzám járna aludni, ha már nem kíván szexuálisan. Közbevágja "Az nem fordulhat elő!" Mert ha már jön, és itt van, úgy sem bírja ki szex nélkül.
Az is kiderült, az anyja tud rólam (valamilyen szinten). Amikor közölte, nem megy haza, az anyja a lelkére kötötte, hogy ne aludjon Érden. Erre felkapja a fejét, hogy honnan tud az anyja Érdről? Hát állítólag egyszer részegen mesélt róla! Hiába kérdeztem, hogy mit mesélt, erre nem akart válaszolni, vagy már ő sem emlékszik rá. Na, mondom, ezentúl nyugodtan mondhatod otthon, hogy te már soha többet nem alszol Érden! (Amúgy is csak egyszer történt.)
A telefonját maga mellé rakta, hogy meghallja, mert különben nem (Már el van törve. Két hete sem volt még meg, és baja esett. Mesélte, mutatta.) Egyszer csörgött is. Felvette, én meg füleltem. Azt éreztem, hogy nem az anyja. Rá is kérdeztem, ki volt az? Hát egy haverja. Megkérte, hogy vigye haza, ha esetleg úgy alakul, és elfelejtette felhívni, hogy itt alszik.
Ébresztést persze megint koránra állította. Majd szóba került, hogy milyen régen ébresztettem fel hajnalban egy kis kényeztetéssel, és ez mennyire hiányzik neki! De hát hogy is ébreszteném fel, amikor így is rettentő keveseket alszik! Na, jó, akkor most megtettem. Ölelgettem, símogattam, játszottam vele. Meg is volt az eredménye. Gondoltam, most jöhet az a régi kis "bugyifélrehúzós szex", amit szeretek. Hát nem ki kellett mennie pisilni? Aztán meg álmos volt, így visszaaludtunk. Mondom neki reggel, hogy ezért sem ébresztem fel mostanában! Hát mi a jó nekem ebben? (Persze azért nekem is jó. Szeretek vele játszadozni, még akkor is, ha ő hozzám sem ér!)

Kérésemre

2016.05.06. péntek

Írtam neki levélkét, miszerint örülnék, ha pénteken megvárna, és nálam aludna. A csajos bulit is lemondtam (nem csak ezért), ebben a reményben. Bejött. Azért jobban örültem volna, ha kicsit hamarabb érkezik, netántán együtt megyünk haza, de ne legyek elégedetlen! Újabban nem szeretem, ha Zolival van együtt. Akkor mindig kicsit lekezelő, és követelőző a telefonüzeneteiben. Személyesen már nem, szerencsére. Nem tudni miért, de nem taxival jött, hanem az utolsó villamossal. Azt sem árulta el, hogy honnan jött (vagy nem is tudta).
Gyorsan ágyba tuszkoltam. Meglepetések éjszakája volt. Ahogy múltkor írtam, nem akarom, hogy rutinba fulladjon a szex. Hát nem fulladt. Kézzel is kényeztetett, amit nem szokott, és új technikát is bevetett, amit még soha. Rá is kérdeztem, melyik kuplerájban tanulta ezeket? Szeretek beszélni, beszélgetni szex közben. Ez is emeli az adrenalin szintünket, és igyekszem pozitív visszajelzésekkel erősíteni a vágyát. Tény, ami tény, egyre jobbak vagyunk az ágyban! :) Próbálkoztunk análisan is, mert az utóbbi időben nagyon rá volt kattanva a dologra. Igyekeztem a kedvében járni, de mivel fájt, feladtuk.
Azt mindig csodálom, hogy bír elaludni pár másodperc alatt utánna! Én még kicsit forgolódtam, hozzá bújtam, betakartam, végül sikerült nekem is elaludnom. Hát nem megszólal a telefonja hajnal négykor? (Kettőkor aludtam el) Persze csak én ébredtem fel, ő nem. Haverja hívta (szerinte azért, hogy menjen be helyette dolgozni). Visszaszundi. Hat óra felé ismét megébredtem. Elkezdtem keltegetni. Igaz, hogy nem ment dolgozni, de ha hazamegy, akkor is mindig korán elrohan. Jó pont, hogy nem állított be ébresztőt! Hát nem is bírtam lelket verni belé. Csak morgott, és mutogatta, keltsem hétkor! Csodák csodája...! Ilyen soká még sosem aludt nálam! Még akkor is nehezen indult útnak. Küzdött a szokásos szédüléssel, fejfájással. Egyszer úgyis ráveszem, hogy még tovább maradjon! :)

Ittalvós

2016.04.23. szombat

Pénteken vártam, szombaton jött. Munkából, és másnap munkába. Hamar főztem egy kis rizst, és pulyka falatkákat sütötem, amit aztán nem vitt el. Kávét sem ivott reggel. Mert csak kihányná. Nagyon másnapos volt.
Kicsit le is buktunk a szomszéd előtt. Az történhetett, hogy együtt jöttek fel a liften, és kicsim nem tudta biztosan, hogy melyik emeletre is kéne jönnie. Ebből csak azt láttam, hogy bekopog, kinyitom az ajtót, visszahajol a folyosóra, és odaszól valakinek: "Jó helyre jöttem!" :) Ismét dicsérte a hajamat (tényleg tetszhet neki!) Engedtem fürdővizet, segítettem beszálnia a kádba. Így is majdnem lefejelte a csapot. Egyszer összetöri még magát itt nekem! Rábeszélt, üljek be mellé. Hiába mondtam, hogy én már zuhanyoztam. Kiszálni, törülközni is segítettem neki. Tökre meglepett, amikor hirtelen lehajolt, és adott "oda" egy puszit. Sosem szokott. :) Törölgettem, átölelt, és azt mondja: "Olyan jó vagy!" Mert hogy gondoskodom róla, mintha az anyja lennék, de nem az anyjaként gondol rám (ezt kihangsúlyozta), de én tudom, hogy neki mi kell, és mi jó? (Na, csak hogy kezdi észrevenni!) A szex forgatókönyv szerint alakul általában. Van egy bizonyos kialakult sorrend. Most még jó így, de nem hagyom, hogy rutin legyen belőle. Hamar elaludt. Megcsörrent a telefonja. Kíváncsiságom oda ugrasztott. Az apja hívta. Felébresztettem, mondom mi van. Á, nem veszi fel! Szerintem nem szólt haza, hogy nem otthon alszik. Elódázta a veszekedést. Agódhattak érte, mert éjfélig hétszer hívta az apja.

Váratlan

2016.04.17.

Anyu szülinapi bulija nagyon jól sikerült. Unokabátyám vitt, és hozott. Nem siettünk hazafelé sem. Végre jól kitárgyalhattuk magánéletünket! Szinte törvényszerű, hogy nem vettem észre a telefon jelzéseit. Csak valami halvány megérzés sugallta, hogy nézzek rá. Két sms, és három nem fogadott hívás Tőle! Gyorsan tárcsáztam, nehogy buszra szálljon, és haza menjen! Sikerült elérnem. Mondta, jöne hozzám, de sajnos nem tud itt aludni. Semmi baj, csak lássam végre! Mondom, fél óra múlva othon vagyok. Oké, ő is odaér addig. Uncsitesóval kitaláltuk, hogy kicsit féltékennyé tesszük. Majd jó látványosan köszönünk el egymástól, ölelés, puszi, ilyesmi. Nem sikerült. Vártunk rá, de késett, a kocsi meg útban volt, mondtam tesónak, menjen! Felszaladtam a lakásba, mert rámtört a hasmars. Idegesség. Direkt nem öltöztem át. Csinos ruha, frizura, smink. Belép, telefonját kihangosítja, lassú, romantikus zene. Új együttes, új kedvenc. Ja, és új telefon! A legújabb, legdrágább modell. Ennyit a leskelődős terveimről! Az összes régi üzenet ment a levesbe! Viszont jó pont, hogy nem rejtegeti előlem a telefonját (a régit sem). Nyugodtan kezembe vehetem, megnézhetem. Észre vette a hajamat is, hogy növesztem, és hogy befestettem. Mondom, "róka vörös". "Király!" Hozott egy üveg bort. Kinyitottuk, beszélgettünk. Mesélem neki, hogy féltékennyé akartam tenni. Elgondolkodott, és azt válaszolta, lehet, hogy sikerült volna. Ugyan már, mikor vagy te rám féltékeny? Hát amikor nem vagyok vele, és rám gondol. Nem is szoktál rám gondolni! De igen. Na jó, akkor legyen úgy, hogy amikor rám gondolsz, küldesz egy sms-t! Ingatja a fejét. Akkor küldjél akkor, amikor nem gondolsz rám! Aztán majd jönnek az üzenetek, hogy - nem gondolok rád - most sem gondolok rád - most egy kicsit rád gondoltam - most megint nem gondolok rád. Ül a hűtő előtt, majd kinyitja, lássuk mi van benne? Hideg - felelem. Sorolja, tojás, vaj, penészes sajt... Nem is penészes! De igen, mert náluk ugyan így néz ki a sajt a hűtőben, és az penészes szokott lenni. Becsukja, nekidönti a fejét, és megszólal: "Szeretlek hűtőszekrény!" "Miért pont a hűtőszekrényt?" - kérdezem vissza. Akkor odasúgja a hűtőnek: "Szeretem a Rucsit!" (Ez én vagyok.) Majd elolvadtam! :)Szóba került, hogy jól esik neki a gondoskodásom. Hogy mennyire jól esett neki tavaly, amikor egyszer csináltam neki kaját, hogy vihessen melóba, s hogy ő még ééééletében annyira finomat nem evett! (Spáros spagetti, zacskós bolognai szósszal, üresen, némi reszelt sajttal.)
Rossz kedv, és nagyfokú depresszió volt még a levegőben. Igyekeztem humorral elütni, feloldani. Retteg, mi lesz vele, ha a szülei már nem lesznek? Mondom neki, ide költözöl, vagy én költözöm hozzád! :) Fél, hogy rákos a sok cigitől, de orvoshoz nem megy. Úgy érzi, hamarosan meg fog halni. :( Na látod? Ezért aggódom halálra magam, amikor eltűnsz, és nem reagálsz semmire! Honnan fogom tudni, ha meghaltál? "Hát egyszer csak nem jövök többet." Na, azt már nem! Tessék egy sms-t küldeni, mielőtt meghalsz! Ha meg én halok meg, legyél ott, és fogd a kezem! Aaaaazt már nem! Oké, akkor dugjál meg! Na, azt már inkább! Azt még utána is! Hát sok különbség nem lesz - mondom - akkor sem fogok többet mozogni, mint most. Olyan hülye vaaaaaagy! :)
Végrendelkezni is akar. Kérdem, mit hagy rám? Semmit. Hát pedig egy bizonyos testrészedet bebalzsamozva rám hagyhatnál! :) (És közben nagy mosolygások, mert valahogy enyhíteni kell a téma komolyságát)
Végre ágyba keveredtünk. Nem hozta szóba a kívánságát, amit már sms-ben is jelzett, hogy mit szeretne. Nem bántam. Viszont olyan csatakosra izzadtam magam, amilyenre már régen nem! Szenzációs hancúr volt. Majd szépen felöltözött, és hazament.

Kibékülős

2016.03.22. kedd

Délután melóztam. Ilyenkor nem mindig veszem észre az üzeneteket. Csak a másodikra éreztem rá. Nézem... "Hát már ennyire sem kellek? :(" Ahogy elkezdtem választ írni, már csörgött is a telefonom. Nem bírta ki, felhívott. Nem volt biztos, hogy megvár, későn végeztem, ő meg hajnalban ment ismét munkába, de győzött a sör. Egyszer jól fel is dühített. Majdnem kútba ugrott az egész békülés. Megkérdezte, mit szólnék, ha Zoli csatlakozna? Ezt örök időkre felejtse el! És ezt meg is mondtam neki az este folyamán. Szerencsére nem erőltették.
Előbb ért hozzám, bejutot a lépcsőházba, így nem fagyott halálra, mire haza értem. Így is jéghideg volt a lába. Nem is értem, hogy fázhat ennyire valaki? Vizet engedtem a kádba, kicsit túl meleg is lett. Azért valahogy bemászott. Én meg ígéretemhez híven nekiláttam megfürdetni. Nagy kerek szemekkel csodálkozott, hogy most akkor tényleg megfürdetem?
Leszappanozatam mindenhol. Olyan kis szégyenlős! Mintha nem láttam volna még pucéran. Utoljára kisgyerekként fürdették meg. Ez újdonság volt neki. A maga módján kedveskedett. Azt mondta, akkor ő most átül a kád másik felére (a dugóra), hogy én is be tudjak mászni, és meg tudjak fürdeni. Szóval együtt fürödtünk. Másik hasonló "kedveskedése" az volt, hogy bejött a fürdőszobából, és a fülembe súgta: "Lehajtottam a vécédeszkát!"
Az ágyban már nem akartam én kényeztetni. Mondom, ő jön! De ő nem tudja, hogy kell. Na szép! Ennyit tanult tőlem 7 év alatt?
Gonoszkodtam is kicsit vele. Nem került ugyan szóba a csaj, de halvány utalásokat azért tettem rá. A csúcs az volt, amikor az élvezete előtti utolsó pillanatban megkérdeztem tőle, van e nála óvszer? :) Majdnem eltöröltem a libidóját! :)
Ami még tőle "kedvesség"... Mondom neki, reggel, ha elmegy, csak csapja be maga mögött az ajtót! Hát az nem megy, mondja ő. Ki kell hogy engedjem!
Elaludt, és én ismét belenéztem a telójába. Szerettem volna újra végig olvasni az üzeneteket, és kiírni a dátumokat, hogy összevessem a feljegyzéseimmel, de a csaj összes üzenetét kitörölte. Ez lehet pozitív dolog is (Ezek miatt szakítottunk, nem jelent neki semmit, megsemmisítette), vagy rossz is (nem akarja, hogy tudjam, mit beszéltek, és azóta beszéltek e még). Ezen inkább nem gondolkodom.
Nagyon korán ébredt. Megkapta a szokásos törődést, úgy mint kávé, gyógyszer, rágó, zsepi, és útnak engedtem. Azóta semmi hír. Lassan jöhetne!

Én vétkem, én vétkem...

Hamarabb jelentkezett, mint ahogy vártam, de bunkó módját választotta a közeledésnek. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy vége. Szerinte ez az én döntésem volt.
Icipicit fáj, de nem lehet mindig mindent eltűrni tőle! Rossz lapot húztam a játékban, és most visszakerültem a rajtvonalra, és kezdünk mindent a legelejéről. Mintha egy tapodtat sem haladtunk volna az elmúlt 7,5 évben. Csak tudnám, mi a f@szért küzdök még mindig érte? (Ja, tudom: mert szeretem.)

A másik telefonja

2016.02.07. vasárnap

Elfogadtam a multkori magyarázatát, hogy korábbi metróval megy dolgozni. Csütörtökön mégis észre vettem a másik kocsiban. Egy ismerősével volt. Nem akartam indiszkrét lenni, de azt is akartam, hogy észre vegyen. Így követem őket a kávézós helyükre, és úgy álltam, hogy észre vegyen. Meglepődöt, oda bólintott, mire elmosolyodtam, sarkon fordultam, és otthagytam őket. Odébb azért megálltam a buszmegállóban, hogy szemmel tartsam őket. Elmentek a busszal, én is mentem dolgozni. Másnap semmi. Sehol sem láttam. Este barátnőm születésnapját ünnepeltük egy kis pinceklubban. Végig szorongattam a telefonom, hátha megrezzen, jelezve, hogy jönne. Nem jött.

Szombaton melóztam. ezért megint reménykedve lestem reggel a metrót. Sehol sem láttam. Végül mégis megpillantottam a szemközti buszmegállóban de nekem jött a villamoson, nem tudtam odamenni hozzá. Egész nap az járt a fejemben, hol a picsában volt? Bujkál előlem? Miért nem láttam a metrón? Három kocsit is beláttam, és sehol nem volt! Az azonnali levélírásban csak a munka akadályozott meg. Később lehiggadtam. Gondoltam kivárom még az estét. Utolsó munkanapja. Ha jön, majd személyesen vonom kérdőre. Ha nem , másnap még mindíg írhatok.

Elaludtam. Ébresztett. Jött. Nem volt hosszú levélváltás. Legközelebb már a kapuból hívott, engedjem be! Ilyenkor, mint a hülye, nekiállok éjszaka rendet rakni. Mosogató környékét kicsit rendbe rakni, ruhákat elpakolni, felseperni. Örültem neki. Érezte is, hogy neheztelek, mert magyarázkodott a csütörtök miatt, hogy haver akart vele találkozni. Rövidre fogtam a mondandómat, mert már nem volt annyira fontos.
Ami aranyos volt benne: Ágyban volt, én még a konyhában matattam, mikor szól, hogy "Gyere ide! Gyere már! Na végre!" Emléeztem, hogy othon pólóban alszik. Kérdeztem, keresek e neki egy alvó pólót? Váasza: "Igen. De az csak az enyém legyen!" Ettől is elolvadtam. Összebújtunk, szeretkeztünk. Elaludt. Úgy horkolt, mint egy vadmalac. Csak forgolódtam mellette, és nem tudtam aludni. Eszembe jutott, hogy régen csináltam róla fényképet, mert nem szereti. Megpróbálhatnám a telefonnal lefotózni. A telefonom mellett meg ott töltődött az övé.
Felvillant a lehetőség, hogy bele nézzek. Kíváncsi voltam, hogy milyen néven vagyok elmentve nála? Na persze arra is, hány lánnyal beszélget? Először lebeszéltem magam. Nem jó ötlet. Sosem csináltam ilyet. Nem szép dolog. Jó lesz az nekem, ha megtudok valamit? A kíváncsiságom győzött. Nem szokta lekódolni a mobilt. Simán beléptem az üzenetei közé. És akkor megláttam amit a multkor is, volt haver volt barátnőjét a listában! Először csak az utolsó pár üzit olvastam el. Aztán úgy döntöttem, jöjjön, aminek jönnie kell! A fürdőszobába húzódtam vele, és végig olvasta három év levelezését! Néztem a dátumokat is. Ha lett volna több időm (meg eszembe jut), le is írtam volna, hogy egyeztessem az időpontokat.
Ami kiderült... Naná, hogy lefeküdtek! Gyakran keresik egymást, igaz, ez legtöbbször nem végződött találkával. De sokat söröztek együtt. Fájó pont. Basszus! Engem miért nem hív sörözni meló után? :( Másik fájó pont, hogy elvitte magához a csajt. Volt abban a szobában, amit én sohasem láthatok, feküdt abban az ágyban, amihez nekem nincs jogom! :( Harmadik fájó pont, hogy a szavak, amikről azt hittem, csak az enyémek, azokat neki is írta. (Pl. "Gyere! Fizetem a taxidat! Nem lesz szex, csak hozzád akarok bújni!")

Nem aludtam egy percet sem. Vártam a hajnalt. Vártam, hogy felébredjen, és leüljek vele beszlni. Az ajtót bezártam, a kulcsot eldugtam, hogy ha nagyon berágna, és el akarna menni, mielőtt elmondhatnám amit akarok, akkor ne tudjon.
Nem bőgtem. Nem veszekedtem. Nem vádaskodtam. Nem dobtam ki. Csak elmondtam amit el akartam mondani. Amikor ébresztettem, és közöltem vele, hogy szedje össze magát, józanodjon ki egy kicsit, mert beszélnék vele, akkor még próbált kedves lenni, és nem tudta, hogy mi van?

Régebben (hasonló szituban), arra kértem, ne hazudjon! Szóljon, ha van valakije! Akkor vagy szünetet tartunk, vagy elfogadom, de tudjak róla! Erre az volt a válasza, hogy ő nem hazudott, csak éppen nem mondta el. Igaz, hogy három éve tartják a kapcsolatot, de csak kétszer feküdtek le, azt is az utóbbi három hónapban, legutóbb két hete. Hát ez engem nagyon megvígasztalt! :( Mellesleg nem hiszem.
Ilyenkor mindig azzal próbál érvelni, hogy én is ismerkedtem, randiztam. Csakhogy azt nem vele párhuzamosan tettem! Ha voplt valakim, akkor vele nem találkoztam! Különben is ő mondogatta mindig, hogy keressek valakit! Miért ne tettem volna, ha egyszer az a helyzet, hogy neki nem kellek?
Ó, igen... a negyedik szar érzés is előjött megint! Hogy én csak utolsó vagyok a sorban. Aféle pótlék. Mert első a sör, meg a buli. Aztán jöhet valami csaj, és ha egy kóbor numerára alkalmas sem áll kötélnek, akkor jövök én a képbe! Engem fel lehet éjszaka ébreszteni, lehet nálam aludni, ha már elment az utolsó busz, és még szexet is kap.
Azt is mondtam neki, hogy a sajátjával azt tesz, amit akar, de az én életemmel ne játszon! Semmi edvem elkapni valami nemi betegséget, mert ő olyanokkal kefél, akik ki tudja kikkel dugnak? Azt meg megint csak nem hiszem, hogy használna óvszert, bár ő állítja, hogy igen.
Arra is rákérdeztem, bele gondolt abba, milyen érzés nekm, hogy úgy veszem a számba, hogy előtte máshol járt (idegen csajnál) a farka?

Persze ami ilyenkor jól esne, hogy tiltakozzon! Hazudja le az eget is! Mondon szépeket, öleljen meg, és mindent elhiszek neki! Naná, hogy nem tud. Ledőlt az ágyra, már ruhástul. Visszaaludt 20 percre. Ébresztettem, amikor mennie kellett. Megnéztem neki a menetrendet, nem dobtam ki, nem ordibáltam. Búcsúzóul még puszit is adott, és picit megölelt. Nem viszonoztam.

Hogy most mi lesz? Nem tudom, de sejtem a menetrendet. Egy ideig nem jelentkezik. Amikor mégis, maj bocsánatot kér, és szépeket ír. Én meg elhajtom a picsába valami gonosz, és csípős válasszal. Ezt eljátszuk kétszer, háromszor, közben telik az idő (öregszem), majd visszafogadom. Újból próbálom elhitetni magammal, hogy csak én vagyok neki. Megint elfolytok mindent, igyekszem elfogadni a helyzetet, és kikapirgálni magamnak belőle egy kis boldogságot. Hiába. A tüske már belém tört, és szép lassan elmérgesedik.

Szombati

2016.01.23

Szombaton nem számítottam rá. Egyrészt ez volt az első munkanapja, másrészt hétvége volt. Én is lenyomtam egy szombati műszakot, és este hétkor már aludtam. Visszamaradt náthából kifolyólag megébredtem orrot fújni. Nem is hallottam a telefont, csak a szemem sarkából láttam felvillanni. Fél tíz volt. Szakadt a hó. Jönne. Így legalább volt némi esélye egy cseppnyi alvásnak, mielőtt másnap reggel melóba megy. Természetesen sörözni voltak a kollégákkal. Ha onnan haza megy, majd reggel vissza, hát nem alszik többet, mint így. Viszont olyan kellemesen sem tölti az estét. :)
Készültem, és amikor megjött, megkérdeztem, csomagoljak e neki másnapra szendvicset? Felragyogott a mosolya. Megtennéd? - kérdezte. Hát persze!
Szeretek gondoskodni róla, amikor rászolgál. Este egy kis bújás, kényeztetés, reggel szendvics, kávé, fejfájás csillapító. A fogkeféje is várta kikészítve.
Sosem tudom eldönteni, csak bújjak hozzá, és haggyam aludni, vagy hozzam meg a kedvét egyébb hancúrhoz. Tőle meg hiába kérdem, mert ő sem tudja, melyiket is szeretné jobban? Mondanom sem kell, mindíg a hancúr a vége!
Most valahogy jobban igényelte a csókot, mint máskor. Nem az a csókolózós típus, de most nem engedte, és harapta a számat közben. Hosszasan. Arról meg nem tudom leszoktatni, hogy ne kérjen bocsánatot, amikor úgy érzi, túl korán élvezett el!
Ezen az éjszakán nem ölelgettem. Hagytam aludni. Csak kétszer leheltem a vállára pici puszit. Meg reggel ébresztettem puszival. Az ölelést a búcsúra hagytam, mielőtt elment.
Nagyon sajnáltam. Nagyon álmos volt, nagyon fáradt, és nagyon hosszú nap állt előtte. A hó is esett rendületlenül.
Ja, és volt egy megjegyzése. Kezdi belátni, hogy nem kéne ennyire sűrűn, és ennyire sokat innia, mert képtelen kipihenni magát. Persze a felismerés még nem azt jelenti, hogy változtat is a dolgon.
Most egy kicsit elégedett vagyok, és boldog. Átmenetileg sűrübben látom, és nem gyötörnek féltékenységi rohamok.

Vicces éjszaka

2016.01.07.

Elseje óta meg voltam fázva. A meló is lefárasztott. Az alvásom sincs rendben. Aznap is vagy fél hét körül már ágyban voltam. Fél tizenegykor riasztott a telefon. Jönne, de lehet, mégsem... Kértem, gyorsan döntse el, mert visszaaludnék! Neki utolsó munkanap volt, én viszont reggel mentem melózni. Végül is jött, úgy egy óra múlva. Címet sosem tudja. Folyton megkérdezi, mit is mondjon a taxisnak?
Nem gyújtott rá, nem ittunk (nem is volt mit), gyorsan bújtunk az ágyba. Majdnem úgy alakult, hogy másnap együtt sörözünk Gáborommal hármasban, annak örömére, hogy haza jött rövid időre Franciaországból. Meg is lepődtem, amikor hét elején összefutottunk a metrón kicsirókámmal, és meséltem neki, hogy Gábor itthon van, mire azt mondta, ő is szívesen találkozna vele. Régen jó barátok voltak, de másfelé vit az útjuk. Gyorsan szervezkedni is kezdtem. Így jött ki a péntek. Már csak a pontos időben kellett volna megállapodni. Amíg vártam kicsirókámat a taxival, megnéztem, mit válaszolt Gábor, hogy le tudjuk fixálni a dolgot. Hát nem jött össze. Más társasággal ment, akikhez mi nem szerettünk volna csatlakozni.
Visszatérve az estére... Megbeszéltük Gábort, a szilvesztert (otthon volt), a munkát.
Szex a szokásos. (Fincsi) Hál istennek nem akart haza menni. Beállítota az ébresztőt. Reggel együtt mentünk. Én melózni, ő haza.
Amin nagyon nevettem... Készülünk aludni, mire megszólal: lukas az ágyam! (A fejtámla két lécből áll.) Mondom, azért, hogy lehessen bele kapaszkodni, vagy ki tudod dugni a kezed, ha alszol! Még mit nem! Hát megharapja a pók! (Fél a pókoktól, ezt régóta tudom.) Igyekeztem mindenfélét mondani, hogy kitakarítottam, nincs pók, meg majd én megvédem, ha kell ráfekszem, és testemmel oltalmazom! :) Nem, nem! Icipici pókok is nagyot tudnak harapni, pont úgy mint én (játékosan beleharaptam a karjába), és majd olyan lesz, mint a Swarci! Elmesélte azt is (én meg elképzeltem), hogy othon nézi a tévét, mire leereszkedik egy pók az orra elé, mire kiabál anyukájának, hogy csináljon valamit! Erre mondtam én, hogy engem is hívhat, megvédem! De bármit mondtam, mindenre volt válasza. Hát tudod mit? Engedek a kádba vizet, és belefekszel, ott majd nem csíp meg a pók! - mondom én. Mire megszólal olyan óvodás hangon: Olyan buta vaaaaagy! Na és a vizipók? - Hát nekem itt már a könnyeim potyogtak! Végül aludtunk keveset. Én még kevesebbet. Néha átöleltem, de azért igyekeztem békén hagyni. Fel is ébredtem a szokásos időben. Neki is ébresztett a telefonja, de nagyon mélyen aludt, hát merészen kikapcsoltam. Majd puszilgatva ébresztgettem. Jó korán útra keltünk (Még nekem is korán volt), hogy le ne késse a buszát. Puszit persze nem kaptam, de most nem bántott. Felkészültem rá.

 

Karácsonyi meglepetés

Nem vártam már az idén. Talán csak szilveszter előtti napokra adtam esélyt a dolognak. Erre tessék, meglepett! Céges bulira utazott pestre, ami aztán nem túl jól sikerült. Egyre jobban eltávolodnak egymástól cimborájával, kollégájával. Zsebre vágott egy üveg rozét, meg egy sört, és indult hozzám itt aludni, még úgy is, hogy az anyja nem örül neki. A lakásban rend van. Kérdezte is, hová tűntettem a zsákokat, dobozokat? Mondom, eldugtam. Hát neki jobban tetszett, amig fel voltak halmozva az ágy mellett! (Lökött)
Ledobta magáról a ruháit, mire fázni kezdett. Ráadtam a köntösömet. Azt hittem, majd utálkozik, de imádta! El is akarta vinni! Mert neki ilyen meleg, és puha köntöse nincs csak olyan hagyományos csíkos férfiköntös. Csodák csodájára egyszer sem gyújtott rá. Javában fröccsözünk, majd eltűnik. Mire hátra fordultam, már az ágyban volt. Köntösben, az én takarómmal takarózva. Odébb lökdöstem, és mellé bújtam, nem a megszokott oldalról. Nem akarom, hogy a megszokások rabjai legyünk. Legalább ennyi változatosság legyen a dologban! Kérdeztem, milyen ajándékot hozott nekem? Félre értette. Semmilyet! Persze megtaláltam, és hiányoltam róla a masnit! Ezen elökörködtünk egy kicsit.
Mostanában már nem bánja, ha én vagyok felül. Jobban hozzáfér a mellemhez közben. Most az a nap volt, amikor bátrabban foglalkozott is velük. Szünetet is kellett tartani, megszomjaztunk. Majd ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Abban még mindig nem elég kezdeményező, hogy szóljon, ha valamit másképpen szeretne. Nekem kell figyelni, és rákérdezni, vagy ajánlani egy más pozitúrát. Javasoltam a kedvencét. (Kár volt) Jó volt mindkettőnknek. Most sikerült csúcsra jutnia, nem úgy mint legutóbb. Két perc múlva megkérdezi, hány óra van? Berobbant az agyamba: haza akar menni. Mindkettőnk szerencséjére, ezt most nem vettem rossznéven. De megbeszéltük. Ő maga sem tudja miért, hisz úgy jött ide, hogy itt is marad, de ahogy elélvezett, mintha megváltozna benne valami, és már csak az a vágy él benne, hogy hazamenni! És ne haragudjak! Elengedem? Hát tudnám visszatartani? Nem! Kicsit meg is értem. Korán érkezett, még bőven járnak a buszok, és azért a saját ágy mégis csak a saját ágy. Ráadásul akkor nem kell korán kelni sem! Párszor még megölelgettem, miközben öltözött, és megígértettem vele, hogy azért ez nem lesz mindig így! Vagy... soha többet nem engedem, hogy elélvezzen! Hihi. Mert ekkor itt marad!
Abban maradtunk, hogy talán mégy jön az idén. Két napot dolgozik karácsony után, talán lesz ideje, és nem lesz hozzá fáradt sem.

A sok meló megöli a szexet

Hát nem jön túl sűrűn, az már biztos. Ha meg aggódom, és levelekkel bombázom, azt zaklatásnak veszi. Bár most, hogy végre ismét itt aludt, bocsánatot kért, hogy más faszságai miatt rajtam csattan az ostor, és én szívom meg.
Szóval jött végre, és itt is töltötte az éjszakát. Iszonyúan fáradt. Az öt nap pihenő idejéből áétalában csak kettő marad. Az sem mindíg. Most nappal dolgozik, vagy amikor behívjá. Gyakorlatilag össze-vissza. Reggel sincs esély, hogy együtt metrózzunk, mert fél órával korábban megy.
Hagytam, hogy kipanaszkodja magát. Azért biztattam, hogy jöhetne gyakrabban, hogy levezesse a feszültséget, és kipihenje magát.
Újabb szelete világosodott meg a családi életének. Jó neki otthon, a szüleivel, mert ott még "gyerek" lehet. Megteheti, hogy csak eszik, alszik. Segít ugyan amiben tud, és minden pénzét haza adja, de ő is belátja, hogy ha elköltözne, "felnőtt" módon kéne élnie, ahol sokkal több a kötelezettség, és ez neki nem menne. Most van, aki gondját viseli, de mi lesz így vele később? A szülei sem élnek örökké! Én sem mondhatom, hogy majd vigyázok rá! Önálló családra sincs kilátása, ahogy már fejtegettem párszor.
Jól esett mellé kucorodni. Úgy tűnt ennyiben is marad az éjszaka. Saját szóhasználatával élve: "döglött giliszta". Eleinte nem is reagált semmire. Hagyjam? Ne hagyjam? Naná, hogy nem hagyhattam! Latba vetettem minden "döglött giliszta" bűvölő tehetségem, és siker koronázta a dolgot! Bár nem volt teljes a siker. Néha úgy kifaggatnám a férfiakat, élvezik akkor is a szexet, ha nincs a végén teljes kielégülés? Mindig úgy gondolom, csalódásként élik meg, és nem jó ez így nekik. Sajnos K.R.-nél ez egyre többször fordul elő. Több oka is lehet. A fáradtság, a stresz, az alkohol.
Mondjuk soha nem tűnik elégedetlennek, de én mégis sajnálom ilyenkor. Olyan érzés, mintha hiába jött volna.
Hamar elaludt. Kicsit még ölelgettem, aztán el-el húzódtam, amikor éppen rám törtek a hőhullámok. Majd vissza bújtam hozzá. amennyire tudtam.
Még este megbeszéltük, hogy ébresszem fel az éjszak bármikor! Vagy hajnalban! Vágyik a régi szép emlékekre. Mindig is szerette, ha felébresztem, és szeretkezünk.
Most egy kicsit hezitáltam. Túlságosan nem volt kedvem. Gondoltam azért mégis csak pótolni kéne az este elmulasztottakat! De hiába. A teste szerint lett volna hozá kedve, mégis inkább a hazamenetelt választotta. Hiába mondtam, bőven van még fél óra ideje! Hiába, no! Reggel nagyon reggel van! Álmos, másnapos, nyűgös. Azért ölelést kaptam tőle. Ez is valami. Most meg kezdődik minden előről. A várakozás, a találgatás, a hiányérzet, az aggódás, majd a megnyugvás, ha itt van. Hét év tapasztalata alapán úgy sejtem, idén már nem látom. Az a baj, hogy az ember mindig azt várj, hogy majd csak jobbra fordulnak a dolgok, ezzel szemben minden egyre szarabb lesz. Legtöbbször a külső körülmények miatt.

Hat hét

Este már nem bírtam tovább, és rákérdeztem, hogy ma sem jön? Nem mondott semmi határozottat. Mivel éjszaka buliztam, hajnali fél 5-re kerültem ágyba, és keveset aludtam, hát este igyekeztem pótolni. De a telefont magam mellé készítettem, hogy meghalljam, ha mégis hívna! Ez meg is történt, úgy tíz után. Taxival jött. Azonnal ágyba bújtunk. és azt hittem, nem is lesz semmi, csak alszunk. Végre átöleltem, és ennyi nekem elég is! Persze nem maradt ennyiben a dolog.
Közben beszélgettünk is picit. Panaszkodtam, milyen soká jött újra hozzám, és kérdeztem, mi volt az a dolog ami miatt nem jött? Nem akarta elmondani. Annyit tudtam meg, hogy negyedik hete éjszakás, és a melóhelyén van valami, amit még otthon sem mondott el, és nekem sem akarja.
A szex jó volt. Főleg, mert ott volt velem, mert éreztem, öleltem, csókoltam. Erre nem kinyögi a végén, hogy mégis inkább haza menne. Kérdeztem, miért, mert nem értem! Hát ő sem. Nincs senkije (ezt már magától mondja), de nem akar jelenetet az anyjával. Ha most haza megy, akkor talán elhiszik, hogy nem ivott annyit. Azt is nehéz elmagyaráznia, hogy hol alszik, kinél alszik. Inkább haza megy.
Basszus! Miért nem lehet elbeszélgetni otthon, hogy 30 éves, van önálló élete, és igen, van egy nő, akivel néha eltölt egy egy éjszakát!
De kár ezen mérgelődnöm. Változtatni nem tudok semmin. Csak azt látom, hogy ahelyett, hogy többet jönne, és ráérősen, kényelmesen együtt aludnánk, ahelyett az van, hogy ritkábban jön, és még itt sem alszik! Ez meg nekem nem jó!

Egy hónapja

Egy hónapja nem láttam. Rossz érzéseim vannak, csak igyekszem elnyomni őket. Három hét után ráírtam, van e valami különös oka, hogy nem jön? Nem látta egy hétig. Majd amikor olvasta, akkor sem válaszolt. Kicsit nehezményeztem. Végül annyit bírt kinyögni, hogy sokminden összejött nála mostanában. (Kinél nem?)
Tegnap is vártam. Koncerten volt (ha volt). Reméltem, hogy utána nálam alszik. De vagy hazament, vagy máshová.
Mindegy. Kivárok. Kell nekem. Nem akarok összeveszni vele. Egyszer majd összeszedi magát, és jön, és akkor majd rákérdezek, mi volt az a sokminden, ami összejött neki? (gyanúm szerint felszedet egy csajt, aki aztán rövid időn belül dobta) Ne legyen igazam!
Csak egyre nehezebb várni!

Még mindíg féltékenység

Három hete nem tudok róla semmit. Hiába írtam facen, nem volt fent napok óta, így nem is válaszolt. Ma ismét reggel ment dolgozni. Én viszont délután fogok. Éjszaka viszont az motoszkált az agyamban, meg kéne lesni! Most nem számít rám!
Hát mit mondjak, hülye vagyok! Képes voltam felkelni hajnali háromkor, utazni másfél órát, hogy a végén ne tudjak semmit!
Mert nem jött. Nem volt a metrón, nem volt a megállóban sem. Ettől megint elindul a vezérhangya, és kombinálok!
Beteg? Szabin van? Valaki elvitte kocsival? (Említett ilyet legutóbb is) Csajnál aludt, és másfelől megy? Hát vagy kiderül, vagy nem. Többet nem tudok ilyen korán kelni, és nyomozni utána! Na meg nem is örülne, ha megtudná! Próbálom valahogy kibírni a válaszáig, vagy a találkozásunkig!

Miért...? Miért nem tud egy picit jobban szeretni? Jöhetne gyakrabban, kapna sok szexet, kényeztetést! Miért kell mindíg elrohanni hajnalban? Vagy melózni, vagy csak haza, de mindíg hajnalban. Holott aludhatna, pihenhetne is néha!

Féltékenység

Kicsinosítottam magam, erre nem jött. Beindult a vezérhangya! Még a villamoshoz is felmentem, de sehol sem volt. Kénytelen voltam átmenni a buszomhoz. De onnan is tovább lestem, vártam. Bár csak ezer százalékog biztos lehetnék benne, hogy mit láttam, vagy mit nem? Messze van a két megáló egymástól, az én buszom meg indult. Szóval egyszer csak azt látom, hogy ahol ő szokot állni, kávézni, cigizni, ott áll egy alak, de eltakarta előlem egy totálisan ráfonódó csaj! Kurva ideges lettem, de nem tudtam mit tenni. Nem szállhattam le a buszról, hogy közelebb menjek! Majd jött egy villamos. Na, gondoltam, most már végleg eltűnnek a szemem elől! Majd a villamos elment, a párocska sehol, a csaj sehol, viszont kicsirókám ott sétál egyedül a villamos megállóban! Fellobbant bennem a féltékenység, és más sem járt a fejemben egész nap, csak az, hogy mi is történt? Mi igaz, mi nem? Mi az amit csak képzelek?
Latolgattam, mit tegyek? Várjak? Írjak? Felhívjam?
Végül azt találtam ki, hogy meglesem másnap. Elmentem egy metróval előbb, hátha azzal akar elkerülni (bár a menetrend miat nem nagy rá az esély). Leszálltam ott, ahol ő szokott felszálni, és vártam. Meg is láttam, mielőtt befutott a szokásos metró. Csakhogy... Nem jött előre, a közös ajtónkhoz, hanem megállt leghátul, még a lépcsőnél, és cigizett. Onnan csak a hátsó ajtón kell beugrania, és már észre sem veszem! Ezt viszont nem hagyhattam annyiban. Szépen odasétáltam hozzá. Igyekeztem nem veszekedősre venni a dolgot, de számon kértem, miért bújkál előlem? És miért nem volt őszinte az este? Miért nem vallotta be, ha van valakije? Jó alkalom lett volna rá. Talán még azt is megkapta volna, amit kért, és szakítok vele. Váltig állította, hogy nincs senkije, és megmondta volna, és akiket én láttam, az nem ő volt! Nem rá volt cuppanva csaj a megállóban!
Kicsit megnyugodtam, és elhittem, amit mond. Őszintének hangzott. Csak azt tudnám, miért bújkál?
Mondtam neki a végén, megnyugodhat, most hat hétig nem találkozunk! Kicsit elkerekedett a szeme! Hogyhogy? Ja, nem úgy, csak hat hét múlva esik újból egybe az ő délelőttös hete az enyémmel! Addig nem kell bújkálnia előlem!

Nagy beszélgetés

Közös délelőttös hét. Kedd az első nap. Nem jött reggel a metróval. Nem akartam elkapkodni a számonkérést, gondoltam ha másnap sem...
Nos, este jelentkezett, jönne, itt aludna. Örültem neki.
A konyhában kezdtük egy kis fröccsözéssel, cigizéssel. Újból meglepett azzal, hogy beszélgetni kezdtünk, ráadásul igen érdekes témával hozakodott elő!
Sajnos nem emlékszem pontosan a szavaira. Valami olyasmit kezdett el magyarázni, hogy többet ne engedjem jönni, ha akar, akkor sem, Mert hogy biztos nem jó nekem, hogy folyton csak arra várok, hogy ő mikor jön? Miért nem keresek magamnak másvalakit? Nem is értettem az egészet. Visszakérdeztem, hogy most szakítani akar velem? Vagy mi van? Akkor arról kezdett el magyarázni, hogy neki nagyon jó velem. Ide mindig jöhet. Ez olyan biztos pont, és kényelmes. De így nem tud mással tartós kapcsolatot kialakítani! Mert ha mégis összeszed valami csajt, akkor lelkiismeretfurdalása van, hogy engem megcsal a lánnyal, a lányt meg megcsalja velem!
Mindebből azt hámoztam ki, hogy valamit érez irántam, csak magának sem vallja be. És igen, ezt akartam elérni, hogy én legyek a biztos pont az életében, akihez mindig vissza jöhet! Bár jobb szeretném, ha el sem menne! :(
Beszéltünk az anyjáról is. Valamilyen szinten tudnak rólam (lebuktatott a levél, amiben a koncertjegyet küldtem), hisz nem hülyék, tudják, hogy nem mindíg a haverjánál marad el éjszakára, hiszen férfi! De persze soha a büdös életben nem fog előttük felvállalni.
Valahogy szóba került az is, hogy mindkettőnk fejében, agyunk egy hátsó pici zugában felmerült az összeköltözés gondolata, de el is vetettük kölönböző okok miatt.
Azt is közöltem vele, arra ne is számítson, hogy majd én döntök helyette, és én küldöm el! Nem mondok le róla!
A szeretkezés ezek után jó volt. Javasoltam neki, hogy csinálhatnánk állva is. Meglepődtem rajta, hogy még sosem csinálta állva. (Így utólag visszagondolva: dehogynem! Amikor a szigeten éjszakáztunk...!)
Alváskor nem láncoltam magamhoz. Néha odabújtam, megöleltem, de zömében hagytam aludni. Ja, és hat év alatt ez volt az első éjszaka, amikor alsónadrág nélkül aludt! :)
Regggel együtt mentünk dolgozni. Csomagoltam neki szendvicset, kapott kávét, gyógyszert a fejfájására.
Elváláskor puszit is kaptam. Talán emlékezett, hogy legutóbb ezen pattant ki a veszekedés.
Ezek után úgy gondoltam, minden rendben, és vártam a másnap reggeli találkozást a metrón!